„most már kezdem azt hinni, hogy képtelenség téged boldoggá tenni.”
hát ez így tömény volt, reggel, éhgyomorra, megint olyan mélységekbe mentünk, amitől muszáj megszakadnia a szívnek. házassági romokon ülünk őszinte tort, vádoljuk magunkat, tudattalan reakciók törnek elő a testünkből, a lelkünkből. még a legkeményebbek is megtörnek a súly alatt. mégis egy csomó szerethető pillanatot tudok felsorolni erről az ülésről is: a tegezésre váltás laurával, a feltörő homoszexualitás elemzése, a jókedvű pizza-evés, a bevallás utáni reakciókat, az imágó technikát. néha sokkal jobb a nehezebb úton végigmenni, kifacsarva kezdeni a napot. (**12.02.)