soroló

„our vigilante is a shapeshifter.”

végre egy odaáti epizód. végre egy kis shifter-ügy. végre lincoln a középpontban. végre jópofa lincoln/lincoln párbeszédek. végre mosolygós vörös b-olivia. végre batman-poénok. illetve sáska-poénok. végre talán elindultunk az ál-broyles lebuktatás útján. végre egy kis mély-dráma. tipikus fringe-hangulat. tipikus fringe-gusztustalanság. tipikus fringe-es szomorú múlt a heti-ügynél. ez most rosszul hangzik. mintha az eddigiekkel baj lett volna. pedig dehogy. mindjárt újrafogalmazom az egészet. megint jól választottam tudat alatt. lásd az alant látható awake. most mehetek radiohead-et hallgatni. lásd epizód címe. (**04.07.)

„i think what’s more relevant to the question of which kate is real, is why you're seeing her in one world and reflecting her so differently in the other.”

az idézetben felhozott téma érdekes volt, egy személy, két világ, egy esemény, ebből következő két különböző élet, tipikus párhuzamos univerzumos húzás, de nem lehet megunni. az viszont kár, hogy ehhez az alaphoz nyomozások és tini-hiszti ingoványain kell keresztülvágnia magát az embernek. (jól érzem, hogy kikacsintás volt az ’amber blue’ művésznév? mármint a két világ színeire utalva.) (**04.07.)

„some sweet pudding revenge.”

olyan cuki ez a szöszi angol lány, hát olyan nehéz tényleg beleszeretni? nekem menne... oh, bocs, elkalandoztam. (team molly!) ez az irodai harc egész jó volt, jöhettek a geek-ségek (lando calrissian bajusz -gyűjtő verzió!), kár, hogy nyálas befejezésbe torkoltunk... (**04.06.)

„he’s the wheelchair dude who invented time.”

mély tisztelet stephen hawking-nak, hogy eljött bohóckodni a bigbang-be, de tényleg! shelly megérdemelte már, hogy jól megszívassák, howard-ot még csak gonosznak sem nevezném, max hideg bosszúállónak. de jaj, most beleégett az agyamba a házvezetőnő-ruhás kép... (**04.06.)

„you told sweatback?”

szép lassan az egyik legröhögősebb vígjátékká dolgozta fel magát a sorozat, most is szünet nélkül jöttek a ’fogom-a-hasamat’ pillanatok (nem sorolok, szaladj megnézni!). de hát a ’titkok és hazugságok’ súlyos téma, nem is lehetett volna máshogy ábrázolni. bocs, bevillant egy-két momentum, megyek röhögni, muhahahaha... (**04.06.)

„stealing kisses between lunch and tea”

szeretem az ilyen gonosz-alapozásokat, jó hogy nem húzták tovább a nagy utálat titkát. meg így láthattuk lana parrilla másik arcát is -mosolyogva, boldogan, kevés sminkkel, hosszú hajjal. és az egész átváltozást briliánsan hozta, de ezen nem lepődünk meg. a casting is jól dolgozott, kis-snow-ról tökéletesen elhittem, hogy ginnifer kiskori verziója. oké, az indokok a szokásosak voltak (mother-issue, mind evilnél, mind snow-nál, meg persze a varázslatos szerelem), de gyönyörűen logikusan voltak felépítve. a jelenszál megint kevésbé mozgatott meg (nem tudok izgulni snow-ért?), de örültem alan dale itteni felbukkanásának, meg a sok író/emma-jelentnek. btw, reméljük az a titok is kiderül hamarost. na, nem mintha ezek miatt nézném... (**04.05.)

„oh! subway...”

némi product placement még rendben van, na de hogy egy fél részt építeni a subway-re, ilyet eddig csak a chuck engedett meg magának... valamiért a takaró/párna-erődöt is felmelegítették, meg john goodmant is előásták, idén téged szerződtettünk gonoszkodni, úgyhogy hajrá. csak tudnám, hogy hova tettem a vigyorgásom, mert a rész alatt nem találtam. valahogy nem állt össze... (**04.05.)

