soroló

„bad water’s making us sick.”

víz-problémás epizódot eddig csak scifiben láttam azt hiszem, de teljesen logikus, hogy a semmi közepén, a kietlen prérin is foglalkoznunk kell ezzel a nehézséggel. és az évszázad betegségével, a (női névként is működő…) kolerával is. a b-szál is működött, ahol is mr.durant esik kétségbe és bűnbe majd apátiába, és az ír tesók oldják meg a mintegy száz kilós problémáját, szépen besorolva a fő vonalba egy füst alatt. féltem ettől a szülés-mizériától is, most is látszik, hogy a gyerek csak probléma a karaktereknek és az íróknak egyaránt. kedves tévénéző gyerekek, védekezzetek, amennyire tudtok... (+10.27.)

„it’s tzatziki is what it’s called. it’s a jewish charity.”

ajjaj, amikor a pénz két ember közé áll egy kapcsolatban... újabb akadály gördítve a jess/nick páros elé, de persze a 22 percre úgyis megoldják ezeket. csak nem gondolják komolyan az írók, hogy el fogom hinni, hogy máris szét akarják őket ugrasztani. ha meg igen, akkor nem jó emberek. nem úgy, mint schmidt... (+10.27.)

„i took my inheritance too soon and squandered it. all that power, all those gifts. i just took it and poured it back into myself and dressed it up in chanel.”

eljött az idő, hogy elengedjék jessica lange kezét, hogy leásson a sötét lélek bugyraiba, feltárja a karaktere sebezhetőségét. persze mindezt nagyon jessica lange-esen teszi, cigarettával a kézben, de ezért szerettük meg őt annyira az évek alatt. ahogy csípjük, ha még meg tudnak lepni minket, ha bevisznek az őrület erdejébe, és erre ma igazán nem lehetett panasz. beteg szexualitás lengte be az egész epizódot, jobb, ha az istenfélők elfordulnak, mert még ihletett kapnak a kis perverzek. de nem erőltetett a dolog, valahogy benne van louisiana mocsárszagú levegőjében ez a hangulat. vagy csak a szexi vudu-papnők terítettek szét valami varázsport a levegőben. de akkor azokra ültette rá alfonso gomez-rejon is a kameráit... (+10.26.)

„everyone loves a pretty doll.”

hümm, most valamit nagyon sikerült elkapni. végig nagyszerű húzása volt, és bár a hetiügyet egy nyomozós-sorozat sablon-könyvből vették, működött. végre kihasználják a rendőr-bácsit is (még a tetőre is felzavarják tárgyalni, hogy biztos, hogy emlegessük a ’gordon’ nevet). az újabb hős(nő) bevetésével erősítették a comic-vonalat, plusz kellően utalgattak vele kapcsolatban (hmmm, ha már behoztak egy bat-gonoszt, akkor még sok mindent lehetne itt a mix-be keverni...). és még a múltban is csavartak egy nagyot, hogy még eszünkbe se jusson azt mondani, hogy ’az meg minek van’. (kicsit száraznak tűnik ez a felsorolgatás, de jelenleg ennyire futja, valaki eltérítette a kihúzómat...) (btw, utalgatás, kicsit túlzásba vitték már az 52-zést, nem? az átlagnéző most majd rohan emiatt 3 kiló dc comics-ot venni...?) (+10.26.)

„you need a simpler name, a ... a more powerful name, a name like... scorch.”

ha már belengették anno a prettyface árulását, hát foglalkozni kellett vele, jobb letudni az ilyen kellemetlen dolgokat mihamarabb. talán még jól is jöttek ki belőle, érezni lehetett, hogy kialakult a kötődése a csapathoz, emellett ledobálhatta kicsit a ruháit is. a tanulság máshoz kötődött, meg kell tanulniuk az ilyen nagy szervezetben létezőknek, hogy az emberek többek, mint egy elem a listán, mert mindig lesz valaki, aki édesebb szavakkal fogja őket a rossz oldalra csábítani, nevet adni nekik. nem elég, hogy a pilot eseményeit visszük tovább, suttyomban gonosz-építésbe is kezdtek. remélem ez annak a jele, hogy végre elengedték a kezüket az íróknak, és azzá a sorozattá válik, amit vártunk. hogy több lesz egy szórakoztató szombat délutáni egy óránál. de nem fogom telesírni a vasemberes takarómat, ha nem így lesz... (+10.26.)

