„special blade weapons”
az egyik hölgyismerősöm mostanság gyakran mesél nekem egy srácról, akire rá van izgulva, de az idióta leszarja őt -így most elég aktuálisnak éreztem ezt az epizódot. mondhatjuk, hogy kicsit csajos rész volt, de ugyanakkor teljesen rendben is volt. nem kell mindig az őrület, néha jólesnek a kedves jólfésült poénok is. még jó, hogy megvan a penge dvd-n, megyek is megnézni... (**04.22.)
„i wouldn’t give up until the observers had gone.”
mindig is tudtam, hogy a kopaszokból még baj lesz... jó scifi-rajongóként szeretem az ilyen jövőbe kitekintő epizódokat (a dollhouse-nál is milyen jól működtek), szeretem szemezgetni a részleteket, az elejtett mondatokat, magamtól összerakni a kihagyott eseményeket. és szerencsére ez a rész jól is volt megírva, lehetett kirakózni, whatthefuck-olni. és persze ott volt hozzá a dráma is -amihez egy henry ian cusick kaliberű színész még rengeteget hozzátesz. (és ha már színészi játék, john noble megint egyszerre két arcát mutathatta meg.) a sztori jó, a körítés jó, az ötletek jók, az új főcím jó, ugye nem csak egyszeri kísérlet volt ez, hanem erre megyünk tovább valamikor? (légy kegyelmes drága fox!) (**04.21.)
„what are we looking for when we make a diagnosis of schizophrenia?”
na, ilyennek kéne lennie minden epizódnak... remek váltások a két világ közt, jól elhelyezett whatthefuck-ok, folyamatos kételyek, pörgés a túszejtés miatt, semmi sallang (először panaszkodni szándékoztam a tini-romantika miatt, de azt is szépen bekapcsolták a szálak közé). ez a pingvines látomás is tetszett, igaz nekem egyből a fightclub ugrott be, talán ez volt az írói szándék is. btw, nem tudom, hogy kyle killen kellett-e ahhoz, hogy ilyen erős lett ez az epizód, de ha igen, akkor mostantól írja mindegyiket egyedül ő... (**04.21.)
„money can buy a lot of things, but family isn’t one of them.”
nem elég, hogy hősnőnk űzi ezt a bosszú nevű játékot, méghozzá egyre keményebb fokozatra kapcsolva (fogva tartásért fogva tartás?), de mások is beneveztek a szarkavaró-versenybe. nolan, a tech-srác nagy élvezettel hozza kupidót, a harvardi szobatárs meg kitudja miért teszi azt a sok köcsögséget, amit ma láttunk tőle. de majd ez is kiderül idővel, ahogy mindig kapunk egy-egy múlt-darabkát is. vagy majd csámcsoghatunk rajta, mint most a gazdag-emberek a kibukott titkokon. (**04.21.)
„if i go in there, i will literally be white trash.”
úgy látszik, amerika sem egy adó-paradicsom. ott is alapszabály, hogy sose szórakozz a hivatallal! még a végén úgy jársz, mint wesley snipes! meg is kapta ma a magáét. ahogy kim kardashian is. meg a női táskák. (**04.21.)
„what does he know of the lives of the common people of rome?”
még azt mondják, hogy vi. sándor borzasztó pápa volt? mégis foglalkoztatták őt a szegények gondjai, nem csak a nagyhatalmi játszmák. és ez nagy szó, elég csak körülnézni a kettős könyvelést űző bíborosok között. de nem csak őszentségével merülünk alá a mocskos, galambszaros városba, egy kurva is vezetőnkké szegődik. tetszik, hogy neil jordan próbál még erősebb korfestéssel élni idén. kell is neki a jó-pont gyűjtés, mert amúgy gonosz ember, az ifjú szerelmeseknek is csak egy boldog éjszakát engedélyez. de hát róma nem a szerelem városa. az csak a pápának adatik meg -akár egyszerre két nővel is. (**04.20.)
„your life’s like 'gossip girl', only everyone is old and poor.”
jess most aztán bevetheti minden tanítónői tudását, hogy rendet rakjon otthon, megoldja a problémákat, uralja a káoszt. nem elég egy szerelmes tinilány, és egy tinilánnyal randizó, ott van még a talán-terhes-barátnő-probléma is. csak winston jár külön utakon, az ő szála nem is vicces annyira, de kárpótolnak a többiek. schmidt meg szépen alakulgat. (**04.20.)
„lucy’s lawyer is compelling / her legal command is / impressive but those are lies she’s telling / about the chances.”
az előző rész végi csavar következményei jöttek (egy idétlen magyarázat után, de nem is várnék el mást a sorozattól), ügyvédes drámába torkolva, ahol két poén közé jól bepakolták az első két évad emlékezetes vendég-szereplőit, jó nagyot kacsintva ránk, állandó nézőkre. aztán, amikor már beletörődtél volna a cliffhanger-be (kötelezően a house-tól és a hank moody-tól kölcsönkért you can’t always get what you want-ra), akkor hirtelen, ismét egy idétlen fordulattal lezárták a szálat. hehe. (**04.20.)
nincs spila, ha valami az egyik legjobb, legviccesebb, legötletesebb, legszerethetőbb, legsatöbbibb vígjáték jelenleg, annak bizony nagyontetszett jár.
