soroló

„-it’s america, brother. we don’t do kings.

-oh, we do. we do. we just call them something else.”

nem érdekel, hogy mennyibe kerül a jogdíj, tessék minden sorozatba black sabbath-ot tenni, mert hatalmasat lehet dobni vele a hangulaton... és ha már az zenével kezdtem (ami nem véletlen, mert az egyik legfontosabb eleme volt az összhatásnak), akkor mindenképp meg kell említeni, hogy végre visszatért az első évad klasszikus témája is. nem véletlen, hogy épp most hozták vissza a dallamot, mert most kötötték össze a leginkább a két történetet egy szép jelenet segítségével. kellett ez, hogy még inkább érezzük a lezárás érzetét, bár így is szép búcsút kapott a karakterek többsége (és köszönöm, hogy nem kellett látnom molly fél-árvává válását, így is elég, hogy ott van bennünk a szomorú tudat). míg solverson-ék egy aranyos jelenettel búcsúztak, addig blumquist-ék története szomorú véget ért, ott a fagyott húsok között, ahol minden kezdődött számukra. valahogy az mindig drámaibb, amikor egy alapvetően humoros karakterrel történik valami szomorú, így peggy-ért szakadt meg leginkább a szívem (és még most is elő tudták szedni a náci-filmet vele kapcsolatban). de mike milligan is nagyot koppant, ahogy felismerte, hogy véget értek a hetvenes évek, és a nyolcvanasokban már őskövületnek számít. fargo-s tanulság ez, ahogy az egész részt átszőtték tan-mesékkel és komoly gondolatokkal -filozófiai mélységekkel az élet értelméről. ($12.20.)

a hetvenes évek mindennek jól áll. szerettem a tavalyi évadot is, mert vicces volt és stílusos, de valami apróságot hiányoltam belőle végig -és könnyen lehet, hogy pont ez hiányzott, hogy igazán oda legyek érte. és nem csak arról van szó, hogy barnába borítják a képet, és mindenkire trapéz-nadrágot adnak meg barkót növesztenek, hanem a rendezésben is átvették az akkori képi megoldásokat, hangsúlyos volt a korabeli zene, és nem véletlen, hogy a kampánya közepén lévő ronald reagen is beköszöntött. egy olyan korszak végén vagyunk, amikor a világ próbál kilábalni a gazdasági visszaesésből és a vietnámi háború sokkjából, ahol a nők kezdenek öntudatra ébredni, és a bűnözők is inkább íróasztaloknál ülnek, mint hogy sörétes puskát fognának a kezükbe. de azért még ropognak a hatlövetűek a hóban... de a stílus nem minden, fontosak voltak a szerethető karakterek, akik szokás szerint önhibájukon kívül kerültek egyre nagyobb bajba, és érdekes volt a sztori is, még úgy is, hogy tudtuk, hogy egy nagy mészárlásba fog torkollni az egész, és hogy kiknek kell biztosan túlélniük ezt a vérgőzös kalandot. egyszerre volt izgalmas és játékos, szerethető és őrült. nagyontetszett.

„we must all have faith in something, miss crain. we cannot see ahead alone.”

hmm, ez most egy fokkal lassabb volt az ízlésemnél, bár valószínűleg az a baj, hogy még mindig fénykardok lebegnek a szemem előtt... igaz, eddig sem villám-tempó jellemezte a sorozatot, és ma is csak inkább előkészültünk a későbbiekre. mert újra egy városba kellett hozni a két főhőst, ehhez járt még egy lehallgatott telefonbeszélgetés is. furcsának tartom, hogy a nácik továbbra is feladatokkal bízzák meg joe-t, ahelyett, hogy ott helyben agyonlőnék. igaz, hogy a japánok is csak a háttérből figyelnek, a fő titkos-szolga ott van mindenütt, de nem eszközöl letartóztatást, csak szemmel fenyeget. úgy tűnik, hogy vannak ilyen finomabb módszereik is (pl. jules nevelőapjának beszervezése), és van, amikor a nehezen felfogható kegyetlenséghez nyúlnak (a tömegsírok mindig drámai hatást tudnak kelteni mozgóképen is). közben egy kis kulturális kitekintést is kaptunk az amerikai dolgokat majmoló japánokról, akik felsőbbrendűnek hiszik magukat, és a kultúrájukat, és ez még azoknak is sok lehet, aki rajongásig szereti őket. ($12.19.)

