soroló

„so is sarah manning finally ready to behave?”

múltkor hiányoltam a modern tereket, hát most voltunk eleget a dyad-ben, hogy a szemem újra hozzászokjon a látványukhoz... múltkor feltettem azt a kérdést, hogy láttuk-e már a kortalan tudós arcát -hát most őt is megkaptuk, egy olyan ember képében, aki azzal henceg, hogy barátja volt arthur conan doyle-nak, és valahogy gyanús vibe veszi körül, bár lehet hogy ez csak a korral jár... fura volt látni a rész elején a békét, hogy sarah-n kívül mindenki beletörődött a helyzetébe, még shioban is úgy tűnt, mintha elfogadta volna, hogy a sors azt rendelte, hogy kísérletezzenek kira-n -de persze ez csak a látszat volt, mert az emberek nem változnak ilyen radikálisan, csak kellett egy terv, aminek a segítségével kikerülhetnek rachel-ék karmaiból (bár az epizód vége ennek ellent mond, de inkább így hagyom, hogy később az orrom alá dörgölhessétek, hogy tévedtem)... persze a nagy terv szokás szerint azzal járt, hogy át kellett változni egyik klónból a másikba -és aztán egy másiknak is a másikba. és itt álljunk meg egy kicsit, mert megint elveszítettünk egy klónt, elég durva módon, hogy még jobban megutáljunk egy bizonyos karaktert. na nem mintha a szeretett karakterek ne követhetnének el durva dolgokat -bár lehet hogy helena-tól már megszoktuk a durvulást. viszont a zen rachel jelenleg kifejezetten fura és zavaró... (#06.18.)

„follow the crazy science.”

jaj, melyik klón hol is volt legutóbb, amikor egy éve elhagytuk őket? kicsit csikorogva vettem fel a fonalat, pedig legalább annyiban segítettek a készítők, hogy leszűkítették a helyszíneket a szigetre, egy másik erdős területre, és art-ék nem túl nagy mozgásterére... utolsó évadhoz mérten gondolom sokat fogunk tartózkodni a megoldások bölcsőjénél, a nagy tudományos úttörések mesterének közelében (ugye jól emlékszem, hogy nem láttuk még a 170 éves arcát?), a furcsa kis faluban, ahol még a tudomány emberei is nomád körülmények között élnek... de biztos, hogy a koncepció része volt, hogy elhagyjuk a csillogó modern tereket, még rachel is lejött a sziget ezen felére. persze most sem tudhatjuk igazán, hogy mit gondoljunk a szösziről, mert amíg cosima-nak segít (és előadja a pódiumról a nagy világmegmentőt), addig az örök ellentétével, sarah-val most sem bánik kíméletesen. btw, sarah, szegény full dicaprio módban nyomta végig az epizódot, tűzön, vízen és döglött állatokon át vezetett a túlélő-túrája, és mégsem sikerült elmenekülnie. pedig nem ártana elhajóznia a külvilágba, mert nem csak a lánya van veszélyben, de helena és allison-ék is (izé, donnie tényleg szó nélkül hagyta, hogy elvigyék a feleségét? gentleman...). no. kézben vettem a sorozat dns-spiráljait, újra kalapot emeltem tatiana-nak, úgyhogy most már készen állok arra, hogy elérjük az út végét. (#06.11.)

„i think we have two fractions of neos with competing technologies. bots versus clones. and if we’re not careful, we are gonna get screwed again.”

tudom, hogy egyeseknek frusztráló lehet, hogy ennyire játszanak azzal, hogy ki is a gonosz a sorozatban, de én jól szórakozom azon, hogy folyton átállítják a megvilágítást, hogy mindig behoznak egy új ellenséget, egy újabb csoportot. azt kicsit sajnáltam, hogy annyit emlegették és mutogatták azt a míves könyvet, hogy könnyen kitalálható volt, hogy ki lesz a ’man behind the curtain’, de azért ez bocsánatos bűn. egyébként is, tudjuk mi jól, hogy hazugság az egész, mert estée lauder áll a háttérben... egyre jobban bírom krystal-t (a.k.a. a legjobb mellű klónt), mert teljesen goofy humort hoz a sok dráma meg vér közé, és tatiana is kieresztheti a kakacsőrét vele... (főleg kell ő-szőkesége, ha már a többi vicces karakter ma is csak egy jelenetet kapott.) na jó, nézzük meg komolyabban, hogy ki is volt ma az igazi gonosz. mert evie-nek leáldozott, a neó-s igazgató-tanács csak üldögél a pincében, susan csak tervezgeti az árulást, de már nincs meg hozzá a sebessége -mert a mai gonosz-pillanatok rachel-nek jutottak, aki igen határozottan halad a terve megvalósítása felé. a szavakkal, az ostorral és a késsel kitűnően bánik, de szerencsénkre a lövészet-órákat kihagyta... rengeteg cliffhanger-rel hagytak minket lógva, minden adott ahhoz, hogy igazán erősen zárjuk a show-t jövőre. ($$06.18.)

