„god’s got a funny way of teaching you things.”
kicsit talán túl direkt, hogy mindenki épp ebben az epizódban elmélkedett a múltról (majdnem azt írtam, hogy nosztalgiázott, de nem éppen vidám történetek voltak ezek...), de talán úgy voltak vele az írók, hogy egy szuszra túl akartak esni a karakterek mélyítésén, hogy a maradék részekben felpörgethessék az eseményeket. van még közös a külön futó két szálban, mindkettő elhagyta a tábort, és mindkét helyen hangsúlyos volt a bosszú-motívum. (mellékesen meg a rabszolgaság kérdését is rágtuk a szalonna mellé.) kevésbé volt feszült, mint az eddigiek (kivéve az akasztást és a rajtaütést), de muszáj néha megállni, és építkezni. (*12.23.)