„if we don’t stand up, who will?”

hmmm, én meg voltam győződve arról, hogy ezra árva... de így sokkal szomorúbb volt, hogy csak most tudta meg, hogy tényleg meghaltak a szülei, gyerekmesétől szokatlanul érzelmes pillanattal ajándékozva meg minket. a rész eleje viszont pont az ellenkezője volt a csöndes-szomorkás befejezésnek, mert a birodalom megint utolérte a lázadókat, és ennek a következményei egy meglehetősen látványos űrcsatában csúcsosodtak ki. ez a két dolog így együtt adták ki a sorozat esszenciáját. ($12.17.)

„-i know why you want the children.

-well, who doesn’t want to be a mother?”

kicsit tartottam attól, hogy csecsemőkkel pakolják tele a részt, de végül egész szórakoztató lett, ahogy a srácok pesztrálták a bébiket. meg logikus is, hogy a birodalom szemet vetett az ifjakra, akikben túlteng a midiklori erő (már a clonewars-ban is volt erre példa). de ez az epizód nem ezekről lesz emlékezetes, hanem ashoka rész végi belépőjéről -nem csak a testalkatát tekintve nőt fel, hanem a harci tudása is sokat fejlődött az évek alatt, és nagyon jó volt nézni a fénykard-párbaját. ($12.17.)

„-every muslim must rush to make his religion victorious. the winds of faith have come.

–i’m an atheist.”

david fury mióta ír a homeland-csapatban? miután a lost-ban és a fringe-ben lerakott az asztalra néhány szívbemarkolóan csodálatos epizódot, most az adrenalintól fűtött énjét kellett elővennie. mert az óra ketyeg, a terroristák nem hátrálnak meg egyetlen akadály láttán sem -és még az oroszok is azt akarják, hogy tanuljon a nyugat a sok halálból. nyugi, nem csak a keleti elvtársak kapják meg a magukét, hanem haza is szurkálódnak újfent az írók, szerintem az újságíró-lányt csak azért tartják a sztoriban, hogy kimondassák vele a kritikus mondatokat. de igazából nincs idő sokat foglalkozni az ő vakmerőségével, mert szaladni kell tovább. szegény saul meg is sínyli egy kicsit az eseményeket, bár a megzuhanása után hamar talpra áll, muszáj, mert le kell vezényelni egy reptér kiürítését. ami persze csak egy szándékos félrevezetés, mert ms.allison megint szabadlábon van, és erőteljesen tevékenykedik (mindent az örök nyaralásért, mi...?). carrie is szépen fut az események után, még mindig ő a legfőbb ész a csapatban, kár, hogy egyedül nem sokra megy. bár ha quinn simán felugrott volna, és akciózna az elmúlt hetek sérülései után, akkor meg az lenne a baj... a feszültség-keltés kedvéért sok mindent el tudok nézni az íróknak, azt viszont furcsállottam, hogy a rosszfiúk csak így bezárhatják a kapukat az állomáson, és senki sem szól rájuk... ($12.16.)

„humanity sucks and they don’t deserve saving.”

mi a rosszabb, amikor a bűntudat szurkálja a lelkiismeretedet, vagy amikor a bordáid a májadat...? természetesen megviselte jessica-t a legutóbbi haláleset, így még jobban széthajtja magát, csak hogy a keze közé kaparintsa a nemezisét -és most nagyon hangoztatja, hogy ki fogja tépni a gigáját, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy meg is tudja majd tenni, ha ott lesz az ideje (bár luke bántása is újabb lökést adhat neki efelé -érted, lökést...). kicsit aggódtam, amikor láttam, hogy most szedik elő a flashback-eket a trish-sel való megismerkedés időszakáról, mert az ilyen nem szokott hosszú életet jelenteni az adott karakternek, de szerencsére csak azt akarták aláhúzni, hogy miért is áll ez a két különböző személyiségű lány ennyire közel egymáshoz. a szösziért azért így is kellett aggódni kicsit, de megérte, mert így ő is tevékenyen kivehette a részét a kemény lakás-amortizációból. nem örülök neki, hogy miután megbarátkoztattak minket a zsaruval, most ilyen utakra viszik el a karakterét. hacsak nem akarnak valamit kezdeni ezzel a katonai szállal még később. ($12.16.)

