„my bonfire of the vanities!”
juan visszatért, és hozott magával néhány érdekességet, egy nagy cicát, néhány szivart, katonákat és szifiliszt. bár nem szeretem a karakterét, de azért a gyógyításnál megsajnáltam kicsit, de egyébként sem baj, hogy itt van, jól jön a keménykedése a sorozatnak. igaz, most emberére talált a sforza néniben, aki komolyan állta a lelki hadviselést (mondhatnám, hogy megmutatta, hogy milyen tökös, de ennek pont az ellenkezője igaz...). valahol örülök, hogy nem lett tényleges ostrom (a cím ezt sugallta), a hétfői blackwater után tuti csalódás lett volna, így maradt a szemkinyomás / fejlevágás az erdőben, nem is kell több. inkább maradjanak a hangulatnál és a csípős dumáknál (mindkettőre jó példa a teljes firenze-i szál cesaré-val, machiavelli-vel, az isten-gyerekekkel és a máglyával). (és ha a szemem nem csalt, a lurezia-romantika helyszíne nálunk volt, tatán, a cseke-tó melletti műromoknál. ha ez igaz, akkor erről én miért nem tudtam...?) (**05.30.)