„i’m the town... coward.”
egy újabb nagyszerű gonosz-építést láthattunk (szörnyű volt nézni, ahogy alázzák rumpelstiltskin-t, az ember már szinte megsajnálta, és persze robert carlyle lubickolhatott az igazi drámai szerepben). ez az igazán érdekes, ha valaki nem eredendően gonosz, hanem az események, a körülmények teszik azzá. és ha már mr.gold annyira a középpontban volt, ismét megtanulhattuk, hogy a győzelemnek ára van. a jelen-szál sheriff-választós csörtéje is hozott egy közepesen izgalmas szintet, nem panaszkodom. a hangulat meg kellően nyomott volt, de mit is várnánk egy résszel a fontos haláleset után. (bár meglepő, hogy pont jane espenson nem próbált humorizálni...) (**01.13.)