„would you make a different decision if you could go back?”

elég kedvetlenül álltam neki a résznek, azon gondolkoztam, hogy ha mostanság ez a sorozat van a nézős-listám legalján, akkor miért is folytatom tovább? de aztán valahogy a rész második felére sikerült meggyőzniük, hogy érdemes még maradnom. mert a felnőtt kriptoniak ittléte nem a verekedések miatt érdekes (mert azok továbbra is megmosolyogtatóak), hanem mert lehet piszkálni kicsit a múltat általuk. hogy kara szülei nem teljesen azok a szent emberek voltak, akiknek eddig gondoltuk őket, és a nagynéni sem eredendően rossz, sőt, igazából az a legfőbb bűne, hogy próbálta megvédeni a bolygóját. és működött a dráma, főleg kara szemszögét tudta nagyon megérteni az ember, ahogy megkérdőjeleződött minden benne, amit a gyerekkoráról és az anyjáról gondolt. eközben az irodában is zajlanak az események, ms.grant újabb emberi vonásokat kapott, és nagy potenciált érzek abban, hogy volt annyi esze, hogy összerakta magától a nagy titkot, hogy egy szemüveg milyen sokáig vakká tette... ($12.16.)

„fleabags. dirty, lousy, stinking fleabags.”

eléggé macskás vagyok, úgyhogy érzékenyen érint, ha valaki bántja őket -főleg, ha pénzt is akar szerezni a bántásukból. úgyhogy nagyon szurkoltam selina-nak és batsy-nek, hogy szétrúgják ezeknek a mocskoknak a seggét... ($12.16.)

„the world’s most unreliable superhero.”

tudom, hogy mások a falra másznak tőle, de én imádom az amerikaiak heroizmus-mániáját -és ennek ma gyönyörű példáját kaptuk meg, ahogy a zene fokozódott fel epikussá, és közben mondták fel nekünk a leckét az igazi hősiességről. mert nem az a hős, aki repked felettünk, és fél kézzel helyrerakja az iskolásbuszt, hanem akiben igazi emberség lakozik, igen, kisember, te is ugyanolyan hős vagy! és nem viccelek, minden iróniától mentesen próbálok fogalmazni, tényleg tudnak rám hatni az ilyen jelenetek a felépítésüknél fogva. meg nem is baj, ha egy-egy alkalommal megmutatják nekünk kara-t, a sebezhető embert. a b-szállal az volt a legfőbb bajom, hogy, izé, túl sokat kóválygok az interneten, és ha nem a marketingesek lőnek le egy fordulatot, akkor megteszik azt a mezei nézők, mert nem bírják ki, hogy egy fórumra ne csesszenek oda egy baromi nagy fotót, hogy biztos, hogy idő előtt lássam a meglepetés-űrlényt a részből. de tudom, minek megyek oda, mielőtt elindítanám a lejátszást... egyébként pacsi, hogy ismert karaktereket hoznak be stikában, csodálom, hogy a warner-nél rábólintottak, biztos nem akarják őt a filmes justice league-ben felhasználni... ($12.15.)

„none of us is innocent.”

szeretem azokat a jeleneteket, amikor lendületes vágás mellett hallhatjuk, hogy mi a nagy terv, mert ezeknek mindig hatnak rám hangulatilag –és így láthatjuk, hogy mi az, ami nem fog bekövetkezni később az epizódban... arra persze lehetett számítani, hogy valahol beüt a gebasz, mert azzal nem lehet feszültséget generálni, hogy minden simán megy, de azért ilyen szintű probléma-cunamira és hátbatámadásra nem számítottam... persze, minden vezető megtesz mindent, hogy a saját népét mentse, de azért meglepő, hogy mindegyikük ennyi megkérdőjelezhető döntést hozott. a hegyi emberektől már nem is vártam mást, csak hidegséget, vért és csontvelőt, de hogy a szívszerelmem lexa a harc helyett a megalkuvást válassza, az tényleg váratlan húzás volt. az meg már tényleg írói bravúr, hogy clarke eddigi súlyos döntéseit elhomályosítják az eddigi legsúlyosabb döntésével, amikor két kézzel osztja a halált, és ezt azért sokkoló látni, mert nagyon nem ehhez vagyunk szokva az országos sorozatokban, azért a ’jók’ nem szoktak átlépni ilyen súlyos határvonalakat, de pont ez a sorozat nagy erőssége. hogy mernek morálisan az orrunkra koppintani. te mit tennél meg a tieid túléléséért? megéri-e egy kisebb áldozat, hogy a többség fennmaradjon...? (mivel keményen lezártuk a hegyi emberek szálát, ezért kellett egy kiskapu a jövő évi történetekhez, és úgy tűnik, hogy egész az atomháborúig fogunk visszanyúlni.) ($12.15.)