bevallom, meglepődtem, hogy ilyen erősre sikerült ez az évad, pedig az előző években is ott voltak a jelek, hogy a sorozat írói tudják, hogy mit akarnak (talán csak túl erősen maradt meg bennem a második évad útkeresése). mert kifejezetten okos és átgondolt volt minden idén, céltudatosan haladtunk előre, lavírozva a különböző frakciók között, zseniálisan beépítve az eddig nem látott múltbéli kulcs-eseményeket (nagyon kellett már, hogy megismerjük beth motivációit). jók voltak az arányok is, a komolyabb szív-szaggatásokra mindig jutott néhány lüke poén is, hogy biztos, hogy nagyszerűen szórakozzunk. apróságok miatt kellett csak húznom a számat, felix hisztije az évad elején nagyon nem akart működni, valamint keveselltem helena jelenlétét, de ezeket kompenzálták a lendületes történetvezetés és tatiana zsenialitása, úgyhogy igazából nagyon-nagyon elégedetten engedem el szünetre a show-t, és keserédes szájízzel várom az utolsó évadot.

„genetics doesn’t really make a family, does it? honesty and acceptance, that’s what it’s all about, hey?”

egész addig nem éreztem helena hiányát az évadból, amíg most vissza nem tért az önkéntes száműzetéséből, mert minden jelenetben hengerelt, amiben felbukkant, még az sem számított, hogy csak beszélget egyet felix fél-tesójával, vagy faarccal kemény fizikai erőszakot alkalmaz... folyik a nagy bizalom-játék, amin sarah nagyon simán elbukik, de ezen nem lehet csodálkozni, túl sok szarságot csináltak már rachel-lel egymás ellen, hogy csak úgy kialakulna köztük bármiféle bizalom. pedig láthatóan célravezetőek rachel hideg módszerei, legalábbis most neki sikerült egy jó nagy gyomros bevinnie az új-neolúcionistáknak, egész pontosan evie cho-nak, sarah-éknak maximum csak a kiskatonákat sikerült megkötözniük... viszont továbbra is várom, hogy hova vezetnek minket a kibelezett hattyúval... (bár persze sejtésünk most már lehet így, hogy a végén felvillantottak egy szöszi fejet...) elég sok szállal zsonglőrködnek az írók, remélem jól ki tudják majd futtatni mindet jövő héten, és akkor szép korona kerül erre az igazán erős évadra. ($$06.10.)

„it’s some black irish shit, you know: revenge first, consequences later.”

vajon tudták az írók, amikor kiválasztották az allison-féle színjátszó-körnek a ’jézus krisztus...’ musical-t, hogy erre akarnak majd menni, vagy csak most csaptak a homlokukra, hogy mennyire jól jött ki nekik a lépés azzal, hogy ali-re oszthatták júdás szerepét...? jó kis komoly dilemmát helyeztek el vele a show-ban, mert mindenki elgondolkozott otthon a képernyő előtt is, hogy vajon mit választana: a szűkebb családját, azaz a férjét, vagy a biológiai családját, azaz a testvérét... annyira gyomorforgatóan önelégült feje volt a korrupt zsarunak, hogy alig vártuk, hogy ellássák a baját -és teljesen megérdemelt volt, hogy ms.s tehette ki a pontot, jelenleg neki fájt leginkább az, amit ez a mocsok elkövetett. tudományos vonalon is érdekesen csavarják a dns-t. és pont ezért jó, amikor behoznak egy új ellenséget, mert fel lehet borítani az eredeti felállást, mert gyakran a korábbi ellenfelek kerülnek közös szövetségi oldalra. csak szegény lédát, a hattyút magyarázhatnák már meg egy kicsit... ($$06.03.)