„halloween is christmas for jerks.”

az ember ennyi idő után is nehezen teszi túl magát azon, ahogy végigsöpör a sorozatokon minden évben ez a hálovín-mánia. szerencsére az idei első próbálkozó újoncként tudott színt belevinni a beöltözős marhaságba. elsősorban azzal, ahogy egymásnak feszítették a zseniket, igazi mastermind munkára kötelezve őket. eközben már elfértek a vicces kosztümök és a kényszeres próbálkozás, hogy megszeressük ezt az idétlen ünnepet. (+10.26.)

„one more jackass.”

(...hogy teljes legyen a címmel megkezdett mondat.) bírom, hogy majdnem mindegyik sorozat átalakul egy részre bírósági drámává. és persze mérhetetlenül fel tud háborítani az emberi kapzsiságból fakadó kirakat-per, még akkor is, ha történetesen igazak a vádak, csak ki vannak ragadva az események a kontextusukból, így sokkal rosszabbul hangoznak, nem bontják ki a teljes igazságot. az is jó, hogy a segítség olyan helyről érkezik, ahol potenciális ellenséget sejtettél elsőre, mindenképp stílusos, ahogy a józan ész egy vágányra tereli a déli hőst és az északi hírességet. maradunk a sínen, csak még mélyítették imádott utálatunkat durant iránt. (+10.25.)

„whoever this pied piper is, he’s about to play his late note.”

azok az elcseszett apa/fiú kapcsolatok... hollywood-ban szeretik az ilyeneket piszkálni, de nem is gond, ha van annyi alapanyag bennük, mint a 'stilskin-családéban. főleg, ha két ilyen nagyszerű színész asszisztál hozzá. végre újra az az érzésem, mint régen, hogy átgondoltság uralkodik el a részen, ahogy összekötik a két gyermek-rablós legendát, ahogy egy fúvós hangszer segítségével jönnek létre az elveszett fiúk. bár az indiános-vonalat nem nagyon értettem... (+10.25.)

„tinker bell, this was your second chance.”

úgy gondolják az írók, hogy kézben tudják tartani a sok szálat, ha át-meg-át-szövik őket. így találkozhat a múltban sohaország híres tündére reginá-val, és így lehet a meg nem valósult szerelme... á, nem, inkább nézzétek meg a részt, úgyis sejteni fogjátok hamar. tudjuk jól már évek óta, hogy ezek a mixelések nagyon mennek a onceupon írói szobájában, és nagyon működnek nálam is. a kifordított bundák is jól állnak. például örülök, hogy tinker bell is teljesen más sorsot és ezáltal személyiséget kapott, mint amit vártunk volna. (a tetszés mellett muszáj elmesélnem, hogy amikor bement a kamera a darkone kastélyába, akkor azért felhördültem, hogy ’na-neeee’, mert elképesztően rosszul nézett ki...) (+10.25.)

„didn’t anyone ever tell you it’s not polite to spy on people, little girl?”

hiányzott már a hr-es keverés, de kivártuk, hogy a legjobbkor lépjenek be. és a legrosszabbul húzzanak újat a kiscsapattal. kislányos párhuzamként most kellett elsütni ms.shaw szomorú múltját. nagyszerűen építik őt, úgy lesz egyre szerethetőbb, hogy közben meghagyják a hidegségét is. sarah shahi láthatóan lubickol, ahogy vissza kell fognia magát, belül biztos szétpukkad a nevetéstől. az ilyen erős részekkel menti meg a sorozat a network tévék becsületét. (+10.25.)

„no more vincent.”

a sutter műveknél ha az elején megnyugvást és humort kapsz, biztos lehetsz benne, hogy kétszeres erővel fog lecsapni a végére. értem, hogy miért vitték erre az útra tara-t, még azt is értem, hogy miért teszi, de fájdalmas nézni ezt a sok álnok kígyóságot, ahogy gemma-vá változik. nem jó utálni valakit, akit megszerettünk az évek alatt. de biztos van valami terv. ahogy a rész másik fontos vonulata sem véletlenül került ide. és nem azért, hogy sutter újabb szörnyűséget vezessen elő nekünk kéjelegve (gyerek-pornó, ugye), hanem mert párhuzamot lehetett vonni. jax nem véletlenül akadt ki, és tette meg azt, amiért nem igazán tudjuk elítélni, túlságosan magára vette a hallottakat. ilyen anyák mellett sosem könnyű... (+10.24.)