nem is tudom, mi a nehezebb, adaptálni valamit, vagy önálló történetet kitalálni. vagy úgy adaptálni egy történetet, hogy az meghaladja az eredeti minőségét. és ahogy olvasom a wikipédián, hogy mi van a regényekben, örülök, hogy a sorozat írószobájában elszakadtak az ott leírtaktól, és idén már teljesen saját úton jártak. és ami még fontosabb, hogy csak az egyik kézben fogták a tollat, a másikban a töküket tartották... mert ha van valami, amiért ajánlanám ezt a sorozatot bárkinek, akkor a bátorsága lenne az első, ami eszembe jutna, hogy olyan helyekre merik elvinni a karaktereket, ahová mások nem nagyon merészkednének (jó, ez nem mindig működik ...khhhhfinnkhhmmm... de legalább próbálkoznak...). a másik, amit biztos, hogy hangsúlyoznék, az a tempója, mert nagyon célirányosan, sallangmentesen pörögnek az epizódok ezerrel. jót tett az évadnak, hogy jött egy külső ellenség, hogy a hegyből való kiszabadulással egy határozott cél lebegett a szemünk előtt. ...nagyon messze vannak már azok a lányregény-klisék, amik még az elején riogattak minket egy kicsit, és nem is tűnik úgy, hogy visszatérnének. nagyon határozott és erős tetszett.

„you say having feelings makes me weak. but you’re weak for hiding from them.”

kezdjük az epizódot valami ütőssel -uhh, robbantsunk fel valakit..! természetesen tipikus finálé előtti epizódot kaptunk, ahol előkészítettünk mindent a nagy bumm előtt, még kellett haladni néhány lépést előre, még meg kellett tenni néhány dolgot, még rendbe kellett rakni érzelmileg mindent. vén perverzként én bírom, amikor két nő között vibrál a szexuális feszültség, és aztán elismerően tudok bólogatni, amikor be is igazolódik a gyanú. de azért gyorsan kompenzáltak egy heteró dugással is, bár én kicsit korainak érzem raven túllépését finn-nen, és a végét nézve az írók is így voltak ezzel (meg tudjuk be a sikerélmény hevének az összeakadást)... az izgalmakat ma bellamy szállította, aki lehet, hogy nem kapott jó jegyeket kémiából, de azt legalább el tudta olvasni, hogy ’vigyázz, robbanás-veszély!’... nem igazán várom, hogy mikor fog felbomlani a törékeny szövetség, pedig sajnos minden jel arra mutat, hogy a csata után elő fognak jönni a felszín alatt lévő feszültségek. de mindegy, ráérek később is aggódni, előbb győzzük le a hegyi népséget. ($12.15.)

„we’re being pulled out of hyperspace.”

rohamosztagos páncélban beosonni, és a birodalom orra elől kiszabadítani valakit -azt hiszem ennél nincs starwars-osabb... és jól is hozták a hangulatot, még poénkodtak is azzal, hogy milyen rosszul lőnek a stormtrooper-ek (és a felszerelésük is gagyi). jó ötlet új birodalmi fegyvereket bemutatni (főleg, ha ilyen menők, hiperűr-halász, wow!), de sajnos ki is kell őket iktatni, hisz’ a filmekben nem voltak ezek, ugye (de ha ilyen látványos a kiiktatás, akkor egy szavunk sem lehet). végre közelebb hozták egymáshoz kanan-t és rex-et, és ezra is egyre szebb megmozdulásokat hoz. ($12.15.)

