soroló

*it's a brand-new day*

*and i feel fine*

*it's a brand-new chance*

*to get it right*

én mindig is mondtam nagy bölcsen, hogy ki kell lépni az olyan kapcsolatokból, amik nem működnek -vagy legalábbis egy kicsit ki kell próbálni valami mást, hogy értékelni tudjuk az a köhögő izét, amiben eddig éltünk... (nagyon rámentek idén carrie és fred arra, hogy komplett indie-filmeket perezentáljanak nekünk húsz percben, de működik a koncepció, főleg, amíg van tanulság is, és zoe kravitz látványa is sokat javít az összképen...) ($$09.27.)

„we invented a whole new kind of music. it’s twangy, stripped-down, and sensual. it’s called ’premium cable title sequence music’.”

én szeretem a főcímeket, mert mindig meghozzák a kedvem az adott sorozathoz, de az eddig fel sem tűnt, hogy mindegyikben egyforma a zene, köszi srácok, hogy megvilágítottátok ezt nekem... de nem csak ebben a poénban, később is volt zeneiség a részben, kaptak az elavult technikához és zenéhez ragaszkodók is egy adag sarat. vagy tengerparti homokot, ha a sátánistáink hoztak haza magukkal belőle... ($$09.19.)

„-i accept who i am, which is an old spinster.

-i’ve come to a huge realization of my own about accepting myself the way that i am.”

tudom, hogy az élet értelméről akarnak nekünk tanítani, de azért nem kéne még montypython-osodni random dal-betétekkel. viccelek ám, mert a végtelenbe tartó repülő ladik inkább flight of the conchord-os volt... szóval keressük a helyünket a világban, megpróbálunk kitörni a szokásos rutinból, és új helyeken új életet kezdeni (bár mindegy, hogy hova megyünk, a város-vezetés mindenhol egyforma lesz) -vagy megpróbáljuk a legnagyobb feladatot, és szülővé válunk (ha csak néhány napra is). csak arra kell vigyázni, hogy ezek az új próbatételek ne veszélyeztessék a régi barátságainkat. ($$09.14.)

„every mayor has a canister of sperm in a beer fridge behind their desk.”

mikor megláttam fred kezében egy régi floppy-tartót, egyből felkiáltottam: hé, nekem is volt ilyenem! öreg vagyok... még szerencse, hogy pont erről szólt a rész is, az öregedésről, vagy annak elutasításáról, és persze a kérdések kérdéséről: hogy mi célunk az életben... (te milyen nőgyógyászt akarnál magadnak -komolyat vagy vicceskedőset?) ($$09.05.)

„i want to be on the bottom of that top bun.”

az ember nagyon sok élményét közösségekben tudja megszerezni, mondjuk egy koncerten vagy egy fesztiválon. ilyenkor születnek új barátságok vagy elsöprő szerelmek (mondjuk egy kontyos hipszter-sráccal). csak az a baj, hogy az ilyen helyeken, ahol sok az ember, rengeteg kényelmetlenséggel jár az ottlét – a sok kellemetlen alak. de olyan is előfordul, hogy nem is éri meg kimozdulni, mert mondjuk wayne coyne-ék hisztije miatt épp két the flaming lips létezik... ($$08.30.)

„a karaoke party is an unspoken competition.”

ha már két zenész csinálja a sorozatot, óhatatlan, hogy időről/időre zenés epizódot fognak készíteni, igaz most csak elég felületesen kapcsolódott össze minden jelenet a muzsikával, mert nem csak a karaoke rémét kellett legyőzni (énektanár: jeff goldblum), hanem a technika ördögét is (plusz jutott hely a posták rémeinek bemutatására is). ($$08.01.)

„they replace all of your things with the illusion of an ideal lifestyle.”

ajaj, portland-ben elszabadult az ingatlan-piac, mindenki most akar eladni meg vásárolni... de szokás szerint maró volt a keserű igazság fejtetőre állítása, főleg akkor, amikor szebbé tették a lakás-belsőt a profi szakemberek, és máris áradtak a potenciális vevők, mint légy az állott krémtúróra. és hát a vevő kiválasztásnak procedúrája is megérne pár mondatot... (anna gunn-t először csak a hangjáról ismertem fel, steve buscemi-nél meg azt hittem, hogy drámaivá akarják tenni a szálát, de aztán elviccelték azt is...) ($$07.27.)

„hi, i’m connie, and i want to let everyone know that i’m a hobo-sexual. i am really, really into hobos. call me!”

ez a baj a világgal, hogy címkék meg ideológiák szerint élünk, pedig mennyivel könnyebb lenne az emberek közti szociális érintkezés, ha nem raknánk mindenkit egy-egy dobozba. légy aki akarsz lenni! ($$07.24.)

„i got diagnosed with early onset grump.”

elsőre azt lehetett hinni, hogy majd most jól megkapják a magukét a divat-világ résztvevői és elvakult hívőik, de igazából csak szokás szerint egy csokor őrült szkeccsel lettünk csak gazdagabbak... (kedvenc: a morgós öregség, mint fiatalkori betegség; meg az, amikor bevallja a gyermek a szülőknek, hogy ő szeret extravagánsan öltözködni; és persze a hús/vér bart simpson...) ($$07.12.)

