„jane fonda’s balls and chloe sevigny’s cock. thanks for putting those images in my mental masturbation files.”
hmm, milyen kis ügyesen kötötték össze a szálakat, az extrém előadást a magánéleti zűrzavarral -szó szerint, a backstage-ben. de azért jó, hogy nem fordultunk teljesen be az éhezéstől és az összetört szívektől, köszönhetően például a method actor-ság erejének. ugye, ugye willem dafoe...? ($$08.21.)
„you know this party is a terrible idea, right?”
az azért elég ciki, amikor az ünnepelt érzi magát szarul a saját buliján... de várható volt, hogy csúnya pofáraesés lesz az egészből, és igazából még haragudni sem tudunk val-re, mert láttuk mennyire összezavarodott az utóbbi időben. ráadásul alex szőnyegbombázós stílusát sem mindig könnyű elviselni... (úgy tűnik, hogy nem akarják halállal sötétíteni a hangulatot, bár várom, hogy laura mit lép ebben az új szituációban.) ($$08.21.)
„when you see a good move, look for a better one.”
azon gondolkozom, hogy ha nem futok bele a neten a most megvalósult nagy csavar elméletébe, akkor magamtól is rájöttem-e volna erre a fordulatra. az biztos, hogy sok jel kiszúrta volna a szememet, például ezek az olcsó kosárpályák az amerikai mozgóképen teljesen összefonódtak a börtön-udvarokkal, de a közös étkezések is lehettek volna gyanúsak. és bár nem vagyok letaglózva, hogy már részek óta sejtettem, hogy elliot nem fejti ki nekünk az évad eleje óta a teljes igazságot, azért most megint ünnepélyesen megfogadnám, hogy semmit sem olvasok el az elmélkedősebb sorozatoknál előre, mert mindig akad valaki, aki ráhibázik a készítők gondolkozására... oké, elliot-tal kicsit tisztult a kép, már csak az hiányzik, hogy angela motivációit jobban megértsük, mert gyanítom, hogy nem csak egy sima bosszúra készül az evil corp ellen. de az a jó ebben a sorozatban, hogy az embernek eszében sincs sürgetnie, mindig szívesen várja ki az időt, mire az összes kulcsot a kezünkbe adja. de egyébként is, várakozás közben lehet gyönyörű aszimmetrikus képeket nézegetni, és sokszor már ennyi is elég... ($$08.20.)
„to the best hooch maker! may she rest in peace.”
valamiért imádják az írók egy halál sokkja után még egyszer megforgatni a kést a nézőkben... mert persze, hogy vele kaptuk az idei utolsó flashback-et, egy furcsa utazást, amiben pont annyi vitalitás volt, mint benne... ehh... és ha ez nem lett volna elég, ott voltak még a kezdő percek, amikor a barátok összezuhanását, a rabtársak zavarodottságát láthattad, csöndben, mert szándékosan nem kevertek alá zenét, aztán norma énekelni kezdett, és szerintem nincs ember a földön, akinek ne kezdett volna egy kicsit szúrni a szeme... ezek után szépen végigmentünk a gyász fázisain, volt letargia, volt részegedés, mosolyogva emlékezés, egy csodálatos könyv-részlet red-től, és düh, megannyi düh, aminek ki kellett törnie a végén. és teljesen egyet tudsz érteni a rabokkal, akik azt mondják, hogy nincs tovább, mert azt a szemetet, amin végighúzták őket az egész évadon át, már nem lehet tovább elviselni... na, valahogy így kell felfokozni egy évadot, és minden kis szálat behúzni egy gyújtópontba, majd meggyújtani a zsinórt... ($$08.20.)
én az első pár epizód után: nem értem, hogy miért olvasom mindenhol, hogy ez eddig a legjobb évad, szerintem ugyanolyan jó, mint a korábbiak, jól keverik az arányokat, érdekesen alakul az eddigi karakterek sorsa, ígéretesek az újoncok, bár egy kicsit sajnálom, hogy az alap-tagok közül pár háttérbe szorult miattuk. én az évad közepétől: wow, elkezdtünk nagyon mélyre menni, oh, a kurva anyátok, egyre keményebbek ezek a pofonok, hűbazdmeg, hűbazdmeg, hűbazdmeg... persze azért megmaradtak a könnyedebb elemek is (judy king-et például jól használták erre), de annyi szarságot öntöttek a csajok nyakába, hogy mi nézők is egyre nehezebben viseltük ezeket a megpróbáltatásokat. és hatalmas húzásnak tartom, hogy bár egy picit megbolygatták a börtön-hierachiát, de nem belülről emeltek ki valakit ellenségnek, hanem az új őröknek jutott ez az utálatos pozíció. bár mondhatjuk azt, hogy ők is csak következmények, mert amitől leginkább kinyílt a bökő az ember zsebében, az a börtönt tulajdonló magánvállalat tevékenysége, amin szintén lehetett mosolyogni kezdetben, mert annyira karikaturisztikus volt a működésük, de aztán annyi konfliktust szültek a hülyeségeik, hogy csak megvető gyűlöletet ébresztetek egy idő után a nézőkben a hozzájuk tartozó karakterek. ironikus is volt azt olvasni a napokban a neten, hogy az amerikai kormány úgy döntött, hogy megszünteti a magáncégek kezében lévő börtönöket. valahol reméli az ember, hogy részben azért, mert ők is nézik a sorozatot, és belátták, hogy túl sok igazságtartalma van...
