„bodies are pulled from the tiber every day.”
huh, ennyi erőteljes jelenetet egy epizódba préselni, mi marad akkor a fináléra? a tűzpróba (és a vele párhuzamos anatéma) hatása maga alá gyűrt egyből az elején, a keresztelő apró vidámságába folyamatos feszültség keveredett, a mérgezős-szál a végkifejlet felé menetel, juan magányos mélyrepülése a mélyponton, fájdalmas drámába csúcsosodik ki a szomorú história. méghogy a böjt után a húsvét egy felszabadító boldog ünnep... (ismét köszönjük az írói kikacsintást, hogy lucrezia a mérgekről kérdezi a bátyját...) (**06.17.)