„engem ne kezeljen, nem vagyok kattant!”
az ember mindig fél magyar dolgokba vágni, annak ellenére, hogy igényli azt, mert valahogy mindig kicsit mesterkélt lesz a dolog. túl színpadias. az utószinkron tönkrevágja. hiteltelenek a mondatok. szarul néz ki. és persze ott van száz ellenpélda az utóbbi tíz évből is, de valamiért ez rögzült az emberben. itt is csak ennyi félsz volt bennem, mert tudtam, hogy az hbo-nál nem fogják alább adni a minőséget, az alkotó-csapat is jó nevű, a színész-választásokkal is jól felpörgettek. és azt kell mondjam, hogy alaptalanul szorongtam, nagyon pozitív az első hét alapján az összbenyomásom. a mondatok természetesen gördülnek, elhiszem azt, amit látok és hallok. és nem finomkodnak, ha ki kell mondani, hogy kivertem egy farkat, hát megteszik. marozsán erika aranyos volt, nagy ervin zseniálisan hozza az arrogáns faszkalapot, zsoltika jó, mint mindig, a kedves feleségét játszó szamosi zsófi kicsit fura volt az elején, de aztán ráéreztem a hidegségére, sztarenki dóra meg működik a lázadó tini szerepében. csákányi eszterről és mácsai pálról tudtuk, hogy jók, de hogy egyetlen szemvillanással, fejbólintással mennyi mindent tudnak mutatni, hát az hihetetlen. a legjobb az, hogy minden karakter sorsa érdekel, nem tudom, mennyire nyúltak bele az eredeti forgatókönyvekbe, de kétségtelen hogy sikerült hatni rám. etette magát, sőt, azonnal nézném is a folytatást, de sajnos várnom kell. egyébként valószínűleg a későbbiekben is ez a heti adag egyben fogyasztása lesz a nyerő forma. (ja, a zenéről is akartam még írni, amiről nekem philip glass ugrott be, gondolom a zongora miatt.) (**10.24.)
