soroló

„i just don’t think a person can go back again.”

hát nem ez volt a legerősebb rész az évadban, picit untam is a nyomozást, sajnos, de az pozitív, hogy minden részben találok pozitívumot. bedobták jeffrey reiner-t mára, hogy a kissé lapost szüzsét feldobja a gyönyörű képeivel. végülis a sok változásról és továbblépésről filozofálgatás, valamint a karakterépítő nosztalgia is elment. az viszont nagyon tetszett, hogy az idióta bele-a-közepibe-kezdés egyáltalán nem kapcsolódott a nyomozáshoz. még ilyen ötleteket srácok. és wtf-okat! sokat! (**05.27.)

„that’s probably why it’s called gran canaria, ’cause it’s just old people.”

ugye ezt a karl naplót kiadták könyv formátumban is?? mert akkor kell nekem, nem csak ricky feküdt az asztalon a röhögéstől, hanem én magam is... a többi a szokásos szint volt, cb-zéssel, becenevekkel, majommal az olimpián... (**05.27.)

„nothing personal, detective, but i don’t like you.”

esős éjjelen, ködös reggelen, linden nyomozó eltökélt és kitartó... a szokásos nyomasztást ma még megfejelték kicsit, gyönyörű képekkel, hatásos zenével, egy jó adag feszültséggel a rezervátumban az elején, erős érzelmekkel a végén. jó látni ennyi ragaszkodást, az erős családi kötelékeket, az igazság keresésének megszállottságát. értékeltem az apró ötleteket is (pl.: borbély-üzletben a székforgás, a végén csak elmosódott fényben látjuk a repülőt) -nem igazán találom a fogást, ahol bele tudnék kötni az epizódba... és miért érzem úgy, hogy az indián főnök lesz a kulcs...? (**05.26.)

„some unfinished business.”

a nyitó-waddafakkkal már megnyertek a részre (a tacós és a kulcs-információ), ami aztán jól működött végig, annak ellenére, hogy minimális magánélet volt csak (a költözés), így a nyomozásokra terelődött a figyelem. de nem ásítoztam, mert jól prezentált ügyek voltak, még ha túl sok újdonsággal nem is szolgáltak annak, aki látott már két és fél epizódot bármelyik procedural rendőrös cuccból. csak azoknak nincs ilyen hangulatuk... szépen kezd kerekedni az átívelés is, lesz itt még tetszési átrendeződés... (**05.26.)

„do you live in narnia?”

eladóak az alábbi példányok a karl gyűjteményemből: karl és a munka. karl és a mosogatás. karl és a pucér szomszédok. karl, mint bruce willis. karl és a suszter. karl és alf nagybácsi tévéi. karl és a híres filozófusok. karl és a prosztata-vizsgálat. karl és az építésen dolgozó csimpánz. nagy kedvezmény, jutányos ár! (**05.26.)

„oh, my god... i’m rachel berry.”

nolám, ma egész működtek a dolgok! három év után végre előlépett tina, és kieresztette a hangját. rachel-lel cukik voltak együtt, a testcserés álomjelenet meg kifejezetten vigyorgósra sikerült, jól elkapták egymás esszenciáját a srácok. ezek mellé jól simult a dráma, jó, hogy nem felejtettük el beiste rossz döntését, puck-ból is ideje volt már, hogy kitörjön a sok felgyülemlett frusztráció. rachel meg mindig a kitartó, akaratos lánykák mintapéldánya lesz, de így jó, inkább ne próbálják elvinni mindenféle irányokba... a dalok is jók voltak, csak az a szutyok flashdance ne lenne ilyen népszerű... (**05.25.)

„it’s like a pinball -his mind.”

karl a szokásos dolgokon rágódik, mondhatni bumeráng-szerűen térnek vissza a témák, a kínai hajléktalanok, a disney rajzfilmből kilépett intelligens állatok, a mindenféle furcsa emberek, élükön a tökéletes kerek fejformával rendelkező hősünk. ja, és a szó szerint vett szólások / közmondások. de hé, pont ezért a változatlanságért szeretjük karl-t, nem? (**05.25.)

„yes, my bad boy prom date is gay. he just doesn’t know it yet, so i’m basically his beard. pre-beard. his stubble.”

a gyerekekkel mindig baj van... megint milyen jelenetek jöttek már sorba! kedvencek: claire és phil jövőt vázol legidősebb gyermeküknek, alex bál-partnere bemutatkozik, jay és lilly tánca, az egész latino-szappan vonal a kórházban. és dylan bármelyik mondata. (**05.24.)

nem is tudom, hogy van-e még sorozat, ami ilyen egyenletes színvonalat hoz. megbízható minőségi nevelés hétről-hétre. nagyontetszett. dylan ugye jövőre állandó lesz...? (btw, annyira jól belakták a színészek a karakterüket, ez is még pluszt ad hozzá.)