„san diego’s the best!”

huh, milyen kesze/kusza, kissé fárasztó epizód volt is ez. és egy kicsit unorthodox, mert elég messze csatangoltunk portland-ből, a napfényes és mindig fun kaliforniáig. de hogy mi volt a mayor-féle összeesküvés meg a black-metálos jövő-szervezés...? kell egyáltalán értelem az ilyen skeccsekbe...? ($$06.29.)

„you’re under arrest for unauthorized distribution of unpasteurized milk!”

veszélyes terepre tévedtünk, kinevettük a betegségeket, de megint annyira jó volt az egész elé húzott görbe tükör, hogy egyáltalán nem az jutott az ember eszébe, hogy most valami komoly dolgon kuncog épp, csak felhőtlenül kuncogott. példákat? amikor azt mondja az orvos, hogy ’még negyven éve van hátra’, és ezen kiakad a páciens... vagy az illegális nyers-tej, mint dopping-szer... de nevethetünk akár a transzplantáción is... ($$06.24.)

„i definitely would propose to you. you seem like a real catch.”

hmmm, toni és candance után egy egész epizód nina-nak és lance-nek? érdekes koncepció ez az idei évad-szerkezet eddig. mert komoly érzelmek kavarogtak itt, mély szerelmek és férfias játékok. és mégis egy dolog maradt meg, mert felröhögtem keményen: az a jelenet, amikor a terápián lance megkapta a doki felragasztott mű-bajszát... (u.i.: justin long szexi mély hangja komoly!) ($$06.15.)

„this job is too important to give to a woman.”

csak megláttam a hölgyek nevét a címben, és máris elkezdtem dúdolni a szokásos dallamukat. pedig most egy kicsit máshogy kellett volna hangolni magam, mondjuk élénk színű válltöméses zakókba bújni, és úgy énekelni az ’ice ice baby’-t... jó ötlet volt egy egész epizódot rászánni a könyvesboltosokra, mert nem gondoltam róluk, hogy nem mindig voltak ilyen kő-feministák. igaz, a történetükben nincs semmi meglepő, a kő-bunkó férfiak miatt radikalizálódtak. pedig előtte nem volt bajuk a másik nem társaságával, csak aztán eljött a patrick bateman típusú macsó yuppie-k korszaka, amit minden dolgozó lány megszenvedett az irodákban... azt azért remélem, hogy ha legközelebb látjuk őket, akkor még tudunk majd jóízűen nevetni rajtuk, és nem nyomja majd el a humort a komorabb háttér-történetük. ($$06.08.)

„we shouldn’t have a problem respecting the beaver.”

áh, bírom az ilyet, amikor összébb-rántják a karaktereket, így most is örömmel vettem, hogy többen is új hódváros-t választották nyaralóhelynek (bár láthatóan nem nyáron készültek a felvételek...). de arra nem számítottam, hogy ilyen szürreális konklúzióba borítják az egészet, de végülis miért ne? miért ne állíthatna meg egy pár harcias feminista a vaginájával egy áradást, amit bosszúálló hód okozott...? ($$05.25.)

meg sem kísérelek bármi értelmeset is írni ide, ha már a heti epizód-értékelőkben sem sikerül sohasem értelmeset írni -leginkább úgy érzem magam mindig, amikor leülök a billentyűzet elé, mint peter, amikor dadogni kezd... szóval csak tömören, a színvonal maradt, a humor maradt, portland még mindig király hely, ahova szeretünk visszajárni, a nők a világ legfontosabb teremtményei, világbéke.

„the last supper, huh? she called it the last breakfast, but it ends at 11.” (mindezt egy mcdonald’s témájú festő-kurzuson...)

nem is tudom, hogy mi tetszett jobban, a gyerekesen szülők ellen lázadó polgármester, vagy a vallás-megújító reklám-filmek, mert mind-a-kettőn erősen röhögtem. ($$05.25.)

„when i came into office, i took an oath. and the oath was to keep portland weird.”

szeretek egy olyan világban élni, ahol a melegek már nem számítanak furcsának (akkor sem, ha olyan maszkulinok, mint josh homme), és ahol probléma nélkül kipróbálhatod a drogokat (persze csak felelősséggel!). oké, csak szeretnék ilyen világban élni -mert ahhoz muszáj lenne portland-be költöznöm... ($$05.18.)

„you’re women. what that means is we mean it.”

a művészetekhez egyszerre kell szív és ész. -azért, hogy biztos, hogy hatni tudjunk a közönségünkre, de emellett olyat is adjunk nekik, ami eszmei értéket képvisel. nem lehet ezt olyan prímér módszerekkel véghezvinni, mint ahogy a férfiak teszik, mindenkinek elő kell hoznia magából a belső női énjét. ($$05.12.)