„there’s more than biology between us, sarah. there’s something else.”

a gyász mindenkire másképp hat -még jó, hogy a sorozatban vannak klónok, akiken be lehet mutatni ezeket az érzéseket... érdekes, hogy allison-t ennyire megviselni a halál, de aztán persze olyan allison-osan fel tudja venni a pozitivizmus álarcát, mert ő az az anyatigris típus, aki a gyerekeiért tesz mindent. cosima vállalja magára az ön-hibáztatás terhét, és ezért radikális lépésekre is hajlandó lenne, még szerencse, hogy felix fő megmentővé lépett elő a családban. kellett a jó testvér sarah mellé is, akinél érthető az út, hogy miért akarja szétcsapni magát, csak nézni nem volt jó a féktelenségét, még akkor sem, ha közben peaches játszott a háttérben. viszont megint kijött, hogy mennyire gondosan tervezték meg az évadot, mert kellettek a korábbi flashback-részek ahhoz, hogy most ennyire hangsúlyossá tudjon válni a beth és sarah közötti hasonlóság. közben az újdonsült gonoszaink azt hiszik, hogy bármit megtehetnek, még a pofonokból sem értenek, sőt azok után kezdenek igazán arcoskodni (donnie letartóztatásában volt egy kis hendrix-es csavar, mert a gyerekzsúr valahogy elvette a drámai élét)... ($$05.29.)

„you can’t perfect the human genome! you can’t know what perfect is!”

uhh, cseppet sem számítottam arra itt az évad közepén, hogy kifacsarnak, ledarálnak és összetörik a szívemet... teljessé vált a beth-flashback, és ha lehet, még az eddigieknél is drámaibb lett a konklúzió, hogy miért vette az irányt a vasútállomás felé. de nem csak azért volt itt, hogy még sötétebbé fessék vele az epizódot, hanem szépen összekapcsolták őt is az új gonoszunkkal is. mert ha susan duncan-t elindították az emberiesedés útján (akiről talán most már kezded elhinni, hogy tényleg aggódik a teremtményei iránt), kellett valaki a helyére, akit szívből lehet utálni. egy őrült elme, aki fel van vértezve a kutatók és tudósok legrosszabb tulajdonságával -az isten-tudattal. aki nem azért cselekszik, hogy segítse az embereket, hanem mert külön lapot akar magának a történelem-könyvekben -és ezért olyan messzire merészkedik, ahonnan már nem lesz visszaút. vagy út sem lesz, mert hőseink feltépik az egészet és a szájába gyömöszölik, hogy igazán kegyetlen halált haljon... kicsit sajnáltam krystal-t, mert ebben a drámai epizódban még ő sem tudott igazán működni, mint comic relief. megyek is, pityergek egyet a sarokban csöndesen... ($$05.20.)

„altering the dna of an embryo is very risky. any mistake, and that mutation is passed on to future generations.”

ehh, a lehető legrosszabbul játszák ki a felix-tesó szálat, mert szerintem sarah paranoiája tök érthető, ki az, aki a helyében bízna egy hirtelen felbukkant vadidegenben, akit azonnal a bizalmába kéne fogadnia? naugye... és most tuti nem ússzuk meg a felix-féle ’haragszomrád’-at sem... viszont a gén-technika egyre érdekesebb részeibe mászunk bele, elborzasztó belegondolni, hogy mit művelnek terhesség-segítés címszóval (nem is kell elképzelni, cosima-val együtt mi is láthattuk az eredményt) -és egyébként elhiszem, hogy fontos az emberiség számára az ilyen típusú kutatás, de valahogy az egyszerű ember mindig azt feltételezi, hogy túl mélyen fognak nyúlkálni a gén-állományban, és ki tudja, hogy annak az útnak mi lesz a vége... na de ne csak az izgalmakat meg a komolyságot nézzük, mert azért most sem felejtkeztek el a humorról sem, elég volt csak bedobniuk a bio-tech szövegek közé a buta-klónt, akinek a jeleneti természetesen a donnie-val való közös percekben csúcsosodtak ki... ($$05.15.)