„welcome to the place where time stands still, where whiskey flows and always will. liver never pickles. your heart never aches. you can fuck till your dick’s content.”

azért szomorú, ha egy fináléban lew ashby feltűnésének örül legjobban az ember... nekem nem lenne bajom a (majdnem) happy-enddel, de az ilyen szintű összecsapást nem szeretem. mintha hirtelen jöttek volna rá az írók, hogy hopp, már csak egy rész, le kéne zárni az idei szálakat, és ebből lett ez az izé... akinek kellett, az összeveszett, akinek meg ki kellett békülnie, az azt tette. too much, érezték az írók is, hát üssön be a szar. mintha most majd aggódnék hank egészségi állapota miatt januárig... (**04.05.)

fura viszonyom volt az idén a sorozattal. ha néztem, akkor többségében élveztem, jókat röhögtem, itta a szemem a ciciket, bólogattam a jó dumákra, tiszteltem a szókimondó bátorságát. de. már nem érzem azt a buzz-t, mint régen, skandalum, de volt olyan, hogy simán eltoltam két-három napot a megnézését, ha épp úgy jött ki a lépés. és ilyenkor jön a szokásos mantra: az én hibám vagy az íróké...? annyira nincs para, simán erős tetszett, csak már kisebb a szerelem, mint régen. peace out!

„they say hard places breed hard men, and hard men rule the world.”

ha kikerül a release, az ember nehezen állja meg, hogy ne nézze meg, még ha tudja is, hogy most többet kell majd várnia... továbbra is működik a cucc, tele volt nagyszerű pillanatokkal (csak példák: janos slynt falra-küldése, illetve bármely jelenet, amelyben tyrion megszólal, arry+gendry párbeszéd, theon hideg fogadtatása pyke-on), jöttek megint új arcok, újra egy nagyszerűen megvalósított helyszínt láthattunk, hitbeli dolgokról is tanulhattunk. ezen kívül is voltak tanulságok, ne akard megdugni a nővéredet, a terep-asztal kefélésre kemény terep, és töröld le az előző kuncsaftot, mielőtt egy újat veszel a szádra. na jó, ez utóbbi talán a mi világunkban is tudott. (ja, és tetszik, hogy nem csak hálivúdi szépségű nőket kasztingolnak.) (**04.04.)

„to the motherfucking blower-uppers.”

végre egy epizód, ami jól használja a párhuzamos időkezelést. a megállítós trükk is visszatért, gyilkos volt (na és a felhőkön táncolás...?). szépen lezártuk a fúziós szálat, szereplőknek és nézőknek egyaránt kielégítő módon. kristen bell megmutathatta közben az igazi színészi tehetségét is. de nem lenne ez dramedy, ha minden happy lenne, ha a munkahely rendben van, akkor a magánéletben üt be a gebasz. c’est la vie... (**04.04.)

valahogy ezt a dramedy-műfajt nekem találták ki, félórában nevetsz és sírsz egyszerre. érdekes volt látni, ahogy itt a heti-ügyekről átálltunk az átívelésre, ahogy egyre hangsúlyosabb lett a magánélet, mélység lett az addigi idétlenkedés mellé. bár engem már az első kamerába beszélésnél, kimerevítésnél meggyőztek, ez is a gyengém nem meglepő módon. don cheadle erre a szerepre termett. de a többiek sem vallottak szégyent. ...és akkor ott volt még a showtime-os szókimondás és a cici-percek is. tetszett. jövőre újabb cégeket mentünk srácok.

