soroló

„tell me you have not brought the bringer of fucking piss and shit to my very door?”

jól állt az epizódnak, hogy nagyrészben városban játszódott. az is működött, hogy sok volt a készülődés, az új karakterek bemutatása, és csak a végén csattant igazán az ostor, ettől lett epicebb az ostrom. látom előre, hogy hány-és-hány ember fog behányi ettől a szőke és vagány caesar-tól, na ők a vaskalapos faszkalapok, akik túl ragaszkodnak a töri-könyvekben megismert képhez. és persze eszükbe sem jut, hogy az egy érett, időskori caesar-t mutat be. ebbe a vérgőzös és fanszőrös környezetbe pont illik ez a vagány nyikhaj. szeretem azt is, hogy éreztetik a nagyszabást. szélesedik az út. (+02.03.)

„boy, you could sell a sandbox to saddam.”

ebben a városban elég egy kézfogás az üzlethez, itt még bíznak egymás szavában az emberek. de még nagyon az év elején vagyunk, nem szeretnék csalódott arcokat látni... az üzleten kívül is szeretik a saját kezükbe venni a dolgokat, úgy tűnik. így haladhatnak előre a dolgok, nyomozódnak ki a rejtélyek. aztán vannak, akik önerőből jótékonykodnak, de valljuk be, nincs ember, aki az öreg zenészektől sajnálna egy kis segítséget. szépen egymásra voltak vágva a mai epizódban a párhuzamok, zenész-turnéra turné, bizniszre biznisz, szexre szex. a két pár méretes csöcsért külön köszönet! (+02.03.)

„godfather, is it your wish that this child be baptized?”

heti tanulságok: ha kolumbiai a feleséged, azzal együtt jár a hangos, tüzes, hagyományőrző családja is. ha felkérnek keresztapának, viselkedj is úgy, jöhet a lófej az ágyba! ha apa vagy, ne akard megoldani a gyerekeid problémáit. ha szülő vagy, vigyázz, mit beszélsz a gyermekeid előtt. mert ha nem így teszel, örök kárhozatban lesz részed! (+02.03.)

„i can’t tell the new cupcake about the old cupcake because the new cupcake will think i’m crazy.”

szomorkás valentin-napi epizód, hát kinek tetszik az? kkhhmm, jelentem, nekem! ez persze nem jelenti azt, hogy nem voltak poénok (pl. az egész owen = laurel vonal), csak megint rágtunk egyet a továbblépésen. és ennek a piszok ryan-nek az lesz a szerencséje, hogy a csaj is hozzá hasonló őrült, pfff... (+02.03.)

„operation crock-pot.”

titkos-ügynökök lepték el a szuburbiát, titkos terveket szövögetve a titkos életükben. na jó, ez túlzás, csak egy kis összejövős hadművelet van, nem is sajnáljuk cuki-kate-től, 57 hónap után itt az ideje az akciónak... eközben azt is megtudjuk, miért is szeretik annyira a külvárosi anyukák a bort. újabb harcostársakat ’kétségbeesett háziasszonyok kielégítése’ jelszóval keresünk. (too much...?) (+02.03.)

„i didn’t know what to fight for. but i do now.”

azért szar lehet az íróknak, amikor így az utolsó pillanatban tudják meg, hogy vége. kapkodósra is sikerült így a finálé, egy csomó mindent bele akartak még gyömöszölni, vázlatos kivonat maradt csak a végeredmény. de mondhatjuk, hogy így legalább végig pörgött az epizód, hogy kaptunk valami lezárás-félét is. és nem panaszkodhatunk, mert azért néhány percet rá tudtak szánni a karakter-pillanatokra, hogy még egyszer sírva vigadjanak a főbb szereplők. (+02.02.)

azt hinné az ember, hogy ha tizenhárom részt kell értékelnie, akkor könnyebb dolga van. pedig nem... vannak elemek, amiért jó érzéssel fogok a sorozatra visszagondolni, sokszor sikerült hátközép-izzasztós feszültséget generálniuk, kasztingoltak egy csomó cuki színésznőt, és elugrottak hawaii-ra nyara... izé, forgatni. és persze az alapötletben is rengeteg lőpor volt. a legnagyobb hibát ott követték el a készítők, hogy országos csatornára vitték a tervet, aztán hagyták, hogy a fejesek azt tegyék, amihez a legrosszabbul értenek: belepofázzanak az írásba... így nem lett elég hangsúlyos az összeesküvés-vonal, ellenben túl sok lett a ki-kivel-dug. ha így végig-gondolom, mindenképp egy kicsit lejjebb kell süllyesztenem az értékelésemet (inkábbtetszett), észre kell venni a rozsdás foltokat az amúgy tetszetős külső alatt. kár érte, de azért annyira nem kötődtem hozzá, hogy hiányozzon.

