„there’s a king in every corner now.”
hát eljött ez is végre... bár tudtam, hogy most más lesz, hisz’ én is beálltam azon sokezer ember közé, aki tavaly nyáron a finálé után rohant a (virtuális) könyvesboltba megvenni a köteteket, így idén már nem a nagy csavarokon lesz a hangsúly. izé… tavaly sem azokon voltak, hanem a hangulaton és az hbo minőségen. so. más volt így valóban, de nem kevésbé meggyőző. szépen jöttek elő az emlékek, az áhh, meg a tényleg, de egy adaptációnál mindig ez lesz, valamelyik verziónak másodiknak kell lennie (valami bölcsesség-tablettát vehettem be, vagy mi a szösz...). a legnagyobb bajom a kezdéssel az volt, hogy épp csak bekukkantottunk minden helyszínre, felvettük a fonalakat, felraktuk az új bábukat a táblára -és már vége is lett... esetlegesnek tűnhet, ahogy haladtunk folyton tova, de én éreztem benne a logikát. but. a lényeg, hogy végig vigyorral az arcomon néztem, hogy újra westeros-on lehetek. szép hetek következnek, az isteneknek hála. (perszonál: egyik kedvenc külföldi élményem dubrovnik-hoz kötődik, úgyhogy minden jól felismerhető bevágásnál sóhajtoztam nagyokat...) (**04.02.)
