soroló

„a cosmos full of agonizing light.”

mivel engem nem lehet ellágyítani a régről visszahozott karakterekkel az újoncságom okán, így csak rainn wilson-t próbáltam felismerni a szakáll alatt -na jó, igazából az izgatott ott a börtön-cellában, hogy miként lesz valaki a saját fajtája árulója, és kezd kollaborálni a klingonokkal. és persze az, hogy ki is lesz ez az áruló... jé, kezdenek valamit a kapitány szem-problémájával is, volt egy emlékeztető rá a rész elején, majd a kínzásnál került elő megint, hogy aztán nem sokkal később hátteret is adtak a sérülésnek... michael megint az empatikus oldaláról bővült egy kicsit azzal, hogy megsajnálta szegény medveállatkát -és persze ügyesen félrevezettek minket a kezdő álomjelenettel, amikor arról volt szó, hogy új lényt kell találni az ugrásokhoz (ez utóbbihoz is adtak egyébként újabb magyarázatot, csakhogy a technoblabla nerd-ök örüljenek)... saru és michael kapcsolata is épül a szemünk előtt, fokozatosan küzdik le az érzéseiket (féltékenységet pl.), így lesz egyre erősebb a bizalom köztük... korrekt rész volt ez is, szolid feszültséggel körbeölelve a karakter-építést. (finoman feszegetik a határaikat a készítők, de amíg a fuck-olás feleslegesnek érződik, addig a meleg karakterek természetes ábrázolásáért jár a süvegelés.) (#10.17.)

„a mandalorian with a jetpack is a weapon.”

már a tavaszi celebration után lehetett hallani, hogy erős lesz az évad kezdése, és szerencsére nem csak az elvakultan lelkes fanok örömködtek az ottani exkluzív vetítés után, hanem tényleg kitettek magukért dave filoni-ék, hogy egy igazi action-packed (kacsint) kezdést prezentáljanak nekünk, hogy úgy adják meg az utolsó évad alaphangját, hogy a non-stopnak tűnő akciók közben finoman tudjunk rezonálni az érzelmekre is -akár sabine-nál, akár a csak egy pillanatra kapcsolódó hera/kanan kapcsolatnál. bár azt elárulom, hogy az első rész végén azért nagyon tudtam lelkesedni, hogy bevállalták az igazi drámát, aztán néhány perc múlva kiderült, hogy az elviselhetetlen gyászból azért visszakoztak (mégiscsak a disney xd-ről beszélünk), és inkább sabine bűntudatát kezdték piszkálni... tetszett, hogy a birodalom kvázi a mandalore-iak identitását támadja a páncéljaikon keresztül -és ezáltal az önérzetüket is, amiből bőven terem ezen a kietlenné tett bolygón... (oh, sajnos csak távolról derengett bo-katan neve és szerepe a clonewars-ban, viszont katie sackhoff hangját viszonylag hamar felismertem. aki viszont csak végig piszkált, hogy ’ki lehet az’, az tobias menziel volt a mandalore-i áruló hangjaként.) (#10.17.)

„in this town, nothing’s dirty anymore.”

az alvilág egy nagy ökoszisztéma -minden mindennel összefügg. a rendőrök fentről megkapják az utasítást, hogy vegzálják a szexmunkásokat, akik így a kuplerájok és a kamerák felé veszik az irányt, eközben a bíróság olyan ítéleteket hoz, hogy nyugodtabb szívvel lehet a forgatásokon az ’action!’-be belevágni -ugye nem csak én érzem úgy, hogy van a felsőbb körökben valaki, aki irányítani akarja nem csak a bizniszt, de a város(rész)t is...? egyébként is, az alvilágban gyakran előfordul, hogy a különböző méretű halak fúrják egymást, így időről/időre háborúba torkollnak ezek a hatalmi villongások -és most érezhetően közeledünk egy ilyen gyújtó-pont felé... de nem biztos hogy jó ötlet túlhúzni az egyébként is feszült stricik idegeit, mert láthatóan veszélyesek tudnak lenni, ha veszélyben érzik a befektetésüket vagy az integritásukat... de még a legkeményebb arcok sem bírhatnak a korrupt rendőrökkel (a legunszimpatikusabb arcokkal a sorozatban), úgyhogy kifizetődő lett a kupikba fektetett munka -mert még a leglepukkantabb épületek is előrelépést jelentenek az utcai stricheléshez képest... (hmmm, fárasztó munkás napok és egy több órás út után is kívánta a szervezetem, hogy leüljek és végignézzem a show-t -de az erős vonzalom már csak ilyen...) (#10.16.)