„the only way i can be with you is if i lose my way out”
bazdmeg, bazdmeg, bazdmeg... azt gondoltam, hogy a két percnyi boldogság ára fájni fog, de azt nem, hogy megszakad a szívem taráért a kórházban... és akkor még jött a gemma elleni családi erőszak is... clay elveszítette az utolsó mentsvárát is, gemma sem gondolja már úgy, hogy vissza lehetne hozni az erő jó oldalára, összecsapnak hullámok, jöhetnek ronperlman nagy pillanatai... (szemét sutterék úgyis úgy írják meg, hogy megsajnáljuk az öreg bastard-ot...) hjajj... mit lehetne még mondani egy közel tökéletes epizód után... ugorjunk egy hetet, jó...? (*11.11.)