„they can lock your body, but they can’t trap your mind.”

többségében pozitív végkicsengésűek lettek a szálak, leráztuk a rossz embereket, újra barátság van, erős lökést kap a biznisz, elsimítjuk a nézeteltéréseket a jamaikaiakkal, szerzünk új munkát, ilyesmi. oké, van olyan nő, aki nem bírja a gengszter-tempót, de az ilyet el kell engedni, papi. kapo meg csak kibírja azt az 53 napot... (**04.04.)

igazi hálivúdi folytatás, more more more, több poén, több szex, több cici, több drog, több élvezet! a hangulat viszont maradt a megszokott, természetesség ezerrel, jóleső feelgood. flitteres pirospontos tetszett fölé.

kicsit mérges vagyok az hbo-ra a kasza miatt. persze, nem nézték sokan, nem alakult ki körülötte igazi hype (erről azért talán a csatorna is tehet...), és sejtem, hogy a ny-i forgatás megdobta a költségeket, meg kell a hely az új cuccoknak is, de nem esik jól elengedni a hőseink kezét. tudom, nézzem úgy a két évadot, mintha kaptam volna két 4 órás indie-filmet... hiánycikk lesz a sorozat-menümről a hipszterkedés? hajrá űrbetöltők! magas lesz a léc... tetszett.

„crisp by yosi.”

amiket az előző epizódhoz írtam, azt szorozd be kettővel, és most is igaz lesz. érdekes kérdés ez a tuti pénz vs önállónak maradni, elgondolkozik rajta az ember, hogy ő mit tenne. szomorú végkifejlet felé közeledünk...? sebaj, addig is vigyorgunk a begombászás hatásain, vagy a terhesség bejelentését követő arcon, hehe... (**04.04.)

„i am married married.”

ajjaj, gyűlik a szar egyre... ezeknek a felelőtlen embereknek a dugás fontosabb, mint egy nagy üzlet... (az meg egy másik kérdés, hogy eladja-e magát az ember ipari méretekben...) ezek a felelőtlen füvesek és fű-termékeket készítők is csak bajt hoznak az ember fejére... még az fbi is rosszkor kopogtat... szép kerekre zártuk az epizódot a két milf-keféléssel. lake meg tökéletes helyet talált a tetkójának, nyammm! és helló, eriq lasalle! (**04.04.)

„the city’s too crowded. titties there need to be more compact. but here - whoo! they’ve got space.”

ha valaki kitartó, eléri a célját... összejöhet a biznisz a középnyugatiakkal, békülés lehet a szeretett nővel. nagyon megy az őrült karakterek írása, a két szöszi megint milyen arcok voltak már... kaptunk sok ny-i éjszakai életet, ez is jó. a végénél meg azon gondolkoztam, hogy gina gershon mennyi textil levételére szerződhetett... (**04.03.)

„-there is this one guy. sort of outside of my world, like an unusual choice for me.

-like a cowboy?

-yeah, he's a cowboy. his name’s cowboy rudy.”

elég volt a mosolygásból, kezdünk elmozdulni a dráma felé. pedig haver, csak egy szabály van -ne mozdulj rá a haverod volt nőjére. na jó, még egy: ne akard hamis fuksszal átverni a csajod. ügyesen építik, ahogy a biznisz-szálak haladnak, jól elbújtatva a magánélet alatt. na, vegyük fel a zoolander-face-t, és haladjunk tova... (cam meg hogy becsajozott! legnagyobb örömünkre again...) (**04.03.)

„monsieur epstein, take me home, put things inside of me.”

a kapcsolatokra pörögtünk rá most, egy szakítás, egy legyünk csak barátok, egy bánat-dugás, és néhány kaparás jövendőbeli kapcsolatokért. felbukkantak mókás arcok is (joe pantoliano, kék hajú gazdag-lány). és ahogy várható volt, a rastamonsta-reklám forgatása katasztrófába torkollott. a legnagyobb örömünkre... (ja, és azok a formás cicik, amiket lake bell hord, hhhmmm...) (**04.03.)

„i will eat, sleep, live and die crisp.”

sokkal több lake bell-t kapunk most, mint tavaly, nem? bár én ennek örülök, van ebben a nőben valami, pedig nem egy (khmmm) klasszik szépség -vagy pont azért... gina gershon is jó lesz milf-nek, nem is kell tovább aggódniuk a srácoknak a képviselet miatt... a rastamonsta üzlet is szépen alakul -a maga gengszteres módján... (**04.03.)

