„remember that only a fool knows no fear. i’m betting on it.”
ha a félelemről akarsz beszélni nekem, akkor csak hozd elő a tériszonyt, úgy, áhh, nagyon jó... az mondjuk nem tetszett, hogy sima pénzszerzésre használta a szörnyű képességét a madárijesztő. annak viszont mindig örülök, amikor láthatjuk, hogy nem csak sikátorokból és felhőkarcolókból áll a város. ($05.13.)
„-the power to change reality is only outweighed by the cost.
-no one should have that much power.”
annak ellenére, hogy gyerekkoromban mindig sajnáltam a gonoszokat, sőt, tudtam szurkolni mondjuk hókuszpóknak is, azért az kell mondanom, hogy ennyi boldogság elég volt a negatív karaktereknek... pedig ez a finálé marha jó volt, főleg az olyan alternatív variáns fanoknak, mint amilyen én vagyok, akik szeretik bogarászni a kisebb/nagyobb különbségeket, de nem értem azokat a hangokat, akik szerint egy fél évet rá kellett volna szánni erre a kifordított világra. még több snow csúnya-nézés és tupírhaj? bővebben kifejtett hook bénázás? kardozó rumple és nyilazó regina? ugyanmár, jó móka volt egy óra erejéig, de ne tovább. pedig még fura módon az sem zavart, hogy henry-t ilyen aktívvá kellett tenni a történések kedvéért. sőt, még az sem baj, hogy nem töltötte ki a teljes duplarészt a fejtetőre állított utazás, hanem szokás szerint felvezették a következő mesét- hatásosan és drámaian. ígéretesen. ($05.12.)
egyre érdekesebb a viszonyunk a sorozattal -sokszor érzem, hogy mennyire megkopott a varázsa, hogy csak megszokásból indítom, ugyanakkor a karakterek a családom részei már, nehezen tudnám elengedni a csapatot, és amíg szórakoztatnak és nem bosszantanak, addig itt maradnak a szívem közelében. persze az is mindig számítani fog, hogy az írók milyen munkát végeznek (mindig is ők voltak a lelkei a sorozatnak), hogy melyik ismert történetet hogy’ forgatják ki, hogy bele tudják tenni-e a lelküket. hogy mennyire valósulnak meg az elképzeléseik. míg az évad első fele talán kényszerből készült (a disney-nél leszóltak, hogy ’ő(k) lesz(nek) a lány(ok)’), mégsem érződött ez, a báj könnyedén elvitte ezeket a részeket, addig második fele egyedibb ötletnek tűnt (szedjünk össze több gonoszt, akik harcolnak a saját boldogságukért), mégsem tudott működni, mert egy erős fő-ív hiányában szétesett darabokra. szóval állok itt a különböző döntések birodalmai között, de azt hiszem, a legkönnyebb ösvényt választom: halvány tetszett.
„we have to face it. i am a mutant in a world that fears and despises my kind.”
nem gondoltam, hogy szó szerint vesszük a címet, és tényleg lesz egy szépség hank mellett. igen, kicsit benézhettünk a nagy kék melák érzései mögé, és ugyanazt találtuk, mint majd’ minden mutánsnál -csak egy átlagos életet szeretne, szerelemmel, nyugalommal, de a mutánsága ezt nem teszi lehetővé. illetve dehogy, a korlátolt idióta emberek nem teszik ezt lehetővé... ($05.12.)
„you treat an outside wound with rubbing alcohol, you treat an inside wound with drinking alcohol. that’s science.”
nem mindig sikerül jól egyensúlyozni a haver-sitcom és a romantikus komédia mezsgyéjén, de most nem panaszkodom, mert egész jól működtek a szakítások. már értjük, hogy írják ki (megint) coach-ot, és kicsit azért szomorú a szívünk a fawmidt-ért (pedig tudjuk, hogy meg kellett ezt lépni cece miatt). a többiek csak asszisztáltak, de egész megbízhatóan. ($05.12.)