„green fluorescent proteins. they must be using them as markers to track gene expression.”

elég rossz kedvem volt ma, valószínűleg azért, mert egymás után háromszor is meghallgattam az új radiohead lemezt, de hendrix-ék csont nélkül elmosták ezt a borongós hangulatot, és úgy tudtam rajtuk kacagni, ahogy mindig is szoktam. sőt, most rádobtak még pár lapáttal az olasz stewardess fantáziával... ügyesen adagolják apró lépésekben az információt, talán kezdjük kapiskálni, hogy mire jó a bio-féreg, hogy mi lehetett dr.leekie távolabbi célja -de azért még bőven van homályos folt (elsősorban mesterséges bébi alakúak...). érdekes, hogy mika máris háttér-történetet kapott, méghozzá egy kifejezetten drámait, de kellett ez, hogy megértsük a motivációit, a bosszúra való erős igényét. de nem baj, ha látunk még egy olyan klónt, aki nem feltétlenül pozitív a szemünkben a tettei miatt -így legalább rachel nincs egyedül az ellentmondásosságával... (milyen szép volt, ahogy helena elbúcsúzott a naplementében -bár sajnálom, hogy otthagyja hendrix-éket, mert a hármasukból is jó poénokat lehetett kicsikarni.) ($$05.09.)

„you are the failure, rachel. you carry my last name and you are the biggest disappointment of you all!”

tetszik, hogy bár a különböző klónoknál nagyon különböző hangulat fogad, mégis érezni idén, hogy minden egyfelé tart. így izgulhatunk sarah-ért, aki egyre kétségbeesettebb a szájában lévő izé miatt (ki ne lenne az?!), nyomasztó hangulatban töltjük el a rachel-lel közös időnket (főleg mikor a hideg/kimért nevelőanyja is feltűnik, de van egy castor is a színen, na meg egy mini-klón), addig a hendrix-házban újra móka-és-kacagás az élet -igaz, hogy erős hullaszag is terjeng... de tényleg furcsa belegondolni, hogy azon mosolygunk, hogy kiásnak egy hullát a garázs alól... oké, meg azon is, hogy helena előadja magát, mint mrs.hendrix... tetszik az is, ahogy bonyolítják ezt az egész neolúciós szálat, hogy szép lassan mindenki benne lesz, lassan gondolom teljes erőbedobással érkezik majd a dyad is... ami továbbra sem a szívem csücske, az a felix-szál kezelése, de valahogy a jövőbe-látó kira is kizökkentett a rész élvezetéből (túl fura fejeket vágott talán?)... ($$05.01.)

„welcome to the rabbit hole.”

annyira szeretem, hogy elég, hogy csak egy pillanatig mutassanak egy klónt, és te azonnal tudod, hogy melyikük van a képen -mi munkájuk lehet ebben tatiana-nak meg a körülötte lévő csapatnak... a múlt heti szokatlan kezdés után megjött mindenki, ráadásul a flashback-ek sem maradtak abba, tényleg az a cél, hogy ennyi idő után jobban megismerjük beth-et (btw, eddig nem realizáltam, hogy négy évad alatt fél év telt el a sorozat jelen-idejében, szerencséjük az alkotóknak, hogy kira-t játszó kislány semmit sem akart nőni azóta -vagy klónozzák minden évben...?). szeretem, hogy míg sarah-val dübörög a nyomozós főszál (ami egyszerre érdekes, izgi és sokkoló), addig van idő a többieknél egy-egy momentumra -gondolok itt cosima és ms.s szomorkás jelenetére, vagy helena és donnie kórházi cukiskodására, vagy szegény allison féltékenykedésére. viszont annak nem tudok örülni, hogy felix-et elvitték ebbe a hisztizős irányba, mert teljesen felesleges vele ilyen típusú drámát generálni -maradjon ő csak a csupasz seggel festészetnél... (annyira jellemző volt beth ruhája és táskája a pilot-ban, hogy most amikor feltűntek ezek a színen, egyből mondtam egy szomorú ’ohh!’-t...) ($$04.24.)

„neolution is just an ethos. like, about, creating yourself. individual evolutionary choice.”

