soroló

„i’m proud of your hard work and dedication, of your unflinching passion for this exalted, exhilarating art form. you are the gods and goddesses from the heaven of our divination. i am but your humble servant. my darling angels, transcendence awaits! now go out there and fuck ’em in the heart!”

a haj! az előző rész végén annyira sokkolódtam az olló nyisszanásától, hogy nem is írtam arról a csodálatos hajról! bár igazából nem sokat hoztak ki belőle, egy parókával minden profi meg tudja oldani, hogy ne látszódjanak az ilyen drámák... nagyon örültem, hogy szinte mindent megmutattak az előadásból, ami egy csoda volt -de leginkább az az érzés vágott fejbe, amikor felismertem mozdulatokat az előző részek próba-jeleneteiből, mert ugye nem arról vagyok híres, hogy otthonosan mozognék a táncok misztikus világában. a táncos részeket megszakító jelenetek többségével is elégedett voltam, mind mia-nál mind kiira-nál szomorú lett az ember, ahogy felvillant az, hogy mi vár a táncoslányokra a karrierjük után. a báty bevágásait természetesen utáltam... pedig a rész elején még azt hittem, hogy sikerül nekik jól kifuttatni a romeo szálat, mert a mesekönyv feletti beszélgetésnek erős volt a hangulata, de aztán a végére megint csak szomorúan ráztam a fejem. lehet, hogy sokkolni akartak a halállal, de semmit sem éreztem... (gonosz dolog, de azért reméltem, hogy az utolsó jelenetben még egyszer láthatjuk azokat a tökéletes ciciket...) (a végére meg egy példa a dráma túltolására: elég feszültség van anélkül is a premier előtti pillanatokban, hogy olyan hülyeségekkel kelljen azt fokozni, mint a cipőbe rakott üvegszilánkok...)

lehetetlen feladat elé állítottam a sorozatot: meg kellett velem szerettetnie a balettet -és az a fura, hogy ez többnyire sikerült is neki, mert áttörte a kívülállásomat, és elkezdett érdekelni ez a művészeti forma, amiről oly' sok éven át azt gondoltam, hogy nagyon távol áll tőlem. megláttam benne a szépséget és a szexualitást. ugyanakkor át tudtam érezni az árnyoldalait is, minden olyan dolgot, amit laikusként elképzelnék egy ilyen világ mögé. érdekes, hogy nem itt vérzett el a sorozat... nem tudom, talán azt gondolták az alkotók, hogy ez nem lesz elég, hogy kitöltsék az időt, vagy csak simán csavarni akartak egyet a dráma mértékén, de túllőttek a célon, és nem érték el a kívánt hatást. mert akkor működött igazán a sorozat, amikor a táncra koncentráltunk, a próbafolyamatra, a társulat vezetési módszereire, a táncosok közti kémiára (vonzalom és féltékenység, kéz a kézben), a hozzátoldott kiegészítő szálak viszont nem akartak működni. sőt... a testvér-szerelem vonal nem csak felesleges és bosszantó volt, de borzasztóan is volt felépítve, és gyanítom, hogy ha nem csak nyolc rész a sorozat, akkor fel is adtam volna miatta, hiába tetszettek más elemei, hiába érdekelt volna bizonyos karakterek sorsa. nem nagyon éreztem még ilyet, hogy egy szál ennyire zavart volna, és nem, nem a tabu-döntögető mivolta miatt, hanem az elhibázottsága okán. de tulajdonképpen örülök, hogy kitartottam, örülök, hogy vonzalmat ébresztettek bennem spicc-cipős lányok iránt. és örülnék annak, ha a most felfedezett lányok megragadnának a vásznon, mert úgy gondolom, hogy megérte a castingosok erőfeszítése, és sikerült olyanokat találni, akik nem csak a színpadon emlékezetesek. (summa: jó dolog, ha valaki kábeltévére dolgozhat, mert szabadságot nyújt számára, ugyanakkor veszélyeket is rejt, mert az önkontrollnak is erősebbnek kell lennie. a szexualitással és a meztelenkedéssel szerintem pont a határon tudtak maradni az alkotók, viszont azt nem érezték, hogy mikor válik a sorozat kárára a dráma sötétsége. kár.)

