soroló

„i fear the water. and the monsters within it.”

türelmesnek kell lenni, barátom, ki kell várni, míg a tervek beérnek. mert igenis van tervük az íróknak. nem csak az időhúzás, vagy a dramaturgia miatt veszekednek hőseink, belesimulnak a konfliktusok a nagy megfejtésbe, ügyes. de egy római ficsúr sem önmagáért drámázik, beérlelik a gyümölcsöt ott is rendesen. tervezni egyébként szép dolog, örömteli is, amikor minden összeáll. de sajnos nem csak a jófiúk terveznek. sajnos? hát milyen csatát kaptunk már a római terveknek és a galád kapzsiságnak köszönhetően, beleremegtek az istenek is. kilassított ugrások, caesar színvallása, epikus párbajok és maga gronk. de távolinak tűnik a jövő hét vasárnap, ott messze, a horizonton. (+03.03.)

„is this your first earthquake?”

volt egy olyan tervem, hogy a hétvégén legyűröm a maradék négy részt, de ez nem az a sorozat, amit korlátlanul nyeldekelni lehetne, inkább olyan, mint egy minőségi bor, ízlelgetni kell, és pihentetni közben. pedig volt ma bőven esemény, még azt sem mondhatnám, hogy nem rántott magával egy egész ménes, de... egyre mélyebben merülünk ace bosszújába, valószínűleg pont olyan kielégítő érzés lesz, mikor győzelmet ül az ellenségei felett, mint mikor egy ló átrobog a célvonalon. főleg, ha ott is olyan zseniálisan használják majd a zenéket, mint itt most (sigur rós!). de az is lehet, hogy a maihoz hasonlóan a személyes drámák fognak felerősödni. ki tudja? (+03.03.)

„do you think that clyde would ever hit on sarah?”

milyen kis cuki yoko ono-t találtak doug mellé a szereposztók, nyammm. mer’ a széthúzásról, a csapat-erózióról volt itt szó kérem, bármennyire is pont az ellenkezőjét szerette volna elérni a nem túl kedves főnök-néni. és eljött az idő, hogy doug elküldjön mindenkit a picsába, éljenek a kisemberek, stb. volt újra kamerába narráció, hipphipphurrá, bár az egy percre jutó csöcsök aránya ezzel fordítottan volt arányos. (+03.03.)

„the hitler of this group”

ha ezek a káposztafejűek nem bírnak magukkal, hát oda kell csapni, vér és verejtékek árán le kell győzni őket, és megszerezni a jussunk! végre visszatértünk a suliba, egy klasszikusnak mondható résszel, kis changesítéssel a háttérben. de egyébként tényleg, ennyi tanuló és mindig hőseinkké a legjobb szoba, ezt időszerű volt felvetni. (+03.02.)

„the tiny pink pink panther”

heti tanulságok: hangsúlyoznám ismét, hogy soha, de soha ne tervezz előre semmit, se szexet, se ereszdelahajamat a partira, mert soha nem fog bejönni a dolog, és szomorú leszel, vagy a csalódásnál is rosszabb dolgok történhetnek veled vagy a macskáddal. egyébként is, valentin napon romantika, meg vacsora, meg meglepik, meg szex? ki van zárva, hogy tökéletesen összejöjjön minden... (szakmai tanulság: úgy is működik a sorozat, ha külön vesszük a szálakat, nem mixelünk.) (+03.02.)

„-hughie has not lost the ability to size up a lady by looking at her phone number.

-hot. hot. daddy issues. gay.”

továbblépések -további apró lépésekben. tudtuk, hogy a szöszi nem fog sokáig maradni, és a múlthoz való ragaszkodás most is jó indok volt kiírni őt. sajnálatos. de itt volt nekünk bradley whitford, akit mindig öröm látni, bármilyen szerepben, bárhol. vagy nevethettünk mr.k poppins-szá lényegülésén. sokat. (+03.02.)

