„it was a stupid, stupid, stupid decision”
nem vagyok jövőbelátó vagy ilyesmi, de várható volt, hogy a móka, a jókedv, a funság hamar széthullik. meglepő volt látni, hogy taylor-ék mennyire tehetetlenek a saját gyermekükkel, mikor pótszülőkként oly' hatékonyak. viszont volt, aminek tudtam örülni: jules őszinteségének (ha már hülyeségeket halmoz, ne húzzuk hazugságokkal a dolgot...), billy egyre erősödő jelenlétének, luke-kal kezdődő kapcsolatának, becky minden mosolyának. kíváncsi vagyok, a maradék hét részben megtaláljuk-e a megfelelő arányokat a dráma/humor frontvonalon. (*10.17.)