„basically olivia newton-john is strapped to my chest, and unless you co-direct with me, i’m gonna blow her up.”
régi idők hangulata -2.0-ba csomagolva. csak lima-ban járunk ma (btw, csak a rész végén tűnt fel, hogy jé, nem volt ny), musicalre készülünk, zúgnak a meghallgatások, finn újra 80z rock-számot énekel, szerelmi négyszög alakulgat, sue epésen szólogat be, mennek az utalások ezerrel, van gonosz cheer-lány, és valószínűleg még hosszan sorolható. a lényeg, hogy hangulatilag működik, mosolyogsz, ahogy az arcodon kifér, és nem keresel benne hibákat. ilyen egyszerű az ember. (**11.13.)
