soroló

„you think we should abandon the search?”

...yes, i am... tudom, ez ilyen morális kérdés, hogy nem hagyunk magára egy kislányt önös érdekből, de kérlek titeket, a nézői tisztelet kedvéért tegyétek meg... mondom úgy, hogy az epizód nem volt teljesen veszett, redneck barátunk beargrylls-játszmájába legalább sikerült egy kis feszültséget préselni (amelyben nagy szerepe volt a másik bear-nek természetesen...). sőt, a bátyó alakú szókimondó belső gondolatok általi építésben is volt spiritusz. de azért a 10 perc hasznos anyag kicsit kevés lesz. ezt még a cliffhanger sem kozmetikázza... ejjejj... (*11.14.)

„-do you not believe in a higher power?

-yes, sir, i wear it on my hip”

egy időben valamiért hidegen hagytak a westernek (én már az a generáció vagyok, akinek a nagy indián-könyv helyett starwars-kötetek voltak a kezében...), de egy ideje már vonz ez a cool és mocskos macsós környezet. ezért vártam is már ezt a pilot-ot, és többnyire elégedetten álltam fel a végén. működött hangulatilag és sokszor nekem ennyi elég. persze, éreztem, hogy néha döccennek a párbeszédek, hogy nem túl eredeti, a zsáner tipikus karaktereit kapjuk (sok sötét múlttal, hogy legyen mit rágni majd), le-leülő tempóval. de mégis behúzott, és ez nekem elég ahhoz, hogy egy hét részes évadot végignézzek. (kicsit sajnálhatjuk, hogy nem fizetős-kábelre került, és nem csak a most hiányzó csöcs-faktor miatt...) (ja, és éljenek a gonosz-monológok!) (*11.14.)

„nurse! nurse!”

(elfogytak a feliratok a reggeliző-sitcomjaimhoz...) pozitív: két hősünk aranyos együtt. néhány működő egysorosnál felhorkanás. negatív: stand-upos múlt kilóg, idegen az aláröhögős világtól. nem sikerült a karaktereket megszeretni. érték: egyszer lehet, hogy ráfanyalodom, ha újra nem lesz mit néznem egy álmos reggelen... (*11.14.)

„i love him. i just... i just don’t understand how could be so awful , you know?”

értek minden, de. még egy rész erejéig sem szeretném utálni az igazi douchebaggé vedlett morgant, főleg, hogy olyan nehezen szerettem meg az első évad folyamán... szóval értem, logikusan meg van magyarázva meg minden, de mégis utáltam minden erre szánt pillanatot. ellensúlyként a casey-romantika, a veszélyes fight-tangó nagyszerű volt. ja, meg persze beleerőltettük a kötelező buymore-perceket is. nem akarok harangot kongatni, csak szeretném jobban élvezni az egyik kedvencemet... (*11.13.)

„hummingbirds are the vampires of the flower world”

két mosoly, mind a kettő sw-poénra adott önkéntelen válasz... a penny / leonard just friends date-ben lett volna ötlet, nagy baj nem is volt azzal a szállal, de ez a shelly-madaras cucc katasztrófa volt... orvost! az írók elveszítették a humorukat... (*11.13.)

„there’s no such thing as love at first sight”

kevesebb dráma, több romantika, mint a múlt héten... igazság szerint a fairy flesseket még mindig jobban élvezem, mint a valóság-szálat, de ott is mindig vannak jó momentumok. a heti kiemelt hófehérke volt, ami azért jó, mert így kicsit közelebb hozták a szívemhez, a charming-gal való évelődés alatt tetszett a legjobban eddig. az is pozitív, hogy nem a klasszik meséket recitálják, hanem új sztorikat találnak ki, amik pont akkor történtek, amiről grimmék nem írtak... éljen a retró kardozós-kalandos élmény! (*11.12.)

