„i had no orders to stop separatist piracy or disarm massive, titanic-scale bombs!”
na még egy utolsó kaland robot barátainkkal, az nem lehetett, hogy simán hazaérjenek, inkább megakadályozták a szeparatisták egy újabb ördögi tervét. régi katonai trükk, vágd le a fejét (a.k.a. a vezetősséget), és máris harcképtelen lesz. csak sosem számolnak a kisemberekkel, izé, robotokkal. (a robbanás milyen jól nézett már ki!) (+06.16.)
„on these outer rim armpits.”
tatooine 2? ’kitérdekel’ volt a hozzáállásom az elején megint. de aztán újra bebizonyosodott, hogy a klónok a legérdekesebbek a galaxisban. itt is felbukkant egy, máris magasabb lett a színvonal. amit aztán jól lehetett fokozni a drámai végig. és akkor most jön a ’ha ez is megy, akkor’ kezdetű siralmas ének... (+06.16.)
„hope is just an illusion, wac. death is the only certainty.”
...és folytatják, még ontják magukból a fárasztó rizsát ez a két óvoda-barát karakter... aztán a roncs űrhajó megtalálásánál reménykedni kezdtem, hogy valami idő-hurkos epizódot kapunk, de inkább kikacsintottak az élet értelmén elmélkedéssel, és mentünk tovább. a madaras megmenekülés klisé, de mint ilyen, hatásában megfelelő volt. (+06.16.)
„funny thing about droids: last thing they’d expect to betray them, another droid.”
értem, ellensúlyozni kell a komolyabb vonalat, de azért nemár. sok volt ez így egyszerre, korareggel, éhgyomorra, robot-humor, törpe-karater, q osztály. soha többet a jarjar-i úton... (+06.16.)
„welcome to old st. louis.”
még mindig kicsit úgy érzem, hogy kötél nélkül ugrom a sok faj közé, de ez a rész már jobban működött, mint a pilot. egy nép bemutatására a legjobb módszer a szokásaik megmutatása, így ezt az utat választották itt is. valamint kell a drámai múlt is, bár az inkább az egyes karaktereknél működik. vagy egy egész városnál, hovatovább, a bolygónál. egy kicsit hiányolom az igazi, fényekkel és színekkel játszó michael nankin-t, talán csak a fürdős jelenetben jött elő, de ott meg elterelte a figyelmem jaime murray minimál-ruhája... (+06.15.)
„i may be a pirate, but i do not like taking children into battle.”
mi tenne a legjobbat mini-finálénak, mint ha összeeresztenénk a sztori-vonal két rosszfiúját, az egyik hozza majd a nagy dumákat, a másik meg a seregét –gondolták az írószobában. nagyon pörögtünk végig, epic volt minden fénykard-villantás, kár, hogy csak ilyen egy-egy részre tudnak igazán szórakoztatni, megmutatni a starwars igazi erejét. (+06.15.)
„i love a kiddie act.”
érezhették az írók is, hogy a gyerekek (köztük a meglehetősen idegesítő egomán kölyök) meg a cirkuszi attrakciók nem lesznek elegendőek, ezért bedobtak melléjük egy baromi látványos űrcsatát egy kis griveous tábornokkal fűszerezve, hogy a vén medve típusú rajongók is tudjanak szórakozni kicsinyt. (+06.15.)
„may i introduce you to architect and lightsaber designer, huyang?”
szerintem elég érdekes lett volna a fénykard-építés a kalózos purparlé nélkül is, amiben csak a szokásos fordulatokat lehetett pufogtatni. inkább koncentráltunk volna olivander ...izé, a fegyver-építő robotra. most meg izgulja ashoká-ért, mi...? (+06.15.)
„the time has come for you to build your own lightsabers.”
jó, hogy az ifjú padawan-okkal is foglalkozunk, még ha halkan hozzá is kell tenni, hogy ez a kristály-keresős történet újrafelhasználás, a rajzolt clonewars-ban is megvolt. meséhez illően nem csak nagy kaland volt az egész, hanem lehetett belőle tanulni is, kitartásról, önzetlenségről, önmagunk technikátlanasításáról. érettebbek lettünk, köszönjük yoda mester. (és újra szájba rágták: a kristály fényt gyűjt, nem pedig lézert, értjük ugye a célzást...?) (+06.15.)