„you’re choosing dead milk over me?”

mrs.meyer-t nem kímélte az élet az elmúlt időszakban. nagyon mélyről kellett feltörnie, majd félő volt, hogy újra alázuhan, de erős védőháló fogta fel az esését. happyend? talán. bár mindenki láthatja, hogy ezzel a háttér-csapattal nem lehetséges, hogy minden akadályt legyőzve feljuthasson a világ legfontosabb pozíciójába. a fogadó-irodák sem adják magasan a vp odds-ait. mi, itt a washington tribute szerkesztőségében egy centet sem adnánk a győzelmére, de kíváncsian várjuk a fejleményeket. (+10.24.)

visszakerestem a tavalyi véleményeket - és úgy tűnik, sem a sorozat, sem én nem változtunk jelentősen. még mindig nagyon szórakoztató nézni ezt a természeti katasztrófát, kikémlelni az ujjaim közt, jó felröhögni a rendszer-kritikán, az ordenáré és/vagy un-pc poénokon, a jól kitalált karaktereken. de. képtelen vagyok odarakni a nagyon mellé az x-et. megyek is önkritikát gyakorolni, és tudom, tudom, basszam meg magam. de azért sok sikert kívánnék az alelnök-asszonynak a kampányához, biztos vagyok benne,  naggyá teheti ezt az országot a fantasztikus személyiségével, a mérhetetlen kompetenciájával. we can do, go selina! (tetszett)

„duchess is down. duchess is down. yellow, yellow. i repeat, duchess is down.”

az emberbe bele van kódolva a gonoszság. jót tud röhögni más balesetén például. de hát ha ilyen viccesen adják elő, hogy a vp keresztülsétál egy üvegen. és utána még túl is adagolja a homeopátiát. és a kiscsapat (és jonah) próbálnak tüzet oldani. hahahihi. miért érzem úgy, hogy elkezdtek a jövő évre kampányolni nekünk az írók...? (+10.24.)

„she had a replacement hip with some serious torque. it was like having sex with a transformer.”

csak egy apró lökés kell, hatás/ellenhatás, és máris sokkal jobban megy a csapatjáték. hogy ez egy köcsög nyomozó, aki folyton learatja a babérokat, vagy egy kis alkoholos befolyásoltság, azt mindenki döntse el saját ízlése szerint. legyen együtt a kettő, az több vigyorgást garantál. (+10.24.)

„-when they asked george mallory why’d he climb everest, remember what he said?

-mount everest doesn’t ejaculate, bill.”

kezdik megtalálni az arányokat, hogyan vegyítsék igazán hatékonnyá az összetevőket. az elejét végigmosolyogta az ember (főleg a kurvák kikérdezését és elélvezését), aztán egyre nagyobb dózisban csöpögött be a dráma is. és mindezt körülfolyta az ötvenes évek gondolkozásmódja. ami, ha igazán belegondolunk, nem sokat változott azóta. vagy csak én futok bele túl sokszor olyan borzasztó konzervatív véleményekbe, hogy a szex csak házasságban, sötétben, szemérmesen? mintha bármi szégyellnivaló lenne abban, amire vágyunk. so, go mr.masters, szabadítson fel minket! (+10.23.)

„there is a scourge in our community in the guise of heroin. there is a scourge in the guise of alcohol.”

mert bizony lehet bármennyire cool, ahogy a szimpatikus rosszfiúk szüntelenül kötik az üzleteiket, azért nem árt azt is végiggondolnunk, hogy mivel is kereskednek ők. láthattuk eleget, hogy mit okoz az alkohol, idén pedig nagy hangsúlyt kap a heroin is. mert bizony hőseink szenvedést árulnak jó pénzért. és szenvednek mellettük a hősnőink is. van, aki konkrétan az ördögi por elvonási tüneteitől, van, aki a lebukás félelméből, és van, aki félelmetes férfiak között vergődik. és muszáj találni valami más módot a fájdalom és félelem enyhítésére, mint azok a szervezetet tönkretevő gyilkos szerek. milyen ideális világ lenne, ha most rávághatnánk, hogy a szerelem az, ami megfelelő pótszer lehet, de sosem ilyen rózsaszín a valóság... (+10.23.)

