soroló

„mary can be such a child. (...) she thinks if you put a toy down, it’ll still be sitting there when you want to play with it again.”

apró lépésekben haladunk előre, néhányan lelkileg gazdagodnak, önzetlenül lemondanak, vagy szerelmet kezdenek érezni. persze a szörnyű emberekből a rosszindulatot sokkal nehezebb kiűzni, mint a jó lelkekbe szeretetet rakni... kettős érzés van bennem, hogy mind a három gróf-kisasszony hangsúlyossá vált, mert míg a szépséges cybil szerepe érdekesnek tűnik, addig edith csak a hisztis kistestvér fárasztóan szenvedős karakterébe ragadt. (**12.30.)

„you know my character, father. i’d never marry any man that i was told to. i’m stubborn. i wish i wasn’t, but i am.”

érdekesen alakulnak a kapcsolatok a ködös albionban. és most nem csak a szerelmes fellángolásokra gondolok, azok bármikor utolérhetik az embert, útban a város felé az automobilban, a vurstliban, de igazából ki sem kell tennie a lábát a házból. de annyi érzelem kavarog még a rózsaszín ködfátyolon kívül is az ódon falak között, féltékenység, hatalmi harc, kicsinyes gonoszság. csendesebb epizódot kaptunk egyébként, egészséges fortyogással a mélyben. (**12.29.)

„those marshmallows are not toys, okay? they’re only to be used as possum bait or for celebrating the victory of the surviving humans over the mutant aliens with s’mores, okay?”

az idei legjobb karácsonyi epizód? az biztos, hogy az idei legjobb világvége epizód! és ha vannak emberek, akikhez nagyon is illik ez a maja őrület, akkor azok chance-ék... ültek a poénok, még a gusztustalan, hányós-köpködős vonulat is. (**12.29.)