soroló

„just because you’re paranoid, doesn’t mean they’re not trying to kill you.”

pénzfeldobással dönthették el az írók, hogy a fináléba melyik szálakat is vegyék elő... de igazából mindegy is lett volna. a tempó jól zakatolt, a bele-a-közepibe-kezdésnek itt sem volt értelme, kaptuk a jó karakter-pillanatokat, jött rég várt fordulat (a két nyomozó kapcsán, ugye), jött meglepi csavar, amy acker hozta a régóta megszeretett formáját, talán több pénz volt ma robbantgatni. lényeg a lényeg, nagyon egyben volt ez a rész is. (**07.26.)

hát ezt nem vártam volna a cbs-től... hogy összehoznak egy nyomozós-sorozatot, ami más, frissebb ízű, élvezetesebb, mint az elmúlt évek átlaga. kellett hozzá a kitartó írói munka, hogy a heti-ügyek mellett érezzük azt, hogy ez egy nagy egész, hogy vannak kirakós darabkák egy nagyobb képhez, de mégsem erőltetett a sok kis és nagy átívelés, a karakterek színesedése és mélyülése. helytállónak érzem a batman analógiát magányos, kemény hőssel, techzseni orákulummal, gordon felügyelővel, aki itt nő és színesbőrű. mindez persze realista kosztümben -ha rábólintasz a kütyükre, akkor mindenképp... és még a színészeket is sikerült eltalálni, j.c. az egyik legcoolabb főhős ever, michael emerson hozza a kötelezőt, a rendőri mellék-alakok is a szívemhez nőttek egy idő után. de akár írhatnék néhány fontos apróságot is: baromi könnyen csúsztak a részek, végig jó volt a tempójuk, lekötöttek, jó volt elmerülni a hideg hangulatukban, felmosolyogni a jól elhelyezett poénokon, várni, hogy mr.reese milyen keménykedéssel áll elő aznap... so, bitang erős, seggberúgós tetszett. ha már a többi nyomozósomba bele is fáradtam, ezt simán viszem magammal ősztől is. csak aztán semmi lanyhulás... (u.i.: üdvözletem a zenei szerkesztőnek!)

„i’ve never regretted building the machine. but i didn’t fully realize the personal cost.”

ideje volt megint kicsit a gép körül ólálkodni -az üzembe helyezés előtti napokat és a leleplezést láthattuk. és persze a csúnya nagyon fontos embereket, akik mindent megtesznek egy titokért. mr.finch nem gép, ember, erre már láttunk példákat, de most ástunk le a karakter érzelmi mélységéhez (m.emerson megint benyomta a kedves feleségét, ejjejj... viccelek ám, bírom én carrie-t a trueblood-ban is.) mr. reese meg végre elég erős ellenbe botlott, csak hogy igazán látványos legyen a harc. és hogy mindig van valami laza beszólása... (**07.26.)

„even a seal? they’re sort of in-between something already. i’s between a fish and a dog, isn’t it?”

a biológia legmélyebb bugyraiban járunk, házi-legyet tartunk, részeg méheken szomorkodunk, inuitokkal hálunk, kezet varrunk át, fókákat és medúzákat ölünk. …és karl nem érti miért baj ez… (**07.26.)

„how would i know which one i was?” (és) „a bunch of these beautiful women on ipanema beach watching a pasty white man waving with his cock out.”

nem bírtam megállni, hogy ne két idézet legyen, mert nem elég, hogy karl értetlenkedéseinek újabb fejezetét kaptuk meg (hasonmások, ikrek, klasszikus két-ajtó-igazmondó-hazudó-őrökkel), de steve is jól belelendült a nyaralás-élmény mesélésével. (ezért kellett karl-nak is a karneválra mennie az idiot abroadban…?) (**07.26.)

„when i was first building the machine, i kept seeing the same numbers come up... a week, a month, six months apart. usually women.”

az elején azt hittem, megint egy kicsit csavarunk a fogaskerekeken, megnézzük, hogy kapnak el valakit a többiek mr.reese nélkül. de aztán a családon belüli erőszakról kezdtek mesélni, és ebbe gyönyörűen belesimították hősünk szomorú szerelmi históriáját is. jim caviezel megint érzékenyen nyúlt a karakterhez, zseni ez az ember is, ahogy egyensúlyoz a drámai vonások és a badass-ség között. (de azért muszáj leírnom, hogy türelmetlen voltam a részhez -my fault.) (**07.25.)