„an apology doesn’t mean anything if you’re not looking the person in the eye.”
igen hamar nyilvánvalóvá tették, hogy nem tényleges gyilkolásra utal a cím, hanem átvitt értelemben kell gondolkozni, hogy azokra fókuszálunk ma elsősorban, akiknek fel kell nőniük, akiknek egyre komolyabb döntések nyomják a vállukat -folytatva ezzel a legutóbb megkezdett témát. és itt most nem csak dany és jon vezetői képességeire lehet gondolni, de deres-ben is érdekesen csapódott le ez a vezérlő-elv, mert ramsay is egyre összetettebb rohadék lesz, sansa édesen lavírozik a búskomorság és a kárörvendés között, de a legdurvább, amit alfie allen véghezvitt theon szerepében, mert gondoljuk csak végig, honnan jutottunk el ehhez a leépüléshez. bár most is voltak fájó hiányzók, akik nem fértek bele az epizód koncepciójába (jé, nem jártuk királyvárban; ehh, arya már megint hanyagolva lett...), azért azt nem merték megcsinálni, hogy legalább tyrion-ra ne jusson pár perc. ami nem is a váratlan összecsapás miatti izgalom-fokozás miatt volt örvendetes, hanem mert nagyon erős volt a valyria-i történelmi lecke hangulata -mindig is szerettem az ilyen típusú jeleneteket a sorozatban, de ezen most különösen sokat tudtak dobni a hátterekkel. ($05.11.)
„i’m not putting my finger in your leg.”
idén a készítők egyik alap-célja lett, hogy minden résszel rálicitáljanak az előző epizód gusztustalanság-faktorára? ’ha múltkor volt agy, hát legyen most is, de hősnőnk nyúlkáljon sebbe, meg esetleg mutathatnánk egy vödör szart is!’. előre félek, hogy mi jön jövő héten... a külsőségekkel kezdtem, de azért még vannak itt gyomorforgató dolgok a nagyon vallásosság felszíne alatt is -már lassan nem merek belegondolni, hogy milyen kísérleteket folytatott a családfő a sufniba, tulajdonképpen kinek-ki a rokona (és akkor még a szeretet-mentes anyukáról nem is szóltam). eltöltöttünk egy kicsit több időt az egyik fiú-klónnal, és máris jobban megértjük, hogy miért hasonlítanak ők jobban egymásra, mint a nővéreik -mert együtt nevelkedtek, egyféle benyomás érte őket (a katonaság, konkrétan), míg a csajoknál ki is mondatik, hogy azért ennyire mások, mert különböző helyekről jöttek. egyébként örülnék, ha most már közös helyen lennének, mert egy kicsit kevés, hogy csak néha beszélnek telefonon, és járják a maguk útját. (justin chatwin, hello, hát te...?) ($05.11.) (történelmi 3333. bejegyzés!)
„sir, freddy wallace may use the term lgbt. i remember it this way... l is for ladies who play tennis, g is for guys who do other guys, b is for bisexual... i couldn’t think of one to go for that... and t...”
már a nemzetközi helyzet is fokozódik. és elég összetett a helyzet, van minden az air force one-on, felpörgés és belassulás, kulturális alkoholprobléma és túsz-ejtés. de otthon is csak a szokásos őrületek mennek, beégetik az új veep-et is, hadd szokja. nem csodálom, ha valaki elfárad a napi őrületben. ($05.11.)
„god’s either dead or running on double-as.”
az már egy szép fizikai teljesítmény, hogy sikerült tartani a múlt heti tempót, aztán, egy kitartó sportolóhoz mérten, még sikerült meghúzni az utolsó métereket (nem érdekel, hogy a pink floyd menedzsmentje mennyit kért a használati jogért, baromira feldobta a végét a zene). bár hozzátenném, hogy nagyon élveztem az epizódot, azért az évadhoz hűek maradtak vele. mert minden alkalommal, amikor mr.dominic-ékhoz kapcsoltunk, sürgettem az órát, hogy menjünk, lépjünk tovább, veszélyben a gép, hahó, miért itt időzünk, nincs értelme megemelni mr.reese-ékért a pulzusom egy ilyen szituban. hálistennek a gép hallgat rám, bár egyébként is erősebben aktivizálta magát az epizódban, mint máskor. ms.root-tal is végig kapcsolatban volt, ami mindig vicces szitukat eredményez (és imádom, ahogy látszik amy acker-en, hogy mennyire imádja a szerepet) -és szerettem is ezt a kincsvadászatot, amire a számtech-osztálynak be kellett neveznie. aztán jött a már megénekelt hideglelősen jó zárás, és most nagy szemekkel kell pislognunk a cbs-székház felé -ugye nem hagyjátok cserben az emberiséget..? ($05.10.)