„you know why they call him ’the count’?”

tetszik, hogy azt érzem, hogy az írók átlátják a nagy képet. mert oké, hogy volt kvázi hetiügy (seth gabel jól hozta az őrült képregény-gonoszt), de a drog-szállal a múlt héthez kötötték azt, mint ahogy a hugi hisztijével is. ugyanakkor volt listázás, a szigetes részek meg megfelelően reflektáltak a jelenre. az meg nem ciki, hogy hősünk kikészült a váratlan drog-támadástól, egyszer batman is járt így. vagy kábé bármelyik comic-hero... (+02.02.)

„she’s a little fighter. gets it from her grandfather. nazi sympathizer.”

heti tanulságok: ja, ez nem is az a sorozat... jól levették a modernfamily stílust, kanapén ülésekkel (olyanjuk van egyáltalán chance-éknek...?), remegő kamerával, főcím-betűtípussal, tanulsággal a végén. az újabb gyilkos visszatérésnek meg jól kihúzták a méregfogát azzal, hogy burt kiszólt nekünk a kamerán át, hogy ne már... (+02.02.)

„diane, this is a piece of human garbage named tammy, who is also my ex-wife.”

történhetnek csodák pawnee-ban is! még ron swanson is tud lelkesedni dolgokért, képes megváltozni egy nőért, ellenállni az ellenállhatatlan tammy2-nek! jerry-ről is kiderülhet, hogy az ijesztő óvodás felszín alatt szerető családapa lakozik. chris túl tud lépni a saját korlátain. év végi rész, mi másról szólna, ha nem a szeretetről, barátságról, díjátadásról. duke silver forever! (+02.02.)

„please do not turn me marrying my daughter into something ugly.”

heti tanulságok: ne akarj mindent túlerőltetni, fog az jönni magától. a gyerekeid nem olyan hülyék, rá fognak jönni a megfelelő lépésekre, legyen szó egy idősebb pasiról, vagy a saját megszületésükről. de attól még kell rájuk vigyázni, ne játszunk velük ’kerék alá teszlek, onnan is kiveszlek’-et, ha lehet... (+02.02.)

„-we’re on a mission from god. -i thought you were an atheist. –that’s a ’blues brothers’ reference, steve.”

jim egy igazi angyal, mindenkinek jót akar, mindenkivel jót cselekszik, itat és tépet, legyen az béna, értelmi fogyatékos vagy nővérke. ...még mindig nagyon fura a hangulata a cuccnak, de pont ettől működik. ha meg nem, csak tolj be egy gombát, és minden ok lesz! (+02.01.)

„son, two things make life worth living. fried food is one of them.”

nola-ban még a halloween is stílusosabb. de mit várunk egy olyan várostól, ahol szentek menetelnek. bár nehéz elnyomniuk a sok rosszat, a gyilkosságokat, a rendőri brutalitás nyomait, a simlisséget, a pénz-orientáltságot, de azért jó is sarjad a lábuk nyomán. jobb fiúvá válni egy apa szemében. gyerekekkel megszerettetni a zenét. tenni valamit a sokat tépázott városért. és ha mindez nem okozna örömet nekik, hát beugranak egy kis jazz-klubba egy jó pofa sörre. (+02.01.)

„now, get out there and get what’s yours. just remember one thing: the worst he could say is no.”

és fordulok egyet, és máris szebbnek látom az epizódot... kár, hogy nem így működik a dolog, hogy egy alsó közepes rész egy varázsütésre jobbá tehető. ahhoz mondjuk sokkal jobb dalok kellenének. vagy kevésbé erőltetni ezt a mindenki-beleszeret-mindenkibe + kreáljunk össze nem illő párokat témákat. de azért egy-két csillámpor csak kiesne abból a pálcából: például örömünkre szolgál, hogy tina főszálat kap, szólót énekel. vagy kurt hetero férfiszemmel is cuki leendő pasija. vagy marley mosolya. az élet apró örömei. (+02.01.)

„chica go bills.”

nick apja simlis, lóverseny-függő szélhámos. hát ki más játszaná, ha nem dennis farina, aki csuklóból hozza a volt szerepeinek bestof-ját. a szerepe is tipikus szitkom-szülőség, felbukkan, gyerek kiakad, kicsit megbékélnek, majd lelép. de a jó klisék arról ismerhetők meg, hogy működnek. de az sem volt ám semmi, amikor a két fehér lovag szövetségre lépett, hogy háborúzni menjen india sötét vidékeire. (+02.01.)

„he was about 30, tallish, long hair, long beard, small dick... you know, ’cause guys with big ones don’t feel the need to jerk it at little girls.”

gallagher-ék vonzzák a szexualitást, az aberráltakat. lehet, hogy ez lenne isten büntetése, azért, mert frank a gyerekeket, a beteg gyerekeket is kihasználná, hogy egy kis pénz-alaphoz jusson...? azért a perverzek nagy része legyőzhető, elég csak kinevetni őket, vagy a szart is kiverni belőlük. és mindegy, hogy szőrös vagy jól öltözött köcsögök, esetleg illatos, finom szöszkék, ne akarjanak túl fiatal faszt leszopni... még hogy a szerelem megvéd mindentől... (+01.31.)