„four mop top lads from liverpool who change the world. forever.”

mindent átitat a zene... nem gondoltam volna, hogy valaha is gond lesz a nance+pete kapcsolatban, mert mindig is úgy tűnt, hogy szeretik egymást, dehát a színpad mindig erős szerető, így könnyen előfordulhat, hogy úgy érezzük, hogy a zenész párunk megcsal minket... na jó, nekem sincs eszem, hogy ilyen hülyeségekről értekezek, menjetek inkább, és hallgassatok egy kis banana knights-ot, közben meg csúsztassatok le egy-két banános daiquiri-t... (egyébként jelentkezzen az, akit még nem égettek meg koncerten cigarettával...!) ($$05.03.)

„we’re taking back these streets, this is a cars critical mass.”

bírom azt, amikor a két fő színészünk által alakított karakter-párok találkoznak, sőt, ismerik is egymást, de végül is ez egy kisváros, mindenki ismer mindenkit... azért volt jó a rész, mert egyszerre osztották ki az autósokat és a bicikliseket, igazságosan. csak mi gyalogosok maradtunk ki a mókából... (legelborultabb szkeccs: amikor a fárasztó házigazdás szál hirtelen középkorivá változik...) ($$04.27.)

„the train goes in the tunnel. it’s kind of deep in there. right before the steam’s going to come out of the train, pulls out. let’s the steam out out here.”

mi van carrie-vel és fred-del? olyan normális dologra mondják, hogy oké, mint a gyerekvállalás? vagy hogy lehet komoly (és unalmas) embert is választani párunknak? öregszünk, srácok, öregszünk...? (oké, azért volt némi túlzás is, meg annie clark és duff mckagan, de akkor is furcsa ez a tendencia...) ($$04.22.)

„pickles? pickles in a bloody mary? where’s the celery? this is not proper bartending. this is bullshit.”

én megeszek mindent, egy dolgot kivéve, amit semmilyen formában nem tudok elviselni -és ez a cékla... de tényleg, mi volt ma ez a zöldség-mánia? oké, vicces volt a 24-es kezdés, meg a sötét thriller-es szál steve buscemi-vel, de azért, na! a cékla és a zeller maradjanak csak a jelenlegi helyükön -messze tőlem... ($$04.14.)

„they’re still even testing on animals, they just dumped a barrel of monkeys off the roof, dead monkeys.”

az emberi élet csupa küzdelem -vannak elvek, amiket nem lehet feladni, amiért érdemes mindent bevetni, főleg olivia wilde cici-villantását! de legtöbbször csak az anyagi javainkért küzdünk -és ilyenkor gyakran még az elveinket is fel kell adjuk, és tinilányok módjára szexisen autót kell sikálnunk... ($$04.06.)

„josh, can you now officially declare you’e running for boyfriend?”

ha már hitler szerepelt a sorozatban, miért ne köszönhetne be jézus is? bár a poén hasonló, az ellentétes előjel miatt nem érzed ismétlésnek -de azért remélem a bigottak háborogtak egy sort a krisztusuk gyenge bélrendszere miatt... (azon már meg sem lepődtem, hogy fred armisen itt is tiszteletét tette a show-ban). viszont az eleje jobban tetszett, ahol egy komplett választási kampányt kaptunk, meg is győztek, hogy én is josh-ra szavazzak. ($$03.24.)

„-sir, the town where we come from is in darkness. and it is making us so weak, that the neighboring city might take it over.

-under the cover of darkness, they might erect a space needle in portland.”

bírom, amikor találnak egy nagy közös sztorit, amivel össze tudják fűzni az összes visszatérő szálat az évadból, igazi epikus lezárást adva a szezonnak. jó ötlet volt ez az elsötétülés, mert azon kívül, hogy így helyre lehetett állítani a rendet a városházán, hozott egy kis paráztatós, x-aktákos, posztapok hangulatot is. (és ezekhez jöttek az érzelmi csúcspontok meg a teljes őrületek (birdman, a.k.a. bird man) is.) ($$03.23.)

nem sok minden változott portland-ban, szépen belaktuk az évek alatt, megismertünk sok arcot (akik valamiért nagyon hasonlítanak egymásra külsőleg...), ismerjük már a reakcióikat, a humorukat, de pont ez a jó, pont ezért járunk ide szívesen. idén nem voltak nagy hullámzások, szépen görgették a szálakat, voltak értelmesebbek (b&b, városháza), és voltak agyamentebbek is (tej bizottság, animációs betétek patkányok vendég-szereplésével). olyan portlandiásan szertelen volt minden.

„it’s a communal table. i think you'll like it. it’s so portland.”

az életből ellesve és kiforgatva -ez a portland-i recept... most is bólogattam párszor (épp van a családban sírós kisgyerek, plusz én is szoktam mászni a plázákban moziért), valamikor meg csak mosolyogtam a túlzásokon. az epizód fő-témájának a továbblépést tekinteném, és szerintem a srácok is így gondolták az írószobában. de hé, ez csak egy vélemény... ($$03.23.)