a programozó egyik legfőbb feladata, hogy megkeresse a hibát. itt viszont az a baj, hogy még akár ki is lehetne kutatni, hogy mik voltak azok, amik nem működtek, de a nagyobb bajom, hogy az írói szándékot nem látom az egész mögött. illetve az alap-motívumok megvannak, a csapat bujkál az elején, kicsit visszavisszük a kezdetekhez a hangulatot, csak szolidan adagoljuk az egyre scifibe hajló főszálat, sodrunk mellé egy földhöz-ragadtabb mellék-vonalat, jön pár heti-szám, aztán összeáll minden a végére. hát nem állt... mivel megmutatták tavaly, hogy mennyire erős tud lenni a sorozat, amikor tényleg nagyobb ívekben gondolkoznak, én nem akartam visszanézni, hogy milyen volt korábban, nincsenek igényem a heti-számokra sem, felőlem drámai scifi-akcióba is boríthatnák az egészet, csipetnyi beszólogatós humorral fűszerezve, és most itt örvendezhetnék. meg szomorkodhatnék, mert az biztos, hogy nézettségi harakiri lenne. mert értem én, hogy talán így még van esély a túlélésre, de a maroknyi megmaradt rajongó jobban örülne egy erőteljesebb gonosznak, egy határozottabb főszálnak, magasabb számú térd-lövésnek. tetszett.
„the league is not my prison.”
hüpp, nem is gondoltam, hogy valamelyik japán arcból igazi képregény-karakter lesz, pedig katana-t még ismerem is... szinte olyan volt a rész, mint a filmekben a happyend előtti dráma, jól besűrítették a sötétet, hogy eljussunk arra a pontra, ahonnan már csak felfelé vezet az út (bár az ember nehezen aggódik kollektíve a teljes arrow team-ért, viszont a japánok csatájának szomorú következménye tényleg tudott ütni). azért csak majdnem, mert az íróknak már a rész elején ki kellett kotyogniuk, hogy az al-sahim-ság tényleg csak egy álarc, pedig igazi érzelmi fegyver lehetett volna ez. így megmaradt az, hogy felicity csúnyán néz, amikor tudomást szerez a leendő frigyről... thea-ék aranyosak voltak, de itt az ideje, hogy jöjjön speedy. ja, és most egy szavunk sem lehetett az a.t.o.m.-röpködésre, úgy néz ki, csak hozzáértő kéz kell, hogy meggyőző legyen a végeredmény. nagyon reménykedem, hogy jövő héten is meggyőznek mindenben... ($05.10.)
„we know what happens when a super-intelligent ape who’s pissed off at humans escapes captivity.”
ohh, szerintem clancy brown-t arra teremtette az isten, hogy mély hangon dörmögjön... sajnos úgy néz ki, hogy elhamarkodták a múlt heti kvázi-finálét, mert most húzni kell az időt a tényleges végig. vagy legalábbis ez az epizód nem működött annyira, mint amit az elmúlt hetekben megszokhattunk. vagy csak a heti-ellenséggel voltak gondjaim -igaz, nem vagyok egy nagy állatbarát... a telepatikus képességekkel rendelkező intelligens majom nem rossz ötlet, csak flash ellenségeként nem tud igazán működni. és sajnos nem tart még ott a tévés költségvetés, hogy egy ilyen animációt be lehessen vállalni úgy, hogy ne legyenek olyan vájt szemű kötözködők (mint én...), akik ne húznák a szájukat. ráadásul unom már, hogy az ilyen földalatti csatáknál mindig egy metró-vágányon kötnek ki a harcoló felek, és mindig pont jön az a rohadt szerelvény... ezen kívül annak is nagyon tudnék örülni, ha a titkos identitás fel nem fedéséből ne lenne minden egyes alkalommal hiszti -legszívesebben az egész titkolózást eltörölném... ($05.10.)