„the more people you love, the weaker you are.”
igazából egy dolgot tudok kiemelni ebből a részből: valami istentelenül erős párbeszédeket írtak mára, a hét bocsássa meg káromlásomat. és amellett, hogy baromi élvezetesek voltak, szépen utalgattak bennük a múltra, és reflektáltatták egymásra a különböző helyszíneket. ygritte minden szava gyöngyszem, jaime néhány perccel lopja a showt, cercei az emberi arcát mutatja felénk, tywin továbbra is ajándék a sorozatnak. a véreb is kap egy erős pillanatot. lehetne mondani, hogy ezzel a sok beszéddel nem haladunk sehova, de 1. ez nem lenne igaz, 2. kit érdekel, amíg ilyen idült mosollyal nézem végig az 50 percet. (**05.14.)