„you can’t control me anymore, asshole.”

jé, kaptunk magyarázatot killgrave képességére -szerencsére nem olyan durva a helyzet, mint a midikloriánoknál, de azért megleptek ezzel... nem volt elég a legutóbbi durvulás, majdnem azon az intenzitási szinten folytattuk most is, jó néhány sebbel és halottal lettünk gazdagabbak. persze ezen károk csökkenthetőek lettek volna, ha nem gondolják úgy az írók, hogy sok még az a hátralévő három epizód, ezért beleírtak egy rakás idiótát, akik jól elrontják jessica tökéletes tervét, csakhogy a lila öltönyös őrült megint kereket oldhasson... tetszik, hogy jessica-ra már nem hat a varázs, lehet, hogy túl nagy dózist kapott anno a vírusból (fehér lovas flashback, wtf?), mindegy is, ami érdekesebb, hogy egészen az utolsó lökésig nem állt szándékában megölni ezt az életveszélyes embert, mert... mert? mert egy hős nem öl...? hát ha van szuperhősös történet, ahol át lehet lépni ezt a lélektani határt, az ez lesz az, nem is kérdés. (részben várható volt, hogy hova fut ki az ügyvédnénis szál, mármint hogy ő és killgrave hova tartanak, de ott sem számítottam a vérengzésre és az azt követő lelki megzuhanásra.) ($12.14.)

„we do what we must to survive. the enemy does the same. it’s not personal.”

ladies and gentlemen, this is war... már nem csak beszélnek róla, hogy itt a háború, hanem erőteljesen éreztetik is. amikor egy mesterlövész célkeresztjében kell sebesülteket menteni; amikor vakmerő hősiességekre van szükség; amikor nincs más út, csak hogy elvedd a másik életét... továbbra is ott a felszín alatt a sok lelki aspektus (szembe kell nézni a következményekkel; össze kell fogni, bizalmat kell építeni; meg kell torolni a veszteségeket), de az egészet egy olyan izgalmas csomagolásban nyújtják át nekünk, hogy lerágjuk a lábujj-körmünket is, mire felbontjuk... nem is lehet sok mindent kiemelni a részből, talán csak a fő csajokról pár szót, mert továbbra is imádom a kompetenciájukat, hogy octavia az első, aki a tűzvonalba ugrik, csakhogy bizonyítson az új népének, és clarke sem rest meghúzni a ravaszt, mert egy kis saját vér elviselhető áldozat a túlélésért. (egy dolog volt, ami kizökkentett kicsit: hogy egy idő után azon gondolkoztam, vajon hány töltényt vihetett magával a mesterlövész...?) ($12.14.)

„clarke, sometimes, you have to concede a battle to win a war.”

el nem tudtam volna képzelni, hogy miért érdekelne a jaha által vezetett sivatagi különítmény, de be kellett látnom, hogy nem unatkozom az ő kitérőiken sem, mert valahol mégiscsak érdekel, hogy hova fognak kilyukadni, és jutott melléjük egy jónak tűnő vendégszereplő is (szerelmi szál murphy-nek...?). vagy csak vehettünk némi (forró) levegőt az erdőben és a hegyen zajló feszültség mellé... továbbra is az a legfontosabb morális kérdés, hogy mit tehetünk meg a túlélésünk érdekében, meddig mehetünk el egy háborúban úgy, hogy lelkileg tisztán jöjjünk ki belőle -és úgy tűnik, hogy nem nagyon van erre megoldás, mert azzal is komoly törést szenvedsz el, ha nem teszel meg valamit. azzal meg végképp, ha radikális döntésekre szánod el magad... megleptek ezzel a rakétával engem is, hogy meg merték lépni az írók, még ha minden fontosabb szereplőt gondosan el is távolítottak a becsapódás helyéről, azért ez komoly fordulatot hoz majd az összecsapásban. a hegy gyomrában is jól pörögtünk, azért egy pillanatra sikerült izgulni jasper-ékért, még szerencse, hogy bellamy ilyen találékony, és mindenhova be tud jutni. ($12.14.)

„-they’re just kids.

-what did you expect you’d find here?”

szegény bellamy, ha tudja, hogy ennyi szenvedéssel jár, hogy bejusson a hegybe, lehet, hogy nem vállalta volna a küldetést... de tényleg volt itt minden a kényszer-fürdéstől a nyugtatózáson át a rázós botig és vérvételig minden. de legalább a lányok élvezkedhettek a csupasz felsőtestét látva... szegény clarke-ot még mindig nem értette meg az édesanyja, pedig már a vak is látja, hogy vezetőnek született a szentem... egyébként érdekes utat járt ma be a szöszi a határozott lovaglástól a bizonytalan kétségbeesésig meg vissza... szegény elnök-bácsi, már akkor rácsapódott a képzeletbeli zárkaajtó, amikor úgy döntött, hogy jasper-ék oldalára áll, és leállítja az ember-kísérleteket, akkor már minden néző tudta, hogy ebből már nem jöhet ki győztesen, mert a kicsi fiacskája könnyen levezényli a puccsot... amire jó, hogy felhívták a figyelmünket, az az, hogy nem csak kötelesség-teljesítő katonák és megátalkodott seggfejek élnek a hegyben, hanem átlagemberek is, sőt, még óvoda is van, úgyhogy a földiek ’öljük halomra őket!’ taktikája biztos nem megvalósítható. ($12.14.)

