„leg hug.”
sikerült beszervezni a szórakoztató-ipar egyik legmagasabb csaját (cat deeley), gratulálok ricky... de itt voltak a bbc öregjei is, akik szerencsére nem szaroztak (öngyilkosság és maszturbáció). de a showt kétségtelenül a könyvelő és a titkárnő lopják, már miattuk érdemes volt kitalálni és prezentálni a sorozatot... (*12.18.)
„i... am not... seeking... forgiveness.”
egy évadzáróhoz mérten sűrű volt, folytak a szál-elvarrások (kkk vs csokik, tárgyalás), de persze azért volt idő, hogy művészien komponált képekben gyönyörködve megálljunk egy-egy pillanatra. mindez mellékes volt a tékozló fiú megtérésében és elbukásában, ebben a kamáslis világban nincs helye a megbocsátásnak. (három hét alatt három fontos szereplőt eltüntetni szép teljesítmény volt...) (hallottam pletykákat michael pitt elviselhetetlen természetére, remélem azért nem ez befolyásolta a döntést) nucky nem lett pozitívabb ma sem -hálistennek. sőt, ha már antihős, akkor jövőre vihetnék őt még lejjebb és lejjebb, egész a bukásig... nem csak a kicsit képregényes hangulatú esős nagyjelenetért, de a párbeszédekért is rá kell nyomnom erre az epizódra a ’nagyszerű’ pecsétet. (*12.16.)
még mindig az ’igényesség’, a ’minőség’ az első jelzők, amik eszembe jutnak a sorozatról (mint amilyenek a korabeli öltönyök is voltak...). pont, mint tavaly az első évad kapcsán. a különbség talán, hogy most könnyebben csúsztam bele ebbe az alkoholtól és bűntől szagló húszas évek hangulatba hétről hétre (mert valljuk be, azért a 21. századi énünktől már mindez kicsit messze áll...). csak egy nagyon picit kéne tudnom még jobban szeretni, és feljebb menne a dicséret, de így sem kell szégyenkeznie a pirospontos tetszett fölé-vel. ősszel újra bűnözünk a korzón, testvéreim...
„this game should be a celebration. there’s no media. there’s no money. there’s no ncaa. there’s no bullshit. it’s just football.”
remélem jason katims-ék nem fognak perelni... csúnya nagy hommage volt ez a duplarész a friday night lights-nak (postrock zene? pipa! hátrányból fordítás? pipa! edzői nagybeszéd? pipa! összefogás? pipa! erkölcsi győzelem? pipa!) persze így kicsit másabb volt a hangulata, mint amit a bms-től megszokhattunk, de azért volt elég őrület, ami visszarántott minket (elég csak thad isteni álmaira gondolni (btw, már csak egy head-karakter hiányzott, hogy a bsg is megidéződjön...), vagy a gyerekkori flessekre, a zeppelin-méretű jointról már nem is beszélve...). még nem tudni, hogy mi lesz a sorozat sorsa, mindenesetre ez egy szép lezárása az elmúlt három évnek. (ja, és meglepődve láttam, hogy a bill&ted-es alex winter rendezte a részt!) (*12.16.)
összeszedettebbnek éreztem ezt az évadot a tavalyinál, talán valami tisztább anyagot szívhattak az írók idén, vagy jobban működött a történet / humor arány, nem csak dobálták be a kalapba a hülyeségeket (sőt, minő borzalom, alex esetében némi karakter-fejlődés is megfigyelhető). szemüveges tarisznyás bölcsészlányoknak persze nem ajánlanám, mert... alpári? persze! ordenáré? hogy-a-fenébe-ne! mocskos és mocskosul jó szórakozás? nem is kérdés... tetszett. masszívan... (ha meg tényleg ennyi volt, akkor majd pattintunk egy bánatsört meg vicces-rakétát és röhögve búcsúzunk ezektől a semmirekellő léha trehány egyetemistáktól...)
update: hát tényleg nem kért többet a csatorna a semmirekellő futballistáinkból, valahol kár, mert néztem volna még az őrültek őrült partijait, de nézhetjük úgy is, hogy szép kerek három évet kaptunk így is. tetszett.
„i don’t want you sacrificing your precious rings, frodo.”
a semmiből felbukkanó gyűrűk segítségével caroline-t visszadobjuk a régi közegébe, ahol rájöhet, hogy az új élete mennyivel többet ér... oh, én balga, mit is várok a sitcomtól... szexuális poénokat, amit pl. itt már a második mondatban megkapok... több éttermes jelenetet! (*12.16.)