„you get what you take.”

néhány epizódonként szeretnek eljátszani az írók azzal, hogy akit áldozatnak gondoltunk az elején, az bizony az elkövető. de most ezt oda-vissza még egyszer megcsavarták. helyes. fless-ben megkaptuk mr.reese last mission-jét, ami tök jó, furcsaság maximum csak az lehet benne, hogy ekkora mennyiségű múltat egy epizódban még sohasem kaptunk. jj lostosat álmodott az éjjel...? örülök annak is, hogy a két zsarunkat megfelelően, és kellő mértékben használják. (**07.25.)

„tonight... everyone in this room... will drink from her.”

válságok és kételkedések epizódja. sook normális emberré akar válni (anna paquin előszedheti a rouge-os emlékeit...). andy sheriff magában bizonytalan. jason kicsit csalódott a vámpírokban. hoyt rossz útra téved. lafayette mindent megtenne, hogy kiűzze magából a démont. tara anya-bajtól szenved. satöbbi, satöbbi. eközben zajlik a vámpír-revolúció, ami csupa emlékezetes, de kicsit megmosolyogtató jelenetet eredményez (russell-poénok, megkészülve neworleans utcáin, lilith látomás). megfontoltan haladunk. (**07.25.)

„i am the evolution of organized crime.”

godfather 2.0. dübörög a főszál, megy a pörgés ezerrel. és ezzel már le is írtam volna mindent, hogy miért is imádtam az epizódot, de volt itt bőven még adalék. például az elias-építés hangulatos 80-as / 90-es flessek-el, carter nyomozó fiát is bevontuk a balhéba, és hát persze ez az egész maffiás hangulat is nagyon ült. nincs szarakodás, csak badass-ségek és nagy fegyverek. de ha ezek után kiszámítható standalone részekkel mernek jönni nekem... (**07.24.)

„two people living one.”

az ember éhezi a csavarokat -még ha kissé kiszámíthatóak, de működőek, mint itt. közben utalgatunk az előző részekre, elmerülünk az ecstasy-gyártásban, személyiség-lopásban, egyéb bűntényekben. már az fbi-t is bevonjuk a játékba. whatever. ami maradandó emlék, az úgyis michael emerson lesz, ahogy zseniálisan hozza a drogtól megkészült állapotot. pedig szegény mr.finch-re ráférne egy normális kapcsolat. (**07.24.)

„yeah, i’m karl pilkington, the movie doctor. what do you need, papa?”

könnyű helyzetben vannak a filmstúdiók vezetői, ha minden idők legbizarrabb filmjét szeretnék elkészíteni: csak szólnak karl-nak... de itt a nyár, a kempingezők és a nyaralásukat töltők is hasznos tanácsokat kaphattak a kerekfejű majomtól (lásd: kolbász = felhívás szvingerre). de jól esett (ricky-vel együtt) bömbölve röhögni! (**07.24.)

„bury the rabbits. pack up your car. stop fucking the amish. become a nutritionist, okay? these are my conditions.”

mibe keveredtél andy botwin... kikészítőek ezek az ikerlányok, meg a szüleik. és újabb idétlen sportot ismerhettünk meg... nance továbbra is fura, és nem csak az ízlelése, lövöldöző-mentésbe kezd, és nem csak azért, hogy shane ne kövessen el valami újabb hülyeséget... (persze az út vicces szitukkal és beteg karakterekkel van kikövezve.) ja, doug is ügyködik valamin, kifejtés majd később... (**07.23.)

„amber alert.”

csak kutyát meg kisbabát ne... bár most viszonylag jól jöttek ki az alkotók a kiskorú szerepeltetéséből, tele volt humorral, ahogy mr.reese és mr.finch belemerült a gyermeknevelés rejtelmeibe. így még jobban ütött a keménykedés a végefelé. persze a legjobb az volt, ahogy ezt a szálat szépen bekapcsolták a nagyon gonosz elias bácsihoz. oké, a mellékesen csordogáló b-vonalból tudtuk, hogy ma nem maradunk kopaszodó talján nélkül, de akkor is. (**07.23.)