„there’s a lot of mudsills and shit heels in this camp, murderers, layabouts, backstabbers.”

szívtelennek éreztem magam az elején, hogy mennyire nem izgatott fel a gyerek-rablásos szál. aztán megnyugodhattam, amikor a két hölgy vízbeli jeleneténél elkezdett számomra is működni a rész - és onnantól már nem volt megállás. de akkor is tartom, hogy vétek egy ilyen történetre egy egész epizódot rászánni. a végén meg, amikor jön a költözés és jön a nagy esőzés, persze elvágják. remélhetőleg nem szívtelen vagyok, csak hiányzik belőlem az apai ösztön. az egy fokkal jobban hangzik... (+10.23.)

„don’t blame yourself because this chick went to the dark side.”

ez lesz az egyik kulcs, amitől működhet a sorozat - érdekes ellenfelek. persze nem újdonság a volt jó ügynök, akit most rossz emberek irányítanak, de működött. főleg a scifis vonallal, a szuperszemmel. az összeesküvéssel a háttérben. coulson ügynök lelkiismeretével az előtérben. mert már negyedszerre szajkózom, hogy itt a karakterek interakcióin van a hangsúly (lásd ma is a párbeszédeket), és nem azon, hogy mit robbantanak fel világszerte (btw, ismét pacsi az európai turnéért). ...és vajon mi látszott a röntgen-szemmel coulson-on belül...? (+10.23.)

„- you’ll stop breaking the ninth commandment.

-no fat chicks?”

az epizód egy komoly nagy igazságon alapult: számtalan jó döntést, megfelelő mondatot kell találnod, hogy megdönthess egy hölgyet és a bugyijában találd magad. és most nem releváns, hogy mennyire idegesítő a nőszemély, csak szexről van szó, két percig csak félre tud fordulni az ember az elvárásaitól... lehet, hogy mert egyet értek eme súlyos problémával, de működött az epizód. (+10.23.)

„iran takes great care in its proportional response to acts of aggression. an airliner for an airliner, a mossad agent for a physicist.”

fuck you guys, de tényleg. olyan szépen összeállt már a fejemben, hogy a meghasonlott, önmagából kifordult, az elveit szemen köpő carrie-ről fogok értekezni, aki az ellenségnek fekszik le, és ezzel milyen messzire kerül az első évadban megismert hajthatatlan pitbullhoz képest, erre nem kicsavarják az egész érvelést a kezemből... mert az ember a sok személyes alámerülés miatt hajlamos elfelejtkezni róla, hogy egy kémes sorozatot néz, ahol természetesek a dupla/tripla átverések, beépülések. így, még ha kicsit kétkedve is fogadjuk, hogy minden a terv szerint halad, mert túl sokat láttuk carrie-t szenvedni az elmúlt részekben emiatt, azért egy elégedett füttyel mindenképp illik fejet hajtani. a kiszámíthatatlanság jó. (+10.22.)

„honey, you’re weak.”

mekkora aranybánya ez a sorozat a maszk-mestereknek, az ember hétről hétre ámul a gusztustalan művükön. pedig, mint tudjuk, nem is a hentelésen van a hangsúly, hanem az emberi drámán. és ennek ma érezhető is volt a szele, hiszen nem az volt a lényeg, hogy kihullik a kitépett bele a szegény bezombult bácsinak, vagy hogy friss disznóhússal etetik őket. hanem rick belátása, hogy értelmetlen a visszahúzódó pacifizmusa, sokkal nagyobb hatásfokkal tudja elérni, hogy minél többen túléljenek, ha az oldalán a fegyver. de a gyerekek embertelenségre tanítása is elgondolkodtató vonulat volt. de muszáj így hozzáállni a dolgokhoz, ha még tovább akarod vonszol ni az életed ebben a szörnyűségben. külső vagy belső ellenség, egyre megy, le kell csapni rá mihamarabb. (+10.22.)

„which suit are you planning on wearing tonight?”

tényleg komolyan gondolták odafenn, hogy megkapargatjuk a hőskérdést. hogy többet foglalkozunk oliver queen-nel (persze a csuklya kárára). mert dönteni kell, hogy hogyan tesszük a nagyobb jót, ha protokolozunk, vagy ha maradunk inkognitóban, megvetésben és csuklyában. bár úgy tűnik, hogy a legendásan inkompetens rendőrségnek és az ijesztően buta laurel-nek teljesen mindegy, hogy mit tesz az ember, az baj lesz. érdekes ez az alapprobléma felvetés, és ezt még megspékelik fema-kamionokkal (nola-ban remélem nem vetítik...), triáddal, egy pucér női háttal, és egy egyre inkább formálódó sidekick-kel. frissítő volt, mint egy csésze kávé felicity-től... (+10.21.)