„astral projection”
hogy játszanak velünk az írók... először örülsz, hogy peter-es főszál lesz, aztán jön az áhh, nem, hanem kortexifan-os oliviás dolog, aztán érzed, hogy walter-t építik, meg bővítik az ismereteinket erről a ’borostyán színű’ univerzumról, aztán újra vigyorogsz, amikor mégiscsak peter kerül elő... és közben meg visz előre a hangulat, nálam szépen pótolja az egyre jobban hiányzó ’nagy elődöt’... (igen, direkt írtam ilyen zavarosra, kis utazás walter elméjébe, na milyen...?) (*10.15.)