„go into the light! tell st. peter you’re sorry for being so shitty.”
nem szarozunk, durvulunk... és nem csak az eutanáziás nagyjelenettel, de nagyi már előtte is a busz elé kormányozta magát, ugye. de ott voltak frank gyerekkori történetei („bloody mary sunday”) és a reakciói az egész haldoklás-ügyre. sőt, ez utóbbival azt is elérték, hogy három karakter (nagyi, jody, sheila) is szimpatikusabb lett általa. de írhatom lip kirobbanását is, meg annak a drámai következményét a végén. vagy mickey begőzölését a lebukás miatt. szóval nevettünk is (kifejezőbb lenne, ha azt mondanám: felhorkantottunk), de azért utána mindig egy-egy jól irányzott tackle-lel odabasztak a földhöz. és mi pont ezt élvezzük benne a legjobban... (**03.14.)