„deja vu”

a fringe-íróknak jól megy a működő időutazós epizódok írása -lásd még a zseniális 'white tulip'-ot a második évadból - de ez is nagyszerű volt. nagyon szeretem, hogy mindig ott a drámai háttér (a szerelemünkért mindent, btw, az időutazós felesége...?), amitől igazán átélhetők lesznek ezek az elméleti fizikával terhelt részek. az már mellékes, hogy megint becsaptak minket, hogy ’ez most főszálas epizód, nem mégsem, mégiscsak kapcsolódik’ hármasban kavarogtunk. de teljesen mindegy, hogy mennyit foglalkozunk peter visszatérésével (tök jó volt látni azért, hogy ilyen aktívan részt vett az epizódban), amíg ilyen részeket kapunk. (de azért belelátnék az írók fejébe szívesen, hogy merre visz majd az évad...) (bocs, kusza bejegyzés, biztos valami loop-ba kerültem...) (*11.12.)

„you have to confess your sins”

kicsit a lelkiismerettel, bűntudattal, hittel foglalkozunk. (érdekes, hogy vannak szálak karakterek akik csak minden második részben bukkannak fel). közben persze halad a ki-kivel-baszik-ki-verseny, nagyszerűen változtatják a felállásokat, szövetségeket az írók. azért hogy ne maradjunk le az előző résztől, ide is kellett egy elvágott torok, összeégett test közelije meg egy komplett szülés... (jó, persze, egy jelenet erejéig kurvák is vannak, nyugi...) (azért jeremy podeswa is odatette magát -ahogy mindig...) (*11.11.)

„would you fight for me?”

kezdenek bedurvulni az írók, pár cicire jutott néhány arc-szétverés, fejbe-vágás, skalpolás... a karakterek elkezdtek közelíteni a mélyponthoz (sheriff, félarc kiemelten), hullanak a szövetségek, köttetnek a nagyhatalmi játszmák. továbbra is mindent behálóz a pénz, a korrupció. kiemelkedő volt a két thompson-testvér harca, rengeteg intenzitás és karakter-dráma volt belesűrítve a télikertbe. idén eddig ez a rész tetszett a legjobban. (és tim van patten megint milyen képeket szállított nekünk, wow...) (*11.11.)

„hurricane eriksen”

uhh, mennyi mindent dobáltak ide a részbe, nyakkendő, pofon, barney+robin, poe... persze mindez fless-a-flessben technikával, megfelelő karakter-reakciókkal, hurrikánnal. hagyományosnak mondható őrület volt. (visszatérő medve-poén azért kicsit sok volt...) (*11.11.)

„the only way i can be with you is if i lose my way out”

bazdmeg, bazdmeg, bazdmeg... azt gondoltam, hogy a két percnyi boldogság ára fájni fog, de azt nem, hogy megszakad a szívem taráért a kórházban... és akkor még jött a gemma elleni családi erőszak is... clay elveszítette az utolsó mentsvárát is, gemma sem gondolja már úgy, hogy vissza lehetne hozni az erő jó oldalára, összecsapnak hullámok, jöhetnek ronperlman nagy pillanatai... (szemét sutterék úgyis úgy írják meg, hogy megsajnáljuk az öreg bastard-ot...) hjajj... mit lehetne még mondani egy közel tökéletes epizód után... ugorjunk egy hetet, jó...? (*11.11.)

„the broderly love”

egy pillanatra azt hittem, hogy a ’salon kitty’-t raktam be véletlenül (szado-kurvák szőrös puncival, német dallal aláfestve), de csak egy szülinapi party-t láthattunk... ügyesen vonták be a történetbe philadelphiát is, három szállal is. úgy néz ki, nucky kifele jön a gödörből, van megoldás a vádakra, ráadásul az ellen-szövetség is gyengült. persze nem maradhattak el a karakter-drámák sem (ma többek közt, jimmy-anyu és félarc kaptak pillanatokat). a rendezésre sem lehet panaszunk, de a maszkmesterek tettek ki igazán magukért a héten. (*11.10.)

