„classic sharon stone move. remember that movie, basic instinct?”
valahogy megszoktuk a liars-nél a kettősséget. hogy kissé kiszámítható, mégis vannak meglepő fordulatai. hogy a rejtély-faktor mellett kell, hogy valamennyire érdekeljen a magánélet, különben nem húzod sokáig. hogy néha okosan nyomoznak a lányok, máskor teljesen feleslegesen titkolóznak, buta döntéseket hoznak, távolról sem ismerik a logikát. hogy a suspense-elemekre mindig jut megfelelő számú nyálas-zenés jelenet. hogy bizonyos karakterek építése közben mások több részre köddé válnak. ...lehetne még sorolni valószínűleg napestig, sosem állítottam, hogy hibátlan sorozat lenne, de ez a tizenkét rész pont annyira elszórakoztatott, mint az előző 49, sőt, mióta az unokahúgom is nézi, már van kivel kibeszélnem az eseményeket, ez dobott rajta még egy kicsit. a (félévad) finálé hozta a megfelelő pörgést, némi leleplezést, és egy elgondolkoztató, mégis gyomron-vágó cliffhangert. lesz itt újabb nemulass a szép, körömlakkos lányaimnak. (**08.29.)