„a little pain is a fact of this life. to feel it is a choice. i choose no.”

magaslatok és mélypontok, szépség és szörnyeteg... megint végig éreztem a kettősséget az epizódban, hogy bizonyos szálak működnek, érdekesek és jól felépítettek, míg mások teljesen hidegen hagynak. ez utóbbinál elsősorban a pénzügyi szenvedés volt hangsúlyos, ami cseppet sem tudott lekötni, még ha orosz maffiózó is érintett benne. a primadonna halála már sokkal érdekesebb volt, hogy a végsőkig hajtja magát, és mindent megtenne azért, hogy a reflektor-fényben maradhasson, de aztán a végén belátja, hogy ez az út véget ért számára (dobogó szívvel remegtem, hogy eltörik-e a lába a színpadon...). claire is tetszett ma, ahogy barátságos volt az összetört szobatársával, ahogy kemény és dacos lett a főnökével és tulajdonképpen mindenki mással is. majd a kvázi idegösszeomlása is hiteles volt -egész addig, amíg fel nem hívta a bátyját... abban reménykedem, hogy az utolsó részre elbillennek az arányok, és inkább azokra a dologra fogok emlékezni, amik tetszettek... ($$02.14.)

„i actually got goose bumps that time. do you see these fucking goose bumps, people?!”

amikor meghallottam, hogy hálaadás-napi epizód, kicsit beparáztam, hogy mit fogunk majd összenyűglődni a családokkal, de az epizód első felében még másfajta problémák jöttek elő. végre láthattunk részleteket a készülő darabból, és felcsendültek mellé a (direkt a sorozathoz komponált) csodálatos dallamok (megszereztem pár hete a mini-soundtrack-et, szoktam is hallgatni visszatérően). de a feelgood-ot hamar elvették paul kiállhatatlanságával, aki képtelen elviselni, hogy másnak jó legyen, ha neki kurvaszar. még akkor is, ha az általa agyon-gyötört emberek megalázkodnak, és a kedvére akarnak tenni... no, nem kerülgethetem tovább a forró édeskrumpli-pürét, lássuk azt az elbaszott pittshburgh-i családot -az apa pont olyan kellemetlen alak, mint amire számítani lehetett, de ez még beleférne a családi háttérbe, ha nem lenne ott a testvér-szerelem szála, ahol őszintén bevallom, már hangosan vitatkoztam a monitorral, hogy 'elég már, ennek semmi értelme'. és tényleg nincs értelme... (vizuális ingerekkel nyugtattam magam, volt egy tök jó kanapés beállítás, meg persze sarah hay csodálatos mellei...) ($$02.05.)

„viagra on pointe shoes.”

áh, kettős a cím -mert ugye az eddigiekhez hasonlóan egy katonai kifejezés (ez vajon honnan jött egy táncos sorozathoz...?), és ugye a szobatárs neve is mia. kicsit a középpontba is került a kellemetlen lány, mert rajta lehet jól prezentálni, hogy nem jó dolog hosszútávon szórakozni a szervezettel, mert megsínyli azt. ráadásul a lelke sincs rendben claire idegbeteg tesója óta -kicsit azért féltem, hogy a szórakozóhely wc-jében mi fog történni, miután kifejtette a csaj előtte a szemdokinak, hogy tavaly egy lánynak milyen hasmenése volt... eléggé parti-orientált epizódot kaptunk, egymásra voltak vágva a drogos elszállások és alkoholtól fülledt táncmulatságok. és persze az orosz elit is megmutatta, hogyan tud kulturáltan szórakozni -oké, csak viccelek, tudjuk, hogy nem elit ők, csak tetovált rosszfiúk, akik a vodka mellett az igencsak fiatal lánykákat sem vetik meg. de legalább a kultúra tényleg érdekli őket. ...csak én rettegek minden csodás tánc-jelenet alatt, hogy claire meg fog sérülni...? és akkor még csak most fog belekavarni a maffia ügyleteibe is... ($$02.02.)

„is this what you're afraid of? look at it. this, my dear, is a dick. that's what it is. that's all it is. it's a dick. nothing more, nothing less. a dick.”

idemásolhatnám majdnem a teljes szöveget múlt hétről, annyira hasonló a véleményem most is: van egy csomó érdekes dolog, amiknek rossz szájízt ad a báty bántóan rossz szála, és csak azért nem átkozom ki teljesen a sorozatból, mert volt egyetlen jelenete, ami tetszett (igen, a katonai történetek + szexuális izgatás részre gondolok, mi másra...?). és ez azért frusztrál egyre jobban, mert egyébként nincs bajom a show-val, alig várom, hogy lássam az új szemléletét a tanításban a radikális lánynak; élvezem a főnökúr minden megmozdulását, legyen az egy szolid simítás a szóló-táncos farkára, vagy a múlton való merengése, vagy a bosszúszomjas primadonnáskodása. sőt, hősnők szexuális megnyílásában is egy csomó potenciál lenne -úgyhogy könyörögve kérek valakit, hogy magyarázza már el nekem, hogy mit láttak az írók a borzasztó testvéri szálban...? ($$01.25.)