azért még előfordul olyan, hogy olyat főznek ki az írói boszorkány-konyhában, amire egyáltalán nem számítok -mondjuk hogy egy flashback-epizóddal nyitjuk az orphan új évadát... de cseppet sem bántam, hogy rászántuk az időt beth-re, hisz’ annak idején csak az indikátora volt az események elindításának, és a halála után is csak töredékeket tudhattuk meg az életéből -hát most teljesebb lett a kép... az öngyilkossághoz vezető úton számíthattunk démonokra, talán még arra is, hogy ennyire meggyötrik az írók -voltak itt drogok és gyógyszerek, rossz kapcsolat, munkahelyi problémák, életet kioltó döntések, egyre mélyülő spirálban... és egy ügy, amivel szépen felvezették az évad fő témáját, a test-módosító őrülteket, akik mögött valami sokkal nagyobb van... próbáltam előszedni az emlékeimet az első évadról, de az például kiesett, hogy beth milyen viszonyban is volt a többi klónnal -ha volt erről szó egyáltalán akkoriban... és jó volt látni azokat az arcokat, akik már szintén nincsenek köztünk azóta. de ha valami újra vágynánk, az isteni tatiana megint kapott egy új feladatot, névről és akcentusról ítélve egy skandináv verzióval lesz most dolgunk... ($$04.16.)

„-how come my original looks nothing like me?

-yeah, that’s one of the cool things about a chimerism.”

bár eddig nem volt jellemző az írókra a véresszájúság, mégis azon rettegtem végig, hogy lesz vezéráldozat, hogy sokkolóan fejezzék be az évadot (és persze, hogy lett a végén...). pedig koncentrálhattam volna a többi tényezőre is, a pörgésére elsősorban, amibe jó ütemérzékkel illesztették be az érzelmes jeleneteket (egyik kedvenc: helena búcsúja rudy-tól). miközben gén-tanokkal dobáltak minket, szépen lezárták az idei castor-főszál nagyrészét, és behoztak egy régi/új gonoszt a jövő évre. és hát a szokásos év végi klón-találkozó túl kedves lezárás lett volna, ezért kellett az a coda, amit belengettek már jó pár perccel korábban -egy kissé ellentmondásos, de mégis szerethető karakter búcsúja (btw, úgy megörültem, amikor a dokinál nem a szokásos cián-tablettát lőtték el 627-edszer is). és ha belegondolok, ő már a második olyan fontos figura volt, akivel a kezdetektől együtt utaztunk, és idén kiírták, lehet, hogy vissza kéne vonnom, hogy nem voltak eddig véresszájúak az írók... (azzal viszont nem vádolhatóak, hogy ne tudnának tipikus házsártos angol asszonyságot írni...) (ja, és izland-i képekhez sigur rós? too obvious...) ($06.22.)

ha atomjaira szedjük szét a sorozat hullámait, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy ez az évad valahová az előző két egység közé tart, nem nyeri vissza az első évad báját, de nem tartalmazza a másodi csalódását sem. hoz egy korrekt szintet, ahol kellően megcsavarják a sztorit, a ki-kivel-van-t, és bár futnak jócskán párhuzamosan egymás mellett történetek, azért érezhetően egy irányba húz. és hát bármennyit is vizsgáljuk mikroszkóp alatt, nem lehet elégszer bizonyítani, hogy mennyire tatiana maslany a sorozat motorja, továbbra is tudományos anomália az összetett színészi játéka -ami persze egyre és egyre színesedik, ahogy húzzuk az idő-görbét. tényszerűen megállapíthatjuk, hogy az elmúlt tíz hét vizsgálata eredményesen zárult (azaz tetszett).

„castor has to be stopped.”

no, nem csak könnyed kikapcsolódás lett a london-i túra, bár ms.s azért összefutott pár régi cimborával, hogy rágyújtson egy nótára meg leguruljon pár pint sör -a többi régi haver viszont ennél sokkal rosszabbul járt, elég véglegesen... és még csak nem is a feszültség miatt örülök ennek a résznek, hanem mert bedobtak egy meglepő csavart is a végén, amivel újra átértékelhetjük majd ms.s szerepét. eközben otthon sem állt meg az élet, a helena/donnie páros nyerőnek bizonyult, mondjuk azért enyjebejnye, hogy elspórolták a régi helena megmutatását (mert drágám, egy anya mindent megtesz a gyermekeiért (igen, a meg nem születettekért is), csak a módszer nem mindegy...). delphine meg végleg átment pszicho-ba, bár ezt a motivációját legalább értjük (aka szerelem), az irodában történő keverését már kevésbé. no, főleg az utolsó jelenetek miatt volt jó felvezetője egy várhatóan ütős finálénak. ($06.16.)

