„the woman who beat you.”
sherlock in love! még hogy egy érzéketlen, hideg nyomozó-gép, mi...? gyorsan lezavartuk a cliffhanger feloldását (el nem tudtam képzelni, hogy oldják meg... hát angolos humorral!), és aztán jött másfél órányi zseniális ötlet, térdcsapkodós humor, ezerrel csavart történet, visszatérő feliratok, a mókából keserédesbe átcsapó hangulat, és chemistry, hibátlanul működő chemistry! tudom, hogy nem lehet, de én kívánnék minden epizódba ms.adler jeleneteket, felöltözve, vagy ruha nélkül, bánom is én... gonosz dolog ám egyből év elején egy ilyen zseniális epizóddal előállni, bár, ha ez a színvonal lesz a zsinórmérték idén minden sorozatnak, akkor ez egy boldog év lesz az emberiségnek... (kicsit szégyellem magam, hogy nem olvastam holmes-sztorikat, de egy ilyen rész, egy ilyen sorozat mindig nagyot lök az efféle vágyakon. de akkor még a mérhetetlen sok utalásra is figyelnem kéne, ejj...) (ja, és engem cseppet sem zavart, hogy a kilassításokkal guyritchie-sedtünk, azt a fajta bond-sherlock-ot is bírom.) (**01.08.)