„i’d be better suited to a simpler life”

sok minden nem történt az epizódban (oké, nucky körül tovább szorul a hurok), inkább lementünk mikroszintre, a karakterek magánéletének pillanataiba. van, aki szomorkodik és megtör, mást keményebbé tesznek az események (én félnék nucky-tól...). (paz ma sem bírta ki teljes alakos pucérkodás nélkül, igaz, most alakítania is kellett, bár inkább azon gondolkodtam közben, hogy sminkben vagy anélkül csúnyább-e az arca...) (*11.10.)

„a guy’s feet point at what they want”

ideje volt vastagítani a szép barátnő szerepét is, örülünk, főleg, ha ilyen sokat fogja mutogatni a lábfejét. azt nem tudom, hogy nem túl korai-e a jess/nick közelítés elindítása, majd meglátjuk. de ha véletlenül túlnyálasba vinnék el, akkor is itt van nekünk schmidt és a hülyeségei.... (*11.10.)

„nobody takes power. someone else has to give it to them”

úgy néz ki, jó sok nehézség vár nucky-ra az évadban, gyűlik az ellenszövetség. eközben kapunk némi börtön-keménykedést is, ügyesen tudják színesíteni a karaktereket (ha most a bőrszínre gondoltál, akkor bunkó vagy...). emellett jimmy segítségével belelátunk kicsit a ny-i maffialétbe is, lesz itt is harc, a kicsi-zsidók túl nagyravágyók. továbbá behoztak egy új karaktert is, aki gondolom margareth bugyija körül fog ólálkodni. a többi szálra és csöcsvillantásra ma nem jutott idő... (*11.09.)

„purity, sobriety, and the white christian jesus”

eddig bírtam ki, hogy gyűjtögessem az epizódokat... a kezdés megfelelt egy évadnyitó hagyományos követelményeinek, felvettük a fonalakat, elindítottuk az új szálakat, visszahozta az előző évados hangulatot. talán látszanak már az évad irányvonalai is (hangsúlyosabb faji kérdés, gyermekek és szülők viszonya, nucky slamasztikában), de jutott idő egy-két karakter színesítésére is. maradt az hbo-minőség is, gyönyörűen néz ki, van csöcs, vér és káromkodás. a tempó meg csak növeli a korhangulatot szerintem. (*11.09.)

„i kissed his beautiful girlfriend, who is black and british, the two cool thing i can never be”

ajj, romantischu-alert! ez most még pont a határon belül volt, de eddig és ne tovább! ez a gyűjtögetés nagyon bekattanhatott az amerikaiaknak, mert lassan nincs olyan sorozat, ahol ne jönne elő... (*11.09.)

„the ultimate judas”

megpróbáltuk, hogy dex képes-e a nehezebb utat választani, elengedni magából a sötétséget. nem érzem teljes kudarcnak az elbukást, hisz’ az áruló / gyilkos nem sokat tett, hogy kiérdemelje a megbocsátást. de mindenesetre érdekes lesz, hogy mit indít mindez el dex-ben. heti-szappan rovatunkban quinn egy kicsit idióta lehetett, deb meg rágódhatott a főnökség hátrányain, mindezt még pont elfogadhatóan ízlésesen prezentálták nekünk. hanksjr meg tovább épülhetett, kétkedő badguy-unk még úgysem volt korábban, igaz, ő nem is tipikus badguy. itt félúton kijelenthetjük, hogy nagyon jól fűződik az évad -ahogy már elvárjuk a sorozattól... (rip brothersam) (*11.08.)

