„this time that we spent together, it was real.”
amikor olvastam, hogy zúzós a rész, nem ilyenre számítottam, de baszki, wow és százezerszer wow... ismét egy epizód, amikor díjátadók után kell kiáltanom. amit damian lewis meg claire danes lerakott a tornác asztalára, az egy ritka és értékes élmény volt minden nézőnek, ezt állíthatom. és persze továbbra is játszanak velünk az írók, kapunk egy kis megnyugvást, egy kis cuki kedveskedést, jelentős mennyiségű természetességet és chemistry-t, és aztán jön a nagyjelenet az őszinte hőssel, és mi még mindig ódzkodunk hinni neki... közben a másik szál is nagyon rendben van (a roadtrip-ek szoktak működni), itt a bizalom elnyerésével kapunk párhuzamot hőseink bizalom-deficitjéhez... kérlek allahbuddhakrisnajézus, hadd tanuljak meg én is ilyen párbeszédeket írni... (*11.29.)