„my kingdom for a fucking green pen!”
de gonosz dolog volt az íróktól, hogy most csapott le carrie betegsége, rossz volt nézni ezt a túlpörgést. (claire danes részről részre nyűgöz le!) jó volt eddig a jó-hős vagy rossz-hős játék, de így a vége előtt eggyel ideje volt brody-nak ténylegesen színt vallania. bár érezzük már, hogy a túl nyilvánvaló búcsúzkodás, a furcsa viselkedés veszélytényező lehet (hős lesz-e egy tinilány...?). megint tátott szájjal néztem végig, alig várom a jövő hetet, és megöl a kíváncsiság, hogy a fenébe lesz így második évad??? (*12.15.)
„i want my coke”
sajnos nem lehetett elvárni, hogy az előző rész zúzása után egy hasonlót kapjunk (bár öregjoe főszálas percei tartják bennünk a lelket...), de azért jól pörögtünk ma is, az ilyen elrablásos sztoriknál mindig segít az időfaktor. az mondjuk nem tudom, hogy jó-e a csapatnak, ha még a drogkartellel is bajszot akaszt... (rendező gonosz volt, koszolták ezeket a szép autókat rendesen...) (*12.15.)
„psychic housekeeper”
szépen összefűzték a szálakat, a spirituális útkeresést (mindenféle vallás megkapta a magáét, remélem a katolikusok perelni fognak a pedofilozásért...), meg a csajozást. és amikor azt hiszed, végre kapnál valami cuki romantikusságot, akkor persze warwick túlreagál, és elbassza... egyébként tipikus nézői reakció lett a ’warwick fogd be, ne mondd tovább, kérlek neeee’ zsolozsmázása... (*12.15.)
„it’s over. santa’s dead. i killed him.”
na, lehet működő karácsonyi epizódot csinálni, a lényeg, hogy a csillogó dekoráció csak a háttérben legyen, a kapcsolati háló bogozgatása a fontosabb. meg a jófajta humor -amibe ma akadt mégjobb-fajta ciki is (lásd nick és a félreértés...). szexi és őrült karácsonyt mindenkinek! (azért zooey kihasználta, hogy promotálhatja az új she&him lemezt...) (*12.15.)
„666, the sign of the beast.”
kicsit sok volt az ’éppen most’ ma nem…? quinn pont odaér, dex pont észrevesz, orrvérzés pont elindul, travis pont tv-t néz... tudom én, hogy így lehet könnyen görgetni az eseményeket, de talán egy kicsivel több kreativitásnak jobban örülnék. aztán ott van még a majdnem-testvér-szerelem, amit még emésztek, oké, legalább a rész legjobb színész-momentuma ide kötődik (csókoltatom ms. carpenter!). a dex-festménnyel is zavarba hoztak. de például a szörny-angyal készítés kifejezetten tetszett. na mindegy, majd jövő héten, a teljes kép után kell értékelni… (*12.14.)
„world war glee”
uhhh, ez alattomos volt, kijönni egy ilyen jó résszel, pedig már köszörülni akartam a nyelvem, bzzz.... (na elég ebből, mert a dicséretnek is oltás-íze lesz...) so, kellően őrült volt (puck milf-képzelgése, kidobós, kampány-videók), végre elég ebből, mert a dicséretnek is oltás-íze lesz...) so, kellően őrült volt (puck milf-képzelgése, kidobós, kampány-videók), végre kényelmesen fészkelték magukat a fülembe a dalok (van halen! adele! mondjuk a mashup-ok tényleg szoktak működni), a sztoriba is sikerült valami értelmet gyömöszölni (vigyázz, mert lecsap a karma!), egyszerűen jó érzés volt nézni. köszönjük eric stolz! (egyetlen bökés: sikerült elérniük az íróknak, hogy quinn-t egy percig se’ akarjam a képernyőn látni, pedig dianna agron, ugye...) (*12.14.)
„high school quarterback against four mathletes.”
a suli lúzereiből lesznek a menők -vagy nem... zsarnoknak lenni nem szép dolog... ezen tanulságok mellett a poénoknak már nem jutott hely... (erősen gondolkozom a sorozat pihentetésén...) (*12.14.)