„i’m probably gonna need a whole new depression wardrobe.”
ez most egész működött, emberek! a lassított szexuális feszültséges poénok, dallas érzelmi hullámvasútja, dahlia emberibbé tétele, a szextől tönkrement ágy cseréje, a válás és az egyedüllét kapirgálása. oké, a két főhősünk elsősorban asszisztált csak a többiek poénjaihoz, de apróságokon nem akadunk fenn szórakozás közben. (**04.20.)
„some people repress their feelings, and some people just smile.”
azt hittem, hogy a két öreggel (cam-apu volt már?), és a trükkösen szervezett partival majd jó nagy veszekedés-káoszt robbantunk, de ez elmaradt. ennek ellenére voltak felvinnyogások, és nem csak hányás témakörben (lásd még: az idézetben emlegetett halálon önkénytelen mosolygás, a fiúk röhögésének utánzása). és milyen jól viseli a két öreg, hogy a fiúk meleg -ez az igazi modernség tetszik. (**04.19.)
„stupid city.”
azokat a pillanatok tetszenek a legjobban továbbra is, amikor a két világ kapcsolódik (ma: a költöztető cég logójának megpillantása volt ilyen). de most a kék-világos nyomozás is érdekes volt, az fbi-os néni vádaskodásával hozták a feszültséget, a gyilkos meglógásával és szavaival az átívelés lehetősségét. a sárga világ ezzel szemben kicsit háttérbe szorult, viszont érdekes lesz ez, ha megvalósul az elköltözés, ha bevállalják a változást. és bátorságból úgy látszik, nincs hiány az íróknál. (btw, csak nekem tűnt úgy, hogy ma még több szűrőt szereltek fel?) (**04.19.)
„you could be on law & order.”
szépen épültek egymásra a poénok, pl. az elején előjött érzelmi támogató a végén is felbukkant. vagy a megfelelő időben támadó mellék-hatás. max vissza-visszatérő l&o-mánniájáról már nem is beszélve. de kipipáltuk a bikini-vonalat és a meleg karaktert is. (**04.19.)
„the night you got locked out in your pajamas and robin landed a freaking helicopter and there’s still time to reunite genesis?”
jól összeszedett rész volt, ted egyedül-lakás-mániáját megértem, barney bánatát jól felépítették, robin is kapott pár percet... jó volt ranjit-t újra látni, jöttek a lüke poénok sorban (elvörösödés, a hülye este-elnevezések feliratai). olyan ’néztem volna még’ érzésem volt a végén. (**04.18.)
„fuck mother nature! she doesn’t have to worry about her vagina getting stretched.”
tengeri-beteg leszek a sok érzelmi vonatozástól, mintha az írók itt is a bipolaritást akarták volna ábrázolni, egy kis feelgood (hálaadás vacsi, fehérfejű rétisas, boldog szexek és/vagy szopások, születés öröme), egy kis dráma (monica depije az öngyiig, beteg baba) felváltva, ügyes. a rendező is kitett magáért, sok fura vágással, kameraszöggel dobta fel az amúgy is nagyszerű epizódot. meg rengeteg funkció nélküli férfiseggel, igaz, ezekkel sajnos nem nekem okozott örömet. azzal viszont nagyon is, hogy ennyire naturálisan ábrázolta a szülést. nem mintha erre izgulnék, csak egy ilyen természetes hangulatú sorozatba pont ez passzolt. (**04.18.)
„all this talk of politics.”
egy politikuson (jelen esetben egy szenátoron) könnyű bosszút állni, mindig van valami mocsok, amit elő lehet ásni róluk. persze hősnőnk pénzt és technikát nem kímélve, magasabb szinten űzi ezt. közben szépen színezzük ki a karaktereket, nem a fekete/fehér (ő jó, ő gonosz) lesz a nyerő szerencsére, úgy néz ki. jó volt látni valaki másnak is a flessét, ezzel is gazdagabb lesz a mozaik. kezdenek meggyőzni az írók. (**04.18.)
„bye, bye, motherfucker!”
ütős kezdés, fel a mennybe, le a pokolba, majd egy kicsit visszamászva a földre -szóval érzelmi hullámvasút volt rendesen, ahogy egy fináléhoz illik. egyébként én öt perccel a vége előtt már belenyugodtam, hogy ennyire véglegesnek szánják a lezárást, ki is néztem volna danny mcbride-ékból, de nem gonosz emberek ők, csak szeretnek játszani a nézőkkel. hát inkább tennék a pöcsükkel! (seth rogen-nek respect!) (**04.18