„i expect you’ll move on”

...csak azért, hogy ösztönözzem a srácokat. kicsit megrekedtünk, nem...? oké, a kút-hulla kellően gusztustalan volt, a redneck-es házkutatásban volt feszkó, megtanultuk, hogy még az apokalipszis után is szükség van tamponra meg szexre, és (ehh... le sem akarom írni...) terhességi-tesztre... most komolyan, miért kell minden sorozatba belerondítani pregnant-szállal? aki tud mondani egy olyat, ahol pozitívan jöttek ki belőle az írók, annak küldök két csokit fénypostával... (*11.08.)

„batman and batman”

értettem, hogy miért kell minden elem az epizódba, hogy foglalkozunk morgan intersect-problémájával, hogy csapatként kell összetartaniuk a srácoknak, hogy meglátjuk, hogyan is működik a konkurencia (a mindig dögös carrie-anne moss-szal), hogy azért kell bele hetiügy is (+jeff fahey meg az ő reszelő-hanga), hogy cap’-ot bedobjuk a buymore-osokhoz, így kevesebb időt vesznek el, hogy azért chuck lelkével is foglalkozni kell, hogy sarahnak kell írni újra egy döglesztő jelenetet (miért is izzadtam a hegymászás alatt...?), de valahogy hangulatilag nem állt össze eléggé. (ja, és mi az, hogy ki az a luke skywalker???) (*11.07.)

„i don’t have any training in hostage negotiations”

hmm, érdekes dolog ez -ha nem változtatnak az írók a szokásos formulán, akkor unatkozunk, ha kísérleteznek, akkor meg húzzuk a szánkat, hogy miért nem olyan a rész, ahogy szeretjük... most hanyagoltuk a sima nyomozást, ehelyett túszos-diehardos feszkót kaptunk, ami valahogy idegen volt a sorozat világától. vagy ez csak a már vázolt rajongói reakció volt, mert a második felétől már elkezdett működni az epizód. igaz itt már volt hagyományos együtt-gondolkozás, meg beckett-nézések. ...felemás, egy fan meg nem éri be ennyivel... (viszont kaptunk sok nagyit, alexis-babának meg tessék egy jó faszit írni...) (*11.07.)

„chatswin high school’s first semiannual florida clarisonic face brush fund-raiser”

ezek a kertvárosi buborékban élő idióták menthetetlenek, hehe... érdekes lenne megnézetni az igazi verziójukkal az epizódot, hogy mit értenének meg a tanulságból... ja, és köszi a korábban kért több alan tudyk-ot. (*11.07.)

„celulor replication”

imádom, ahogy fűzik a dolgokat, a heti-ügyből shifteres átívelés lett, és még a peter-es főszálat is be tudják építeni. így nem lesz túlnyálazva a nagy visszatérés, csak walter által kap némi drámai élt, de az meg működik, mint ahogy a bishop/bishop jelenetek mindig. én még mindig szívesen csodálkozom rá az eddigi univerzumokhoz képest bekövetkezett változásokra, utalásokra. az meg különösen villanyozott, hogy ma kifejezetten lost-os volt a zene, giacchino visszatért a karmesteri pulpitusra...? (ejj, pedig úgy szeretnék belekötni...) (*11.06.)

„you angered the spirits”

véget érhetne már a hálovín-dömping... mégha megszerezték is a részhez joe dante-t, akkor is ehhh... oké, miután túltettem magam a morgásomon, egész pofás epizód lett, belementünk a helyi népszokásokba, folklórba, volt egy tisztességes csavar is, osztották egymást a srácok rendesen, volt pénz rendes robbanásra... (az meg több, mint érdekes, hogy a vexed meg a dexter után itt is elsütik a ’zsaru crimescene-t vesz ki leendő otthonnak’ ötletet...) (*11.06.)

„the basic cake decorating kit”

vajon melyik network-sitcom-ban mondják ki legtöbbször, hogy ’penis’ meg ’vagina’? naugye... sütis főszállal foglalkozunk, rötyögünk eleget. kár, hogy carla gallo itt nem mutatott cicit... (*11.06.)