„you get us jigga and you get us geishas, i’ll reach out to obama, see if the homie can make it.”

huh, de rég volt az az első évad... de hamar visszarázódtam, jól esik most a hipsterkedés. meg az a természetes báj, ami árad a sorozatból. a poénok is ülnek, persze luis guzman a legnagyobb arc, a történet is csordogál kicsit. rögös ez a sztársághoz vezető út -főleg ny-ban... könnyen fog csúszni a maradék hét rész, érzem... (**04.03.)

„harrison galweather the third took a big shit in my briefcase.”

ez egy ilyen szakma, mindenki kiszarik a másikkal... csak eljutunk a fúzióig, igaz, csavarokkal. marty aztán bizonyítja, hogy igazi istentelen bosszúálló terrorista, nem csak fenyeget, avagy jól alkalmazza a kibasz / megbasz analógiát. de nem tudom meddig fogja bírni a sok szart, ami zuhan rá -meg a táskájába... (**04.03.)

„there’s a king in every corner now.”

hát eljött ez is végre... bár tudtam, hogy most más lesz, hisz’ én is beálltam azon sokezer ember közé, aki tavaly nyáron a finálé után rohant a (virtuális) könyvesboltba megvenni a köteteket, így idén már nem a nagy csavarokon lesz a hangsúly. izé… tavaly sem azokon voltak, hanem a hangulaton és az hbo minőségen. so. más volt így valóban, de nem kevésbé meggyőző. szépen jöttek elő az emlékek, az áhh, meg a tényleg, de egy adaptációnál mindig ez lesz, valamelyik verziónak másodiknak kell lennie (valami bölcsesség-tablettát vehettem be, vagy mi a szösz...). a legnagyobb bajom a kezdéssel az volt, hogy épp csak bekukkantottunk minden helyszínre, felvettük a fonalakat, felraktuk az új bábukat a táblára -és már vége is lett... esetlegesnek tűnhet, ahogy haladtunk folyton tova, de én éreztem benne a logikát. but. a lényeg, hogy végig vigyorral az arcomon néztem, hogy újra westeros-on lehetek. szép hetek következnek, az isteneknek hála. (perszonál: egyik kedvenc külföldi élményem dubrovnik-hoz kötődik, úgyhogy minden jól felismerhető bevágásnál sóhajtoztam nagyokat...) (**04.02.)

„no son should ever have to pay for the sins of his father.”

elég beszédes, hogy mennyit tologattam a rész megnézését... (ennyire igénylem mostanság a nyomozós cuccokat...) és az első negyedóra most sem esett jól... de aztán meghalt a csokibácsi a kék-világban, és hősünk a másik universe-t használta, hogy megtalálja gyermekekét -na, innen kezdtem sokkal jobban figyelni. úgy látszik ez ilyen idei trend-betegség, hogy az alapötletet nem sikerül igazán felvillanyozóan megvalósítani. és nem arról van szó, hogy rossz lenne, csak... (**04.02.)

„karaoke-luau-fondue-murder-mystery-cirque-du-so-game-night-comedy-roast”

kiszúrják a geek-ek szemét némi indiana jones-szal és sean patrick flanery-vel, kalap, ostor, oszt’ jó’van... a többiben meg megy az apró kapcsolat-építgetés és az erőlködés. nem akar sehogysem összeállni... (**04.02.)

„vesuvius will be forever stained with the blood of vengeance.”

ha egy sorozatnál már harmadik alkalommal sikerül kurva jól a finálé, az már jelez valamit (matekosoknak: két évad + előzmény-mini)... igaz, kellett néhány perc, mire belemelegedtünk (amíg a zene, a vihar zajai hangulatba hoztak), de aztán wow, még mindig keresem a szavakat meg az állam... ashur kálváriája, naevia bosszúja, a hős trükkös támadása, a római nők utolsó kavarásai, lucretia őrülete, ilithya „szülése”, és persze az ezekből következő rengeteg fontos szereplő halála -drámai kórussal aláfestve, zsigerekre hatóan, ahogy kell. láthatóan rászánták maguk az írók, hogy a teljes római vonalat, a zseniális intrikálós szálat lezárják, hideglelős édes bosszút adva a pozitív karaktereknek, keserédes befejezést nekünk. de nem féltem őket, jönnek majd a még szarkeverőbb, még aljasabb új gonoszok legközelebb. mert az már egy érezhetően új korszak lesz. hát szárítsuk fel könnyeinket, töröljük le a testünkről a vért és verítéket, és lépjünk egy új korszakba. (**04.01.)