„in london town, we all fell down, and castor woke from slumber.”

buta-klón? hát a rózsaszín még tényleg hiányzott a palettáról.. és tatiana természetesen ezt is zseniálisan oldotta meg, odarepített a pláza-lányok színes forgatagának közepébe. de miközben jól szórakoztunk rajta, azért meg is sajnáltuk, mert ő sem maradhat ki a származása körüli őrült kavarásból. kezdünk igazán belegabalyodni a ’ki-ver-át-kit’ játékba, most ez lett mindenkinek a fixa-ideája, és hát mivel komoly játékosok ülnek az asztalnál (mint rachel vagy delphine), ezért az embernek erősen kell koncentrálnia, hogy észrevegye, ki van éppen nyeregben, vagy legalább azt, hogy ki hazudik nagyobbat faarcal. lehet, hogy jót fog tenni, hogy kimozdulunk ebből a nagy hálóból, és egy kicsit meglátogatjuk az anyaföldet. (eközben hendrix-éknél is zajlik az élet, jó ötlet volt helena-t ide pakolni, hozta a mosolygós jeleneteket sorban.) ($06.11.)

„consider your territory pissed on.”

oké, levezetjük a múlt heti sokkot, rendbe tesszük helena és mrs.s kapcsolatát, hány perc van még a részből...? így indultam neki, aztán egyre szórakoztatóbb lett az egész, annak ellenére, hogy ordított, hogy a srácok el fogják cserélni a borítékokat, és hogy megint bevetik a megunhatatlan klasszikust -amikor az egyik klón eljátssza a másikat. de úgy felpörgették az egészet és olyan szórakoztatóan adták el magukat, hogy képtelen lennék rájuk haragudni. még ha túl is élezik cosima magánéletét (de az a reggeli huncutkodás az ágyban, ahh...)... nem, nem, pozitívumokat -áh, tetszett a rachel-scott páros egymásra találása, amilyen fejjel mutatta a srác a könyvet, hehe. és persze kerekedett a szemem, amikor allison elmondta a szülő-anyjának az igazat. aki persze a felsőbbrendűségből növesztett orrán túl képtelen látni az igazságot. ($06.03.)

„you’re sterilizing women.”

végre feltűnt mindenkinek, hogy sarah eltűnt, így most már nem csak mi aggódunk miatta. pedig van miért, szegényt bevették a kísérleti programba, és most erőteljes hallucinációi vannak -és ahogy azokból kiderül, bűntudata is van a lánya és beth miatt (nem is értettem, hogy miért jönnek elő a previously-ban ilyen régi témák). bár lehet, hogy ez csak egy jó ürügy volt, hogy előszedhessék a halott lányt, pont akkor, amikor a régi tartó-tisztjének, paul-nak ilyen kiemelt szerep jut az epizódban. erőteljes pörgés lett a bázison, és egy magyarázatot is dobtak nekünk (mindig azok a rohadt katonai kísérletek...). de azért máshol is voltak érdekességek -például tetszett, ahogy felix rátámadt rachel-re. vagy allison-ék yolo-swag-je. és persze cosima hosszas csókja az új barátnőjével... ($05.25.)

„in siberia, when planning escape, you take weak person with you. they’re called ’sandwich’ because you eat them.”

most már mindenképp trendnek mondható, hogy próbálnak könnyíteni az epizódok komorságán, csak most nem a szokásos allison-csapatnak jutott ez a feladat, hanem a nagyon cuki cosima-nak, és meglepő módon a vallásos lánynak (aki épp kitör a vallásos szerepből). de azért egyik vonalon sem bírták ki, hogy valami komoly csavarral visszarántsanak minket az eredeti hangulatba (nem szenvedtek még eleget szegény lányok...?). eközben a börtönben jöhetett az újabb családi reunion, aminek mindig lehet örülni, mert sarah és helena jó páros, ha épp veszekednek, vagy összefognak, egyre megy, élvezet őket együtt nézi (vagy… őt, szóval, na, értitek...). most hirtelen ennyit tudok össza-hadoválni, talán azért, mert kicsit átvezető jellegű epizód volt. ($05.23.)

