„life’s too short.”
jót tett a sorozatnak, hogy belevittek egy kis komolyságot (karofsky öngyikossági kísérlete), kicsit átértékelhettek a karakterek, kaptunk sok működő pillanatot, őszinte párbeszédet (kedvencem a ki-mit-szeretne-még-kapni-az-élettől jelenet volt). és ha a cliffhangert nézzük, ez a komolyabb hangvétel marad is, aminek örülök, igaz, nem is vagyok már vihogós tinédzser jó rég óta... (ez utóbbi lehet az oka, hogy azért kicsit szemet szúr a túl direkt üzenet, de igazság szerint nem baj, ha megtanulja a sok kis szörny, hogy az élet jó, hogy a köcsögségnek következményei vannak, hogy a facebook veszélyes!) verseny-epizód is voltunk ma, a dalok nem voltak rosszak, de meggyőzve nem lettem. izgulni meg minek, még van nyolc rész, azt is ki kell tölteni... merjek újra bízni ryanmurphy-ékben...? (**03.22.)