„i’m gonna play you the greatest song ever written in the history of the universe. after which, we shall snort cocaine and have our assholes tongued by the angels.”

méghogy lehangolóak a temetések? egy cool rocksztár még halálában is kurva stílusos tud maradni. a megemlékezésén biztos lesz hologram-vetítés, róla szóló dal, girlfight, szopás, marékszám kokain, medencényi alkoholos ital. ...hank nagy szerencsénkre visszaesőben van, maggie grace meg bevállalósabb, mint vártam. hogy charlie mit áldoz a (tettetett) homoszexualitás oltárán, arról inkább nem írnék... csak semmi sírás, basszunk és basszunk be hajnalig! (+01.31.)

„-i want to go in the bathroom and find a tiger. i want to get punched in the face by mike tyson. i want to wake up on the roof of a las vegas hotel.

-like that movie ’the hangover.’

–didn’t see it.”

hangover -natesville edition. bármennyire is elcsépelt ez -a kiesett időt kézikamerán át látjuk pótolni- működött most is. és jól fel volt fűzve egy őrült mastermind tervére, nem csak lógott a levegőben a sok marhaság. (+01.31.)

„what do they charge you for those carrots?”

hbo: a lógó cicik hazája... mindig nehéz másodiknak lenni, főleg, ha a pilot rendezője elvitte magával a sárga szűrőket is... a pénz mindig csak bonyolítja a kapcsolatokat, legyenek azok baráti, szexuális vagy üzleti vonatkozásúak. és a pénzzel bánni is nehéz, főleg, ha hirtelen és sok kerül a birtokodba, és jó lenne kerülni a feltűnősködést. csak nyugalom. mint ahogy egy jó ló kiképzéséhez vagy a bosszú beteljesítéséhez is elengedhetetlen ez a készség. (+01.29.)

„fuck your picks, you degenerate prick.”

hello, a nevem hbo, és minőségi szórakoztatásban utazom... azta, hogy berántott ez a cucc, ez egyik legjobb pilot, amit valaha láttam. pedig nem is szeretem a lovakat... de jó úton járnak, hogy ennyi év után más szemmel nézzek ezekre az állatokra. brutálisan erős az a hangulat, amit michael mann felépített nekünk, a kamera-szögekre, a színezésre, és elsősorban a zenére építve (a sigur rós és a massive attack mennyire evidensek voltak már ide). kirázza az embert a hideg, vigyori bamba képpel mondogatja minden verseny-jelenet közben, hogy ’nemhiszemelbazdmeg’... és bár a karakter-készlet tipikusnak mondható, de 1. ilyen arcoknak kell ott lennie egy pálya közelében. 2. van bőven idő felépíteni őket. 3. úristen milyen színészgárda játssza őket. állatbarátoknak viszont nem ajánlanám, mert a naturalizmus még az én hideg lelkemet is megrázta. de hogy szerencsejáték-ellenesként kedvet kaptam a fogadáshoz, az se’ semmi... (+01.29.)

„college girls gone crazy: girls take manhattan”

szoft-erotic forgatás, és mi csak ennyit látunk a csajokból (női olvasóim részére: pasikból)...? hát így nem fogunk úgy begerjedni, mint esposito nyomozó (kelly hu felszedett magára pár évet, de megérthető a tetszési index). fura volt, ahogy a végére a lányos apáknál lyukadtunk ki, de hé, mit értek én az ilyen dolgokhoz... (+01.29.)

„such chaos and death at the hands of a fucking slave.”

úgy tűnik jó ötlet volt annak idején, hogy minden évad alcímet kap, mert tényleg mindegyik kör egy kicsit másabb. idén az új ellenfelet kell megszoknunk, ha már múltkor kiirtották a régieket, plusz szeretnék legalább egy kicsit a történelmi hűség látszatát kelteni. ügyesen sikerült is egy fél rész alatt felvázolni crassus-t, egyszerre örülünk és szomorkodunk, hogy mennyi kellemetlenséget fog okozni hőseinknek, jó hozzá az alap nagyon. hogy azért annyira mégse legyen más a sorozat, felsorakoztatták az összes védjegyet, amiért annyira megszerettük ezt az őrült szórakoztatást anno, volt vér (extra adagban!), indokolatlan testrész-repülések, még indokolatlanabb csöcsvillantások, foursome jelenet, funkció nélküli férfisegg, ti is tudjátok, mikre gondolok, ti is ezért nézitek a showt. szerencsére azért az elmélkedős részek sem maradtak hátra a csaták hevében, nagyon tetszett a ’miért is harcolunk’ párbeszéd, a hős és gannicus előadásában. ...jupiter pöcséből újra áldás száll ránk, élvezzük ki minden percét! (+01.27.)