„we were once friends.”

(hehe, gina torres hangját két mondat után eltorzítottan is felismertem -firefly forever!) az jó, hogy megpróbáljuk kicsit mélyíteni a női karaktereket, mert eddig nem sokat tudtunk meg róluk. igaz, hogy most is csak apróságok jöttek elő sabine múltjából, egy generikus történetben, ahol a régi ismerős először ellenség, de aztán megtalálja magában a barátság szikráit. viszont chopper egyre szerethetőbb a pofátlan vagányságával, és az utánégetős hajtóművével. ($12.14.)

„a woman can only be pushed so far. and i’m right on the edge.”

(nem unják még, hogy telepakolják a szövegkönyvet gaga idézetekkel...?) vámpírok, mindenütt vámpírok -kár, hogy nem túl izgalmasak... azért szerencsére még az unatkozásig nem jutottunk el, alapszinten duruzsol benne valami, de azért simán megálltam öt perccel a vége előtt, hogy megnézzem az nfl meccs-eredményeket... az elején azt hittem, hogy most végre kapunk egy gaga-centrikus epizódot, de aztán a többi vámpír is bejelentkezett, valakik bosszúért, valakik meg csak az éhség miatt (kisgyerekekkel kezdhetnének valamit, csak kár, hogy kicsiségük mellett bosszantóak is). közben belefért a néger néni szomorú históriája is, hogy valamennyire magyarázzák, hogy miért most fűtötte fel a bosszú-kamrát. de vissza grófnőhöz, akinek valamiért szurkolok, hogy boldog örökélete legyen, de erre semmi esélyt nem látok, túl sok sebet ejtett már az elmúlt száz évben, hogy ez ne hulljon vissza rá (ja, és nem is tudom, hogy melyiket rosszabb látni, hogy ha takargatják a cicijét, vagy ha leragasztják a bimbókat...) ($12.13.)

„legend has it, if a grounder picks up a gun, even to shoot another grounder, mount weather will wipe out their entire village.”

ehh, nemszeretem epizód... valószínűleg az idegesít, hogy az emberek nem tudják félrerakni a személyes sértettséget egy logikus cél érdekében. és amikor a kulcs lenne az összefogás, akkor baromira fel tud húzni, hogy mindig vannak olyanok, akik savanyú fejjel belekötnek mindenbe, mert ők a kemények, és bassza meg mindenki, de nekik ez nagyon fáj... pedig ésszel felfogom, hogy ez majd kifizetődik, hogy erősebb lesz a szövetség, ha látjuk, hogy begyógyulnak az egymáson ejtett sebek, hogy a kitartó pofon-fogadás erősíti a bajtársiasságot, hogy generálni kell némi feszültséget, csak jó lenne túl lenni ezen a szakaszon, mert nem jó nézni... (bár nem voltam oda az akadékoskodó szöszi katona-néniért, de azért méltatlannak tartom, hogy így odadobták egy gorillának...) (jaha elnök víziójában az a legjobb, hogy eltávolították vele a többiek mellől, és nem morgolódik a sarokból, hanem járja a maga útját.) (tetszett a bellamy/lincoln páros, mondjuk arra nem számítottam, hogy a függőség ilyen erős lesz szegény vademberben.) ($12.13.)

„i chose to leave my family, i chose to learn to fly, and then i chose to use that ability to help others in need. but it’s all rooted in something i can’t explain... a need to be up there. because even when there are explosions all around me, and things are at their worst, i feel like i’m at my best.”

a tech-fanatikus rajongók most biztos elégedettek lehettek, hogy láthatták egy különleges hajó-típus születését. én sosem voltam túlságosan otthon ezekben a részletekben, bár ez a b-szárnyú még nekem is ismerősnek tűnt. mondjuk szerintem fontosabb, hogy hera-val foglalkoztunk kicsit részletesebben. meg hogy piszok jól nézett ki minden repülős rész. ($12.13.)