tudtuk előre, hogy másabb lesz ez az évad. mégis szokatlan volt az elején -túl sok változás, akár a kényszerűeket nézem (hiányzol andy, régi naevia), akár a szándékosakat (kiléptünk az arénából, megváltozott viszonyok). de aztán megszoktuk ezeket, az írók is jobban belejöttek az első pár rész után (emlékeztetnék mindenkit, hogy az első évad is fokozatosan lendült bele). de gondolhatunk úgy is rá, hogy átmeneti évad volt, hisz’ nem lehetett egyből sereg a lázadókból, be kellett járniuk az utat. de a másik oldali intrikákkal addig is jól szórakoztunk. nekem ez az évad is működött, máshogy, talán kicsit kevésbé, de a hangulata mindig behúzott, vártam hétről-hétre, így, még ha egy hajszállal el is maradt az eddigiektől, akkor is tisztességtelen lenne nem ’nagyontetszett’-et adni. képzeljétek oda, hogy ’alá-alá’. vagy nyeljétek le keresztbe jupiter pöcsét. ...frak, kurva messze a következő etap...

„the warden’s third key”

azért ennél többet várt volna az ember a fináléra... és nem is azt mondom, hogy válaszokat, inkább a zsezsgést a végén, hogy úúúhh, ide a folytatást, de egy kamu-halállal, meg egy új tudós-arc gonosz-nevetésével ezt nem lehet elérni. (vagy hogy megtudtuk, hogy nem csak sf-ban vannak visszatérők, so what...). oké, nagyapát próbálták építeni a múltban, meg a költségvetés nagyrészét elköltötték a bullit-hommage-ra, azaz egy autó szarrá-törésére, de azért ez még mindig vékonyka, dudes... (**04.01.)

a kihagyott lehetősségek sorozata. pedig várós volt... reméljük a fox tanul az esetből, nem erőlteti folyton a csatorna vezetősége a saját hülyeségeit, mert abból mindig baj van. de most legalább lehet mutogatni a nézettségi adatokat is... persze nem fog soha kiderülni, hogy mik voltak elizabeth sarnoff eredeti ötletei, mi lett volna, ha nem nyomozóskodunk, ha nem csereberélik az epizódokat, de dühítő, hogy egy nagyszerű alapötlet megint kihasználatlan maradt. ebben a formában csak a 60z-flessek mentették meg a teljes érdektelenségtől. de legalább nem süllyedtek le igazán idegesítő szintre, ezért jóhiszemű ’inkábbtetszett’-et utalok ki. igaz, az ilyen minősítésből továbbnézés szokott következni, de ha valami csoda folytán lenne s2, én nem hiszem, hogy ott állok majd a torrent-sorban...

(update: a csatorna is megelégelte a dolgot, és lesújtott...)

„you worry about the chess pieces. let me worry about the board.”

a végére kezdünk kaparni, hogy legalább az átívelés látszata, a jobb szájíz meglegyen, mi...? oké, ez a jobbik epizódok közül való volt, tolvaj volt a visszatérő, a magas iq-ját kihasználva csavarta a dolgokat -igaz lehet, hogy a jelenbe kerülése után az első dolga volt megnézni a diehard 3-at... doki-nénivel lehetett infókat és érzelmeket csepegtetni, nagyapa is felbukkant újra végre, és hát ott volt a nagyon titkos terem a nagyon titkos ajtóval is. kár, hogy a vérnyomásomat továbbra sem sikerült felnyomni... (**04.01.)