„all monsters are human.”
bedobtak minket a mélyvízbe -csak mentő-mellényt nem kaptunk hozzá. rengeteg mindent akartak megalapozni az írók, bemutatni a karaktereket, némi mindfuckkal bombázni minket, kicsit ránk ijeszteni, de nagyon sűrű lett így (amin a vágás sem segített). de kétségtelen, hogy kellett ez, megvan benne az ígéret, hogy ismét egy nagyszerű évadot kapunk. örülök, hogy ryan murphy-ék betartották az ígéretüket, és új sztorit kapunk, még ha nem is tudták megállni, hogy néhány magas kvalitású színészt át ne hozzanak az előző etapból -természetesen új karakter bőrébe bújtatva. örülök, hogy idén a múltban járunk (egy kicsit kacsintunk csak a jelenbe, egy meglehetősen hagyományos slasherkedéssel és adam levine-nel). jól is sikerült elkapni a 60-as korszellemet, titkolt melegséggel és fajok közti szerelemmel, ufo-parával). a borzongás fel-felbukkant, de én azt szeretném, ha zsigerbe hatolna, de ha majd elkezdik kiszálazni az írók az ötleteiket, jönni fog az is. (btw, ryanmurphy-ék a glee körül ólálkodtak, hogy az általam egyébként szintén nagyra tartott tim minear írta az epizódot?) (**10.25.)