„all the height in the world won't mask a faggot in a pair of tights.”

egészen addig, amíg hősnőnk rá nem tekerte a csodálatos melleit a rúdra, azt akartam írni, hogy a balett sokkal erotikusabb tánc, mint a sztriptíz... és igazából ahhoz tartom is magam, hogy őrületbe tudnak kergetni ezekkel a láb-emelgetésekkel... élvezetesnek találtam az epizódot, egyedül a testvéri szálal nem tudok mit kezdeni, mer' bántóan feleslegesnek érzem -és biztos fontos lesz majd a későbbiekben, de most azt éreztem, hogy csak veszik el az időt olyan dolgoktól, amik jobban érdekelnének. mert a társulati részek működtek, tetszett az új koreográfus hippi-módszere, hogy az alapító atyát egyszerre akarják beállítani szörnyetegnek és megtört primadonnának -de egyébként is, igyekeznek mindenkinél bővíteni a hátteret, akár a múltra való utalgatással, akár a család megmutatásával. és itt van az egésznek a középpontjában egy furcsán passzív hősnő, aki keveset beszél, sokat szemlélődik, és leginkább a tánccal tudja kifejezni önmagát. és ezért lesz érdekes. érdekesebb, mint egy a világ dolgaiban jól eligazodó, ám üres szólótáncos... ($$01.18.)

„everything in regards to ballet is such a delicate balance, isn't it?”

nemhogy táncoslánynak nem egyszerű lenni, de nőnek sem, mert szegények mindig ki vannak téve annak, hogy szexuális tárgyként fogják kezelni őket. és lehet ez csak egy semmiség lesz, mondjuk utánad fütyülnek new york utcáin, de lehetnek igazi lelki törést okozó traumák is, mint amikor egy feletted álló akarja kihasználni a testedet... várható volt, hogy a behízelgésnek és a mellbedobásnak ára lesz (ami ugye így közvetetten a szóló-táncolás ára is), minden baljóslatúan egy irányba mutatott. bár azt hittem, hogy a furcsa baráttól kapott kék pirula csak közvetlenül a szobára menés előtt kerül majd elő, de így is érdekes volt, hogy a nyilvánvalóan bódult lány végigcsacsogta a vacsorát a steelers-ről (lásd még: a nagyon nem szimpatikus báty kabátját), de még így is kellett volna a perverz franciának. és meg voltam győződve, hogy a nyomasztó sötét hangulatba belefér az erőszak, de szerencsére hősnőnknek azért maradt lélekjelenléte. pedig agyilag lefáradhatott az egész napos utálkozás-áradatban, a szobatársnője például simán indulhatna a szemmel ölés világbajnokságán... ($$01.05.)

„ballet is the ultimate optical illusion. we make effort appear effortless, we make difficult divine, and we make gravity... our bitch.”

a klisék azért vannak, mert többnyire igazak. bár távol áll tőlem a balettos miliő, én elhiszem, hogy az öltözőben csak féltékeny cafkákat találnék, akik csak egymást tudják fúrni, rettegnek a hízástól, és nem vetik meg a segéd-anyagokat sem, hogy elnyomják a fájdalmaikat. és legyen bárki hozzám hasonló anti-tálentum a tánchoz, azt mindenkinek el kell ismernie, hogy piszok sok meló és küzdelem van mögötte. meg leszakadt lábujjkörmök... és ez az a világ, ahová hagyományosan egy ártatlan virágszálat követve lesünk be, akinek muszáj elveszítenie az ártatlanságát, meg kell keményednie, különben nem éli túl ezt a közeget. és biztos vagyok benne, hogy itt is ezt fogjuk látni, de az ember nem mindig a meglepetésekért nézi a sorozatokat. sőt, igazából még azt sem mindig tudja megindokolni, hogy miért érdekli egy adott újdonság. mert azt sosem titkoltam, hogy nem áll hozzám közel a balett, de lehet, hogy pont ezért akartam bekukkantani a kulisszák mögé, hogy egy teljesen új világot tapasztalhassak meg. vagy csak jólesik sok szép nőt látni a képernyőn, egy kicsit belesni egy női történet szoknyája alá. és a starz-nak köszönhetően attól sem kell félnem, hogy finomkodnának, lehet kegyetlenkedni, lehet meztelenkedni. és az is jó, hogy az ember megismerhet egy csokor újonc lánykát, akiket elsősorban a tánctudásuk miatt válogattak be, de azért a színészetben sem vallanak szégyent. profinak meg ott van mellettük ben daniels, aki meggyőzően hozza a meleg intézmény-vezetőt. meleg férfiak a balett körül? csak nem egy újabb klisé...? ($$01.01.)