„this place crushes anything good. it’s like a monster that’s grown too big for its stubby little legs, and now it’s stumbling around, crushing whole cities.”
oh, fuck, az alap sorozatos szabály -sose reménykedj fényes jövőben, mert akkor biztos, hogy nem lesz jövőd a sorozatban... persze benne volt a levegőben, hogy valami kurva nagy baj fog történni, mégis olyan elemi erővel csapott le, amikor ténylegesen megtörtént, hogy alig bírtam odanézni... mert eddig forralták az indulatokat, és most az arcunkba robbant az egész, mint egy rosszul funkcionáló kukta... pedig az elején még azt hittem, hogy azért hozták be a neonácikat, azért formálták a puerto rico-i gang-et, hogy rassz-alapú ellentétet robbantsanak ki a végén, ezért is volt szívderítő látvány, hogy nagyjából félre tudják rakni az ellentéteiket, és össze tudnak fognak az igazi ellenség miatt. így vált felemelővé a holt-költők parafrázis, az összefogás gyönyörű szimbóluma, amit egy pillanat alatt tettek tönkre a brutális drámával. hjaj, mérges vagyok, mert az egyik kedvenc karakteremtől kell búcsút vennem, és ez mindig rohadt szar érzés... (örülök, hogy nem csak beszélnek arról, hogy egy ilyen hely tönkreteszi nem csak az elítélteket, de az őröket is, hanem át is érezhetővé teszik ezt nekünk.) ($$08.20.)
„-i’ve had inmates spit in my face throw piss and shit at me. i’ve had people punch me, kick me. i was even stabbed once. but i don’t hold it against ’em. in fact, i respect those type of criminals because they are honest. they hate me. i hate them. our relationship is simple. it’s your type of criminal that i find the most offensive.
-are we talking about old women or all women?
-no, we’re talkin’ about the type of criminal who tries to be your friend, who charms you, and seduces you and makes you like them so much you forget they’re in here for a reason.”
azt hiszem, most már kijelenthetjük, hogy kik az igazi gonoszai ennek az évadnak: az új őrök... mert nem csak az a baj, hogy néha előbújik belőlük az afganisztáni veterán (vagy a komplexusaikból adódó túlkompenzálásaik), de kifejezetten undorító dolgokat is megengednek maguknak, amiken már képtelen vagy túllépni, és kurvaanyázol csak szorgalmasan a foteledben. de egyébként is jellemző mostanság, hogy mindent drámaivá fordítanak át, és tulajdonképpen ez meglepő módon jól áll a sorozatnak. csak néha jó lenne levegőt is venni a bevitt gyomrosok után... ma például crazy eyes-ból hozták ki a szív-szorítást. de imádom azt is, hogy az évad elején még csak egyszeri odabaszásnak tűnt a gyilkosság és a hulla-eltüntetés, most szépen kiásták a szálat, ami nyomasztóan rá tudott így telepedni az epizódra, hogy kényelmetlenül érezzük magunkat tőle. ($$08.20.)
(robots and dinosaurs)
annak ellenére, hogy los angeles-ben bárkiből sztár válhat egy pillanat alatt, a hardknocks stábjának még nem sikerült megtalálni azokat, akiket sztárolni tudnának az idei évadból -persze elő-előkerülnek szórakoztató figurák, de eddig még kevés olyan van, aki meg is maradt a fejemben. de ennek ellenére még mindig baromi érdekes nézni a srácokat a tűző napon való felkészülés során, vagy hallgatni a kemény edzői utasításokat -akik régi és új módszereket egyaránt bevetnek (azon már meg sem lepődöm, hogy elő tudnak szedni a kilencvenes évek elejéről is edzőtáboros felvételeket a kontraszt kedvéért...). bár a cowboys elleni nyitó-meccset pont láttam, ebben a fénytörésben is tudott működni ez a hollywood-ban írt mese -a pocsék kezdés utáni talpra-állással, a végén behúzott győzelemmel. de hé, egy csapat legyen hű annak a helynek a szellemiségéhez, ahol játszik... ($$08.20.)
