„maga mindig meglep.”
...ahogy az írók is mindig tartogatnak nekünk néhány nem várt csavart. például egy flashback-et, hogy megismerhessük az egy évvel ezelőtti laurát. a pozitív életszemlélet álcáját húzott mátét. a hirtelen pofon vágó drámát. egy áram-szünetet, amitől még inkább noir-ba fordul a hangulat. hogy a pénteki rész sokkal inkább szól a dokinéniről, mint hősünkről. hogy andrás ennyire kételkedni fog a szakmájában, elveszíti a hitét. a hétfői résznél még arról akartam írni, hogy milyen nehéz lehet utolsó-előtti részt írni, hiszen vissza kell fogni a kiteljesedést, a katarzist, de aztán néhány perc múlva ismét elvarázsolva és letaglózva ültem a székemben, maximálisan megoldották az utolsó-előttiséget. (**12.15.)