„the runway’s clear, my friend.”

pedig szerettem volna egy szép leszállást, de... így az utolsó részre próbálták kicsit kibogozni a románc-gubancot, nem sok sikerrel, ráadásul még olyan délamerikás fordulatokat is izzítottak mellé, mint az eltűnt öcs, és a mindig kötelező pregnant-szál. az ügynökösködéssel egy kis feszültséget nyomtak volna a részbe, közepes sikerrel. a legvége -az együtt a kiscsapat- legalább hozta a finálé-hangulatot. de az is jó ötlet volt, hogy egy évad - egy év. (ezek a nők mindig lágyítják a szívem...) (**05.24.)

vesszőparipám, hogy az írókat fényezem vagy bántom. de sajnos egy sorozatnál a legtöbb dolog rajtuk áll vagy bukik. és most nem dicsérni fogok... az elejét nagyon bírtam, egy-rész-egy-város, aranyos csajok, jó korhangulat, kis ügynökösködéssel feldobva a csacskaságok. aztán az egészet elvitték ebbe a nyögvenyelős kapcsolati romantikus izébe, eltűntek a flessek, eltűntek az ötletek, eltűnt a hangulat nagyrésze. kitartottam a végéig, mert azért nézhetetlen szintre nem süllyedtünk, és mert jó volt nézni a csajokat (minden szexualitás nélkül) -figyelni fogok majd rájuk, ha felbukkannak legközelebb valahol, főleg karine vanasse-ra, aki az idei cukiság-bajnokság győztese. de ha maradtak volna az elején megkezdett útvonalon, sokkal magasabbra is szállhattak volna... inkábbtetszett. köszönjük, hogy a pan am járatát választották, viszontlátásra.

„la croazia e molto piu bella di italia. e tu sei piu bella di qualsiasi altra donna in qualsiasi posto.” (croatia is much more beautiful than italy. and you are more beautiful, than any woman anywhere.)

úgyis hiányoltam a flashback-eket mostanság, hát kaptunk egy epizódot, ami csak abból állt... sajnos a valóság az, hogy valamiért félrerakták anno ezt a részt, de jaj, bár dobozban maradt volna örökre. előjött benne a sorozat összes rossz tulajdonsága, és tulajdonképpen semmi lényegi plusz információt nem kaptunk. csak egy idegesítő tini-szereplőt. és még ő csókolja colette-et, és nem én... minden percét utálva szenvedtem végig... (**05.24.)

„that’s like trying to use a croissant as a fucking dildo. (...) it doesn’t do the job and it makes a fucking mess!”

nagy volt a kísértés, hogy a bejegyzésben kizárólag a becenevek szerepeljenek, pedig volt bőven azokon kívül is poén, nagyon erősre tudják írni a dumákat. de egyébként elég kétségbe ejteni a veep-et, jld olyan arcokat fog vágni, hogy megszakadsz. vagy elég elküldeni jonah-t metál-koncertre... (**05.24.)

„i need some old russian wood.”

vissza a természetbe, fegyveres delfinek, kanos csimpánzok és városba vágyó primitív törzsek közé! vissza a múltba, értékes antikvitások közé! vissza az egészséges életmódhoz, arc-masszázsra, beöntésre! vissza karl elméjének mélyére! (**05.24.)

„it’s jack kennedy’s favorite restaurant in rome.”

hölgyeim és uraim -íme '63 úttörői! nézzék a bátor nőket, akik kiállnak igazukért, felvállalják a testüket, nyitottak mindenféle szexuális irányultságra. és itt vannak a férfiak is, akik érzelmesek, ha kell, de inkább bátor hősök, akik szembeszállnak a kor gonosz han solo-ival... a hangulaton megint sokat dobott a berendező csapat, elfért a háttérben egy vespa meg egy fiat 500-as is, nagyon helyesen. és végre eljutottunk az általam már nagyon várt novemberig, a merénylet bejelentése pont olyan drámaira sikerült, hogy beleborzongjon az ember. (mellék: ez a herceg milyen unszimpi volt, hüpp...) (**05.23.)

„the case of the sandwich signature.”

finálé-hangulat megvolt, az évad különböző pontjairól szedtek elő szálakat, és szép probléma-halmazt görgettek velük hőseink elé (a biosz mellé jött gonosz abed, a szendvics-bár ellentét, troy megváltó státusza), csak valahogy a poénok nem akartak jönni... (**05.23.)

a greendale-ben minden a régi. néha a padló alá röhögjük magunkat, néha faarccal üljük végig az egész órát. sajnos a különleges ízlésem miatt én mindig az elszállt, utalás-halmazt tartalmazó, őrült epizódokat szoktam szeretni a hullámzásban. ez azért is sajnos, mert riasztó hírek érkeznek a sorozat háttér-munkásai felől, showrunner el, romantikus komédiából érkezik az utánpótlás, nem úgy tűnik, hogy jövőre az én szám íze szerint kevernék a kártyákat. de ha hoznak egy ilyen átlag szintet, mint idén (tetszett), akkor majd elpárolog minden prekoncepcióm...

„ocean’s eleven, baby.”

yeah, ez nagyon heist-filmesre sikerült! ahogy a tervezés és a megvalósítás összefolyt, ahogy megvolt a nagy csavar a tervben, itt süvít guyritchie és soderbergh szelleme. ügyesen jött elő a légkondi-szál is. az út széle meg őrült-chang-gel, rave-partival, moby-poénnal volt kikövezve. (**05.23.)