„i’m not putting my finger in your leg.”

idén a készítők egyik alap-célja lett, hogy minden résszel rálicitáljanak az előző epizód gusztustalanság-faktorára? ’ha múltkor volt agy, hát legyen most is, de hősnőnk nyúlkáljon sebbe, meg esetleg mutathatnánk egy vödör szart is!’. előre félek, hogy mi jön jövő héten... a külsőségekkel kezdtem, de azért még vannak itt gyomorforgató dolgok a nagyon vallásosság felszíne alatt is -már lassan nem merek belegondolni, hogy milyen kísérleteket folytatott a családfő a sufniba, tulajdonképpen kinek-ki a rokona (és akkor még a szeretet-mentes anyukáról nem is szóltam). eltöltöttünk egy kicsit több időt az egyik fiú-klónnal, és máris jobban megértjük, hogy miért hasonlítanak ők jobban egymásra, mint a nővéreik -mert együtt nevelkedtek, egyféle benyomás érte őket (a katonaság, konkrétan), míg a csajoknál ki is mondatik, hogy azért ennyire mások, mert különböző helyekről jöttek. egyébként örülnék, ha most már közös helyen lennének, mert egy kicsit kevés, hogy csak néha beszélnek telefonon, és járják a maguk útját. (justin chatwin, hello, hát te...?) ($05.11.) (történelmi 3333. bejegyzés!)

„we proletheans make fast friends but fearsome enemies.”

hát srácok, veletek sem lehetett volna columbo-t forgatni -ilyen átlátszóan takargatni a zsaru elől a hullát... btw, zsaru, az epizód jó része nyomozós sorozattá vedlett át, de talán nem is a morzsák csipegetése volt a lényeg, hanem art nyomozó lelkivilága. bár nem véletlenül eredtek épp most a szökésben lévő párocska nyomába, mert most érezték szükségességét az írók, hogy előszedjék a proleteáns-szálat, visszatérő karakterekkel onnan. eközben azt is megtudhattuk, hogy egy agy eltávolítása a koponyából lehet kifejezetten vicces is (kellett is a plusz humor, mert allison-ék még csak alaplángon égnek az üzlet beindításakor). de persze nem a viccesség miatt rakták bele ezt a jelenet-sort, hanem a vég-konklúzió miatt is, ami azért nagy meglepetést nem okozott, de jól kuszálja majd a szálakat. brothers and sisters, let’s pray... ($05.04.)

„picture of a two-headed horse.”

teljes erőbedobással beleálltunk a hím-klónokba, de (jelenleg még?) nem érezni, hogy a csajoktól vennék el az időt, mert ezerrel össze van fűzve a két szál (nem csak a személyes találkozásokkal, de mondjuk a felbukkanó paul-lal is). érdekesek is a srácok, bár sajnos nem annyira differenciáltak, mint a kedvenc csajaink, elsősorban őrültek, és ezen kívül nem sok saját tulajdonságuk van, csak bajszuk meg sebhelyük. és agy-bajuk, mert így volt fair, hogy nekik is jut egy gyenge pont (a blade runner hommage teszt-jelenetért köszi!). és persze ők is csak a válaszokat hajszolják igazából -csak megkérdőjelezhető módszerekkel. eközben suburbania-ban egy kompakt kis weeds-tisztelgés kezdődött, aminek örülök, mert alison-ék mindig könnyedséget hoznak a palettára. (úgy tűnik, megoldást kerestek a sorozatoknál rendszeresen felbukkanó gyerek-problémára, bár a kiscsajnál nem úgy tűnik, mintha az lett volna a baj, hogy túl nagyot változott volna a két évad között, inkább csak útban volt az íróknak, így félrerakták...) ($04.29.)

„we need to get through this inquisition.”

az ember szórakozottan rányom a lejátszás-gombra, és hopp máris a kellős közepén találja magát a kulimáznak (vagy akkor lettem volna stílusos, ha megkeresem, hogy van ukránul a lekvár...). mert ezerrel felpörgették a tavaly év végén megkezdett férfi-projektet, miközben a csaj-testvériségről sem felejtkeztünk el. sőt. bedobták a kedvenc fordulatunkat, amikor klón játszik másik klónt, és a te agyad tökéletesen becsapva érzi magát tatiana maslany által. és persze mindig ott a feszültség is ezekben a jelenetekben, hogy mennyire sikerül az átverés, hogy milyen kis hajszálon múlik mindig a lebukás, hogy nem elég az akcentusokkal játszani, meg kell gondolni minden mondatot, minden mozdulatot. a csaj(ok) szokásos formában, ami újdonság, az a határozott, és kissé hideggé változott delphine, aki miatt lesz egy kis sírás magánéleti fronton, de egyébként érdekesebb lett a karakter. és akkor még nem beszéltünk egy csomó rejtélyről, ami itt kavarog a feszültség mellett -azt hiszem ez a kezdés meggyőzőbb volt, mint a tavalyi, úgyhogy gyerünk csajok, csak ezt a tempót kell tartani, és meglesz a múltkori kapufa után a gól. ($04.20.)