„we all knew what it would take to free onderon.”
az országok felszabadításáért harcoló helybeliek a hegyekbe vetik be magukat, erő feletti küzdelmet folytatva a jóval erősebb és jobban felszerelt elnyomókkal szemben. hello, bocsi, erre van afganisztán...? az eddig történtek egy nagy csatába kulminálódtak, ahogy ez lenni szokott, viszont rajzfilmbe meglehetősen szokatlan dráma is párosult mellé. de kell a vezéráldozat, látjátok gyerekek? (talán most már levehetnénk a fókuszt ashokáról, nem?) (+06.13.)
„purpose must come before feelings.”
hataloméhes új király nyilvános kivégzést akar tartani a régi uralkodónak, de a tömegben megbújó hősök megakadályozzák ebben. van valami avittas töris/fantasy-s érzés ebben a vonalban, kicsit elüt a scifis váztól. a gyermekek okítása a terrorizmusról viszont továbbra is tart. (+06.13.)
„free onderon!”
nem kell mindig a nyílt színi konfrontáció, példát lehet venni a szovjet partizánokról is... lázadás kicsiben, trükkök, bizonyos nézőpontból terrorista módszerek, de hé, lehet-e másképp küzdeni az elnyomó hatalom ellen? a széteső robotok mellett a szereplők emberi vonásokat mutatnak, éreznek. (+06.13.)
„yesterday, a working girl was found in west seattle with her throat cut ear to ear...”
borzasztó, hogy egy ilyen sötét és kiábrándító sorozatnak így tud örülni az ember -már a nyitó esőcseppek láttán... (itthon meg pont kisütött a nap, mire nekikezdtem...) megtalálták a legjobb módot, hogy visszacsábítsák linden-t az eke szarvához, persze azzal az üggyel, ami már egyszer kikészítette. és ha megszállott vagy, akkor semmi nem fog számítani. és hát holder ismét nagyszerű partner lesz ebben, még kimosakodva is, lazázva, ahogy csak ő tud. az ügy megint nem lesz egy kellemes alászállás, gyerek-prostik, sorozat-gyilkos, már most borzongok. pedig még csak a kisujjunk dugtuk bele a hideg vízbe. (kellemesek az új útitársak is, erős a kanadai különítmény (jewel staite, aaron douglas, elias koteas), és szokásosan őrült peter sarsgaard.) (+06.11.)
„you just sent the most powerful man in westeros to bed without his supper.”
oh, méltó volt ez a finálé az évadhoz, nagyon is méltó. benioff-ék szépen lecsapták azokat a labdákat, amik miatt a túl-lelkes könyvolvasók hisztiznek már egy hete -a vendégek megölésének szörnyűséges tettének hangsúlyozását; a farkas-fej odavarrását; az otthagyottnak tűnő sárkány-üveg pengét. de persze minden jelenetnek megvolt a funkciója és/vagy haszna, de ezen illene nem meglepődni így harminc rész után. természetesen a párbeszédek is magasan szálltak, de lehet, hogy a lannisterek-nek fizikai képtelenség rossz szövegeket adni a szájába. a dráma sem maradt el, jon és ygrette bemutatták minden idők egyik legdurvább szakítását, de arya első gyilkossága sem volt semmi. nem csorbítja az érdemeit, hogy nem kaptunk nagy cliffhangereket, mert tudni kell szeretni a ’hogyan-tovább’ befejezéseket is, meg szép paralel volt ez így dany-vel a végén az első évadra. (+06.10.)
buta fanboyságnak hangzik az az ömlengés, ami hétről hétre kicsusszan a billentyűzetem alól, pedig megmondanám, ha valami nem tetszene, vagy nem érezném működőképesnek. de hétről-hétre el tudnak varázsolni, magukkal ragadni ebbe a sötét világba. ha a legnagyobb erényt kéne mondani, nem tudok erősebb érvet annál, hogy ismerem a történetet, mégis meg tudják dobbantani a szívem, amikor kell. de nagyon. ezek után csak adminisztrációs célból kell kiírnom az évad értékelését, ugye...? (nagyontetszett) és most magzati pózba merevedve kivárjuk azt a kilenc hónapot...