„we are delighted to show you famous soviet hospitality.”

van, ami jól működött a részben: a szovjet hangulat, a mindent szabályozás vágya, a lepukkantság és fényűzés látszatának kettőssége (lásd hotel), a kém-para egy egyszerű fényképezéstől, az orosz akcentus, a csempész kapitány. amit viszont kezdenek nagyon túlhúzni, az a szerelmi háromszögünk, oké, ki kell tölteni a 10 órás repülő-utat, de inkább kanasztázzanak... maggie szála is nagyon kiszámítható volt, ketyegett, aztán robbant a cikk-bomba, még jó, hogy egy kis leszbikus felhanggal feldobták... de szeretem inkább a pozitívumokat nézni: nemzetközivé lett a világ! (**05.22.)

„the throne of hawkthorne”

óóhh, azok a boldog napok, mikor gyermekkoromba egész nap rongáltam a szemem a commodore64-gyel! zseniálisan sikerült megfogni ezt a retro-hangulatot a játék kinézetével és zenéjével, pályáival és küldetéseivel. oké, volt valami alibi-sztori is hozzá pierce-családdal, tanulsággal, giancarlo esposito-val, de a nagy vigyorgás nem ebből fakadt. (**05.22.)

„you know, that’s one thing i admire in dalia. she puts her own happiness before everyone else’s.”

három verzióban is körbejártuk az anya/lánya viszonyt (tessa, lisa, dalia), okosabbak mégsem lettünk. kifuttatunk néhány átívelést. ja, hogy poén volt-e? hát a vadász és/vagy gyerekszobánál mosolyogtam... (**05.22.)

ehh... ezt így félrevinni... amennyire oda voltam érte az elején, annyira kínzott már a végén. eltűnt az eredeti hangvétel, a szerethetőség, a poénok nagyrésze. a karakterek idegesítőbe fordultak, kár, kár, kár... mindkettőnk érdekében jobb, ha itt elválnak útjaink. azért sajnálom ezt, mert a kezdeti irányvonallal ez egy igazi hosszútávú kapcsolat lehetett volna. és mert jane levy, jeremy sisto és alan tudyk is nagyszerű színészek. inkábbtetszett -a keserű szájíz ellenére nem szabad elfelejteni, honnan indult a tetszési index.

„the lord of light wants his enemies burned, the drowned god wants them drowned. why are all the gods such vicious cunts? where is the god of tits and wine?”

a felvezetésnek / előkészítésnek igenis fontos szerepe van. és a mai rész másból sem állt, mint hogy készültünk a maradék két epizódra és a jövő évre. hisz’ könyvet olvasóként már tudom, mik azok a dolgok, amik túlmutatnak az évad keretein (jamie-ék útja, jon és a feladata, arya-ék szökése, robb szerelme, astapor emlegetése) (ja, és nem szántam kérkedésnek, majd’ mindenki tud olvasni nem...?). a királyvári hangulat nagyon csatára áll már -én továbbra is abban reménykedem, hogy a jövő hetet teljesen rászánjuk a feketevízi-csatára... de ma sem lehetett panaszunk, tyrion nagyszerű beszélgető-partnere volt varys-nak, bronn is osztotta keményen az észt, de a cercei-vel való csata is hibátlan volt. huh, jövő hét, jössz már...? (**05.21.)

„hey, that is hot-t-t-t-t-t-t-t! i thought you were one of those brazilian chix. make a man blush!”

először nem értettem, mit akarnak kihozni ebből a motoros dologból, de aztán szépen kikerekedett a normálisok nemnormális lázadásával, párcserével, 9/11-gyel. közben meg a fészbúk-majmok is kaptak sarat -de nagyon. (**05.21.)

„the fab four”

spirálisan csavarodik a virtuális kaka... ahelyett, hogy rendes kapcsolatokat írnának a négy drága hősnőnek, inkább visszahozzák a szöszi bridget-et, hogy a kapitány biztos, hogy elcsábuljon. co-pilot ted is előadhatja a nem látom a fától az erdőt formációt, igaz, neki a legfőbb szándéka, hogy bugyiba jusson. oké, maggie-nek leszerveznek egy rendes numerát a képviselővel, de ott is robban majd a bomba -később... szóval, mi bajuk az íróknak a boldog és működőképes kapcsolatokkal...? (oké, kate ügynökös / hazugságvizsgálós szálában nincs romantika, így nem is bántottam most.) (ja, és kár, hogy csak cover-verziókra futja eredeti beatles-dalok helyett. de hát ilyen ez a popszakma...) (**05.21.)

„from the diaries of charles manson.”

a visszafiatalodás szépsége, az afrikai kecskék boldogtalansága, az űrutazás magányossága, a szupererő nehézsége, a láthatatlanság lehetetlensége, a közmondások csavarodottsága, a hajléktalanok szomorúsága, a csimpánzok csevegése, ricky feldühödése... (**05.21.)