„we are hoping that there are still good people in the most corrupt places.”

úgy indultunk, mintha a helyi birodalom visszavágot néznénk, a dyad-esek már épp haraptak volna az aranyérembe, mikor megérkezett szerencsétlen klónok segítsége. lesz itt haddelhadd, ha a katonaság komolyan beszáll a buliba. főleg, ha azt nézed, hogy az egyszerű tudósok is milyen durvák tudnak lenni, ha a túlélésről van szó. a sok rohangálás meg izgalom után jól esett egy kicsit megállni a csajokkal. csak az az érzésem, hogy kicsit magamutogatóvá váltak azok a jelenetek, amikben több klón is szerepel, ’mert mi ezt is meg tudjuk csinálni, bibibííí’ hozzáállással. bár kétségtelen, hogy a tánc és a közös ágyban fekvés is hibátlanul volt elkészítve. no, a végére még megetették az összeesküvésekre éhes énünket, plusz bedobtak egy extra csavart is, hogy biztos, hogy ne felejtsünk el imádkozni a bbc america isteneihez, hogy rendeljék már be végre a harmadik évadot… (++06.23.)

van, amikor nézel egy bájos pofikát, és valahogy nem találod benne azt a varázst, amit nem is olyan rég még oly’ lenyűgözőnek találtál... azt hiszem sejtem, hogy mi volt a legnagyobb bajom ezzel az évaddal. nem az a gond, hogy minden klónnal foglalkozunk, hanem az, hogy amíg az első évadban egy felé mutatott minden szál, most széttartóan futottak egymás mellett sokáig, így az évad is kicsit széteső képet mutatott. mert külön/külön érdekesek a sztorik, de úgy tűnik kell valami egységes ragasztó, hogy magasabb szintre emelkedjen. minden más rendben volt, és ez alatt a minden más alatt természetesen mindenki tatiana-t érti, aki még ennyi közösen eltöltött óra után is percről-percre nyűgöz le, hatalmas kincs ő az emberiségnek. kár, hogy nincs egy klónja, aki sorozatok felügyeletével foglalkozik... tetszett.

„the doctor sailed north to the arctic, amongst the icebergs, but his creation pursued him with a terrible vengeance because the doctor had never shown his creation any love.”

a gyerekek körül forog minden. vannak, akik mindenáron szeretnének, de tényleg minden aljasságot elkövetnek (örömteli, hogy van, aki már meg is kapta érte a büntetését). bekeményítettek az írók itt a végén, még donnie-ból is kihozták a badass-t (teljesen megérdemelten kapta meg a feleségét hátulról). helena-tól meg megszoktuk a jogos dühöt, de most ő is átlépett egy lélektani határt. viszont a sok dyad-os keverés miatt cosimá-ért továbbra is aggódhatunk. nem kell jóstehetség, hogy jövő hétre sötét képet vizionáljak. (a fault-sarah résznél az tűnt fel, hogy olyan furán mondja tatiana a mondatot -vagy már a fülem csalt meg, és mindenhol a zsenialitását vélem felfedezni? nem hinném...) (++06.16.)

„holy tilda swinton!”

no, itt az új mission tatiana-nak, szintet kell lépni, (majdnem) férfit kell játszani. először nagyon furcsa volt az új klón, azt hittem, hogy csak műszakállat ragasztott nő (mínusz pont a sminkeseknek? bár szemöldököt legalább vastagítottak...), de aztán csavartak egyet a transz-neműséggel az egészen, és máris elfogadóbb lettem. bár van egy olyan gyanúm, hogy csak azért hozták be, hogy kavarhassanak egyet felix-szel... oké-oké, gonosz vagyok, jó dumákat is adtak a szájába, meg cipelt magával egy adag rejtély-faktort is. egyre érdekesebb lesz ez a paul srác. alli-éknél annak örültem, hogy nem múlt el a gyilkosság nyomtalanul a lelkekben, csak ők a maguk bumfordi módján adják elő a drámát. és hát a labor... itt is volt egy apró titok-lerántás, egy kis szerelem, és valami írói gonoszság, hogy jövő héten sem felejtem el a sorozatot... (++06.09)