„he needs your blood.”

ilyen az, amikor igazi képregény-íróra (geoff johns!) bízzák az epizódot, csupa pörgés és meglepetés lesz! és nem is húzzák az időt a kreatív szobában, még az első évaddal sem végeztünk (és a második már zsákban van, ugye), de kedvenc hősünk megállás nélkül kapkodja le a csuklyáját. majd megbánja. mi nem. mert akkor is lesz pörgés. más. a kanáris utalásnál gondolkoztam el azon, hogy ideje lenne már utána ásnom magam egy greenarrow ki-kicsodában. és. a képregényes festék-réteg mögött azért tartalom is akadt, apa/fiú kapcsolat, bizony ám, gondolom nektek is feltűnt. (+03.01.)

„you’re like a fucking cockroach. able to live anywhere and feed off anything.”

rossz napok járnak gallagher-ékre. megint. gyerekek elvíve, fi munka nélkül, frank józanságra ítélve. annak ellenére, hogy fionával együtt mi is aggódunk, azt kell ismét látnunk, hogy feltalálják magukat a srácok, akármilyen környezetben a talpukon maradnak. szexuálisan is érdekesen alakult az epizód, bár míg az anyu-döngetésen szétröhögted magad, addig a buzi-oktatáson már sírni támadt kedved, sütött a fájdalom. édes/savanyú, még egy adagot? (+03.01.)

„some of us are keith moon, and some of us are keith richards.”

gyereknevelés 101. ha azt akarod, hogy a csemetéd biztos ne akarjon lezüllött életet élni, vidd el szétcsúszott rocksztárok közé, ott megjön az esze (hello mr.warner!). ha meg kisebb poronttyal rendelkezel, irány a játszóház, ahol a kicsi is jól szórakozhat, és neked is juthat egy kis öröm a kiéhezett háziasszonyoktól... nem értem ezt az össznépi becca-gyűlöletet, ma is tök normális volt. (+03.01.)

„which inspector would win in a fight in space, and which inspector would win in a fight in time?”

azért recitálunk egy klasszikus angol cuccot, nevetjük ki a remake-eket, célcsoport-hajszolókat, vagy például a mániákusokat, hogy a kapcsolatokkal foglalkozzunk? fura ez, kicsit elüt a commu eddigi szellemiségétől, de lehet, hogy ez csak az alternatív verziója a sorozatnak, nem? tricia-ért és matt lucas-ért puszi! (+02.28.)

„he’s liam neeson now?”

event! és ahogy szokássá vált az elmúlt években, bizony ezeket a castle duplákat egyben szabad csak nézni. vagy inkább csak az első felüket. de erről majd később... lazán, viccelődve indítottunk, de tudtuk, hogy úgyis lesz csavar, kell a muníció, meg is érkezett a 15. perc környékén. az idei nagy ötlet az volt, hogy a nagyszabás helyett inkább személyessé teszik az eseményeket, helyes, volt is benne spiritusz. nathan végre előhozhatta a drámai oldalát is, hitelesen, megszakadt az ember szíve, ahogy látta a szemében a kétségbeesést. azért is jó volt alexis-t a középpontba állítani, mert jól ismerjük a viszonyukat az apjával, jobban működött a dráma. a to be continued előtti csattanók mindig mentek, de ez most igazán áll-leejtősre sikerült, nemzetközivé lett a világ. a bajok (már megint) a folytatásban kezdődtek. oké, vigyük új helyszínre a cselekményt, de könyörgöm, ne lógjanak már ki ennyire a bitek és bájtok a háttérből. de ezt még elnézem, véges a költségvetés. de a huszadik perc körüli éles hangulat-váltást már nehezen. mi történt az írói szobában, chuck maratont tartottak éjszaka? fura kém-katyvaszba keveredtünk, egyszerűen buta fejjel ülök most is, le sem tudom reagálni rendesen... az addig épített dráma elszállt, így persze megint maradt a negatív szájíz. plusz hozzátenném, hogy tök jó, hogy leszerződtetik dylan walsh-t, de esetleg használni is kellene rendesen, nem csak lógatni a semmiben a karaktert. christopher heyerdahl legalább keménykedhetett kicsit... (btw, nekem tetszett beckett rúgása is.) (+02.28.)

„ice man to neruda. bogey at 10:00, and she is packing two fully-operational sweater stretchers. that’s bravo, oscar, oscar, bravo, sierra. possible delta cups.”

ha fel kell dobni az epizódot igazán jó poénokkal, csak vedd elő a playbook-ot, és garantált a siker. és ez most a múlté. szépen érintik össze az évad szálait, csak nem haladunk valamerre...? (+02.28.)

