„i’m a dwarf. i can’t love.”
mindennek az alapja a szerelem -nagyon helyesen... csak amikor megláttam, hogy morgónk vigyorgó fejjel kel ki a kitojásból (ez mekkora ötlet!), már tudtam, hogy itt bizony szomorú vége lesz, nem heppiend... és működött minden szinten, társadalom-kritikaként (két különböző származású ’lény’ nem kezdhet közös jövőt), szomorú históriaként (duplán is, bár a jelen világban talán még pozitívabb kicsengése volt -az apácaság ellenére is). amy acker most is cukor-falat volt, mint mindig, még dobott a rész szerethetőségén. kezdünk átívelgetni (eltűnt szöszi utáni nyomozás, snow a kitaszított, belle feltűnik a flessben), továbbra is nagy a bizodalmam a készítőkben. csak egyszer hagynák, hogy valakik simán összejöjjenek, kéne már a katarzis, srácok... (heti lost-kérdés: hány gyertyát adtak el tavaly a nővérek? (42...)) (**03.07.)
