soroló

„death is not a defeat, but a cure.”

csak látszólag kaptunk három külön vonalat, azért volt reflektáció itt bőven, elég csak a nőre gondolni, akinek megváltás lenne a halál, és a nőre, aki megváltásként osztogatja a halált. igen, sosem volt vidám a sorozat. ami meglepő, hogy négy rész telt el az évadból, és will már mennyi mindenre emlékszik vissza a kiesett időből, sőt, a sikeres bogár-ültetése nyomán már követője is akadt, valószínűleg nem hosszabb távon... persze vannak analógiák, amik annyira absztraktak, hogy komolyabb aláásást követel a felismerésük -például már negyedik rész óta nézzük, hogy will horgászik a patakban... ma sikerült még jobban elidegeníteni a zenével, jövő héten még kelletlenebbül fogom elindítani a lejátszás emiatt is... (++03.27.)

„i would really like it if we could be the kind of cousins who, like, spend time together and sleep in the same bed in the summertime and, you know, jump in a lake and have inside jokes about our grandmother and were molested by the same person, but we’re not.”

úgy tűnik lena ragaszkodik hozzá, hogy minden évadban kell lennie egy résznek, amiben az ők karaktere kerül kizárólagos középpontba. és, mint az első évadban, most is a családjával osztozott ezen a részen. klasszikus toposzokkal dolgoztak, egy rakás neurotikus eresztettek össze, kicsit színházas érzésem is volt a nagy veszekedés-jelenetnél, de nem bánom, működött. azért arra kíváncsi leszek, hogy elindítottak-e ezzel az elméleti lánykéréssel valami folyamatot, vagy csak a mai részre szólt. bár bízhatnék már az írókban, hogy elég következetesek, ha már ilyen borzasztó alakok... (persze csak általánosságban beszélek.) (++03.26.)

„where the fuck is sheboygan?”

mennyire elbaszott humoruk van már ezeknek az íróknak...? előreszaladtam, mert ez csak a frank féle meglepi operációnál derült ki (taxi doctor ftw!), előtte azért forgatták a bökőt a gyomromba rendesen. először néhány másodperc után, amikor tudatosult bennem, hogy fiona nem csak flash-ben csapja szét magát, bár akkor még arra gondoltam, hogy ennél szomorúbb party-jelenetet még nem láttam, aztán elkezdték még lejjebb nyomni a csajt. és az ilyesmi komoly próbatétel, hogyan reagálsz arra, ha nagyon felbassza az agyad valaki, akit egyébként nagyon szeretsz. az egyetlen megnyugtatás a testvéri szeretet volt ebben a hányással kikövezett pokoli úton. és ez a nagy sóhajtozós hangulat rányomta a bélyegét többi szálra is, a rablós romantikára, a fegyverrel balfaszkodásra, a túl-hajszoltságra. és akkor még el sem értünk a legsötétebb bugyorba, a nőre való kéz-emeléshez. te figyelj, friss hír, hogy a showtime vígjáték kategóriába jelöli a sorozatot idén az emmy-re. hehehe, ez a legjobb vicc... (++03.26.)

„a real man doesn’t run from a challenge. i mean, do they run from the bulls in pamplona?”

ismét sok kis történetet kaptunk, ott voltak a poénok a pincétől a padlásig, illetve a titkos vécéig. most jöttem rá, hogy máris itt a finálé, akkor valamit kezdeniük kell ezzel az érzelmi zűrrel. különben valami bűnt fogok elkövetni... (++03.26.)

„love is totally nonsensical, but we have to keep doing it or else we’re lost, and love is dead and humanity should just pack it in. because love is the best thing we do. look, i know that sounds cheesy, but it’s just true.”

minden robin-nal kezdődött, így igazán nem sértődhet meg senki, ha rászántak még pár percet a ted iránti zavaros érzelmeire. egy részen belül láthattuk a nagy utat, a házasság kezdetétől az érett szakaszába lépéséig. persze a sorozat ezen pontján már természetes, hogy túlcsordulnak az érzelmek, mégis meglepődtem magamon, hogy az utolsó előtti héten, a főcím alatt kezdem érezni, hogy itt az út vége, rögtön az utolsó kanyar után. szipp... (lovepearljam) (++03.26.)