soroló

„he chose money over power. in this town, a mistake nearly everyone makes. money is the mcmansion in sarasota that starts falling apart after 10 years. power is the old stone building that stands for centuries. i cannot respect someone who doesn’t see the difference.”

a sosem alvó sátán tanácsait hallhatják most: sose te végezd a piszkos munkát. csupán a kezdőlökést add meg. az emberek annyira korlátoltak, hogy úgyis szép lassan beledőlnek a saját kardjukba. elég pár szó a politikai öngyilkossághoz. a munka dandárját úgyis a sajtó fogja elvégezni. neked elég csak a megfelelő helyre cseppenteni az apró információt, egyetlen nevet, aztán nyugodtan bonthatsz egy italt, és hátradőlve nézheted, ahogy egyre nagyobb hullámok érnek a partra. (++02.01.)

„powerful people don’t have the luxury of foreplay.”

unjuk már a magyar politikai posványt nagyon, hát nézzük inkább az amerikait, az sokkal érdekesebb. welcome to washington, ahol valahogy mindenki kapcsolódik a politikához, így mindenki piszkos lesz egy kicsit. itt nem bízhatsz senkiben, itt nincsenek barátaid, mindenki egy pillanat alatt hátba szúr, mindenki terveket szövöget ellened. egy meglehetősen fontos és befolyásos ember életét fogjuk követni, úgyhogy ha mélyen akarunk merülni a mocsokban, azt hiszem jó helyre jöttünk. hideg és számító, mégsem viszolygunk tőle -és ezt a negyedik fal áttörésével érték el. mert hogy tudnánk utálni valakit, aki ilyen cinikusan kacsint össze velünk, aki szívélyesen elmagyaráz nekünk mindent. és persze teátrális lesz ettől a nézőkhöz kiszólogatástól az egész, de én pont ezt szeretem benne. meg egyébként is, kevin spacey-nél minden kis fejbiccentés emlékeztet rá, mekkora zseni is ez az ember. david fincher viszont visszafogott volt, egy igazi régivágású politikai thrillert hozott nekünk ajándékba. köszönjük, kiélvezzük. (++02.01.)