„i... am not... seeking... forgiveness.”
egy évadzáróhoz mérten sűrű volt, folytak a szál-elvarrások (kkk vs csokik, tárgyalás), de persze azért volt idő, hogy művészien komponált képekben gyönyörködve megálljunk egy-egy pillanatra. mindez mellékes volt a tékozló fiú megtérésében és elbukásában, ebben a kamáslis világban nincs helye a megbocsátásnak. (három hét alatt három fontos szereplőt eltüntetni szép teljesítmény volt...) (hallottam pletykákat michael pitt elviselhetetlen természetére, remélem azért nem ez befolyásolta a döntést) nucky nem lett pozitívabb ma sem -hálistennek. sőt, ha már antihős, akkor jövőre vihetnék őt még lejjebb és lejjebb, egész a bukásig... nem csak a kicsit képregényes hangulatú esős nagyjelenetért, de a párbeszédekért is rá kell nyomnom erre az epizódra a ’nagyszerű’ pecsétet. (*12.16.)
még mindig az ’igényesség’, a ’minőség’ az első jelzők, amik eszembe jutnak a sorozatról (mint amilyenek a korabeli öltönyök is voltak...). pont, mint tavaly az első évad kapcsán. a különbség talán, hogy most könnyebben csúsztam bele ebbe az alkoholtól és bűntől szagló húszas évek hangulatba hétről hétre (mert valljuk be, azért a 21. századi énünktől már mindez kicsit messze áll...). csak egy nagyon picit kéne tudnom még jobban szeretni, és feljebb menne a dicséret, de így sem kell szégyenkeznie a pirospontos tetszett fölé-vel. ősszel újra bűnözünk a korzón, testvéreim...