„ron loves mommy!”

leslie személyiségéből adódóan várható volt egy kiadós feministáskodás, de hogy ron-ból szerelmes, gyerekekkel játszó bajszost faragnak, az igazi meglepi! el is olvadtam, nem tudok többet írni... (+02.27.)

„show me your sex face.”

de most komolyan, miért akarjuk mindig tönkretenni a jó dolgokat, a kapcsolatokat azzal, hogy túl-agyaljuk őket? igen, mi, mert nem csak a nők képesek erre, csak maszkulinabb társaim ezt nehezebben vallják be. a mese további része a barátokról szólt, azok is kapcsolatok, tehát természetes, ha eluralkodnak rajtunk az érzéseink. (+02.27.)

„smart to stay fit. don’t leave out the cardio.”

felkészülés és lelkizés negyvenkét percben... még hogy nem húzhat az ember szíve kétfelé. a prezentáló a szőkésített andrea, aki nem nagyon szeretne látni az épp két szemével. oké, hogy a governátor megvezet mindenkit a kenetteljes külsővel, de egy ilyen bizalom-deficites világban lehetne benne több ész. mint szív. bezzeg a volt társai -ott aztán fikarcnyi bizalom sincs, érthető az elmúlt időszak eseményei után. kiskaland és nagy összecsapás a láthatáron, de addig fel kell építeni egy falat, hogy legyen mit felrobbantani. külön gusztustalanság kurzusra nem muszáj jelentkezni, a jeles már most is adott. (+02.26.)

„intelligence support activity”

az milyen már, hogy a főszereplőkből mellék-alakokat faragnak egy rész erejéig? zseniális húzás! christopher méltó a nolan névhez. szeretem a ’más perspektívából’ megközelítést, főleg, ha ennyire működik, mint most. mer’ azért sokkal többről volt szó, mint hogy sarah shahi körbehordozta a melleit meg lövöldözött néhány látványosat. láthattuk a gépet hivatalos működés közben! egyre mélyebbre ássuk magunkat a kormányzati összeesküvésben. nem csak bedobták a ’legyen benne root is, mert régen volt már’ ötletet, hanem értelmet is találtak neki. nem kell ragaszkodni a hagyományokhoz, még ha azok jók is, mert piszok unalmas tud lenni, ha csak a kiszámítható paneleket rakosgatják egymás után. kellenek az ilyenek is, sőt. (+02.26.)

„-we’ve got to get our sex tape out of that clown’s ass.

-i bet nobody’s ever said that before.”

gyönyörű tanmesét láthattunk az értékekhez való ragaszkodásról. mert mindenkinek van valami kis hülyesége, amit képtelen elengedni. vagy aminek a megszállottja lesz. (akár még úgy is, hogy mélységesen beleéli magát a kedvenc sorozatába. homeland, bitches!) (+02.26.)

„lesson to be learned there: never run and be black.”

népnevelői célzatú epizód, úgyhogy figyeljetek gyerekek! fontos dolgokba kapunk bele, jövő-tervezésbe, rossz körülmények között élő gyerekek életébe, megcsalásba, feszültség-levezetésbe, bikinis lányok nézegetésébe. és persze abba, amit jim a legjobban ismer: miért és hogyan legyünk komédiások. a legszebb, hogy a tanulságok nem mennek a humor rovására. (+02.25.)

„one must appear as wolf to be welcomed by the pack.”

nehéz próbatételek mindkét oldalon. mert az nem megy, hogy gyűjtöd az embereket a falak mögé, és nem juttatod őket elég ételhez. hogy kegyes vagy az ellenségeiddel szemben. ez meg fogja osztani a sajátjaidat is. még egy később híressé vált vezetőnek is kellett súlyos döntéseket hoznia, szembeköpnie magát, hogy elérje a célját, hogy szabadon tudja engedni a széthúzás kígyóit. az sem lehetséges, hogy semmibe veszed a parancsokat, és ne legyen retorzió. nyomasztó hangulat és kemény brutalitás. nincs meglepetés jupiter ege alatt. (+02.25.)