„i don’t pay you to think.”
örültem, hogy julianne-re szántuk az epizódot, annak idején nehezen szerettem meg, de sikerült, az ilyen részektől lesz több, mint a túlpörgős „idézőjelezős” csicsergős szöszi. azt is jó ötletnek tartom, hogy a sorozat elejére utalgatunk, mi több, megyünk vissza -így jól látható, hova jutott el erica azóta, plusz kerekebbé teszi majd a sorozatot, ha a záró-évadban ilyen kacsintásokat tesznek. (sam mondatától viszont kirázott a hideg (rossz értelemben), merjem továbbnézni...?) (jaj, szétszórt a szerző: örülök, hogy erica újra írni fog (hátha ösztönöz engem is!), és hogy az ön-bizonytalanságot is kapirgáljuk.) (**09.19.)