„i worry about a setup.”
a csapda felállt, úgyhogy el lehetett kezdeni aggódni, aztán ezt fokozták fel-és-fel, amíg minden nézőnek izzadni nem kezdett a tenyere, mert egyre közelebb a baj, jaj... és akkor egy üldözéssel tették fel a koronát. és azt kell hogy mondjam, hogy valahol megint ez volt a történet kevésbé fontos rétege, mert közben ott volt a kölcsönös aggódás is hőseink között, és az a csodálatos jelenet, amikor elizabeth beengedett egy cseppnyi múltat az életébe. és azt is nagyon szeretem, amikor apróságokkal tudnak nekünk hangsúlyozni dolgokat, mint hogy az egész évad alatt (talán a flashback-eket leszámítva) nem hallhattuk nadezsdát oroszul beszélni, most viszont nem véletlenül mondta ki úgy azt az egy mondatot... érdekes lesz a nina és stan közötti viszony a későbbiekben is, hogy vajon a megfigyelési képességeire nagyon büszke fbi-os mikor fedezi fel a lány kivételes színészi képességeit... és kíváncsi vagyok, hogy a szovjet nagyival hogy alakul majd hőseink viszonya azok után, hogy kvázi megmentette az életüket... sejtettem, hogy cliffhanger-ek között fognak hagyni minket, és így is lett, bár az alájuk kevert zene kiválasztásával nem értettem egyet -cseppet sem erősített rá a hangulatra, ahogy az ilyen montázs-technológiánál illene... ($$08.19.)
hollywood próbálta velünk elhitetni, hogy a kémkedés valami cool dolog, amit sármos fehér férfiak csinálnak, pedig sokkal izgalmasabb világ ennél ez, ha a mélyére ásunk. és nem tudom, lehet, hogy én voltam a cél-közönség, de engem személy szerint pont azok az aspektusok érdekelnek a legjobban, amiket itt a sorozat első évadában is piszkálgattak. mert persze meg kell törni a tempót néha titkos akciókkal, amik kellő feszültséget hoznak a részekbe, de végig jobban örültem, amikor a kémkedés pszichológiai oldala került a középpontba. mert a kémeknek úgy kell beállítaniuk az agyukat, hogy kifelé tökéletesen el tudják hitetni az álcájukat, ugyanakkor az igazi hazájukhoz való hűség sem csorbulhat. és ez úgy tűnik, hogy baromi nehéz -főleg úgy, hogy az ember a saját érzelmeivel sincs teljesen tisztában... alapvetően is érdekesek a sorozat karakterei (és ügyesen ki van balanszírozva, hogy mindkét oldal kellően képviseltesse magát), viszont azt éreztem, hogy ahogy mászunk be a bőrük alá az érzelmi zűrzavarjaik közepette, úgy kerültek hozzám is egyre közelebb. főleg elizabeth karaktere, akivel igazán érdekes utat jártak be. bár ehhez valószínűleg az is kellett, hogy az eddig számomra semleges kerry russel beköltözködött a szívembe (ahová aztán rövidesen annet mahendru is követte)... hallottam eleget mostanság, hogy mennyire hű-meg-hah a sorozat, ezt jelenleg még nem látom, csak azt, hogy egy nagyon erős alapot építettek fel a későbbi zúzáshoz. (amit talán hiányoltam, az az, hogy jobban átérezzem a reagen-i nyolcvanas évek hangulatát.)
„lies are the devil’s handmaidens. they are his sword and his shield.”
tipikus finálé-előkészítő vízválasztás? nem is tudom, de bőven volt benne fordulat, amivel elő lehet készíteni a drámai dolgokat. például elkezdett szorulni a hurok, igaz, még csak nem túl pontos fantomképek vannak a falon (éljenek a parókák!), de az fbi ezentúl egy férfi/női párost fog keresni, és ez baromi veszélyesen hangzik. ezen felül kiegyenlítődhet a küzdelem, mert bár a megzsarolt takarító-néni nem bírta tovább a bűntudat mardosását, és elárulta az óra titkát, de közben sikerült bejuttatni az fbi-hoz egy poloskát. plusz a kedvenc szovjet titkárnők is színt vallott, mert belül érzi ő, hogy mi történhetett a halott barátjával... hogy ne maradjon ki a szokásos párkapcsolati apróság se, tök jó volt megfigyelni hőseinket az esküvő alatt, mert hogy-hogy-nem a kamera többször is az arcukra tévedt, hogy az érzelmeikkel foglalkozhassunk. és szegény elizabeth-et nagyon megsajnáltam itt, főleg amikor be is vallotta, hogy fáj neki belegondolni abba, hogy nekik igazából nem is volt esküvőjük -még ilyen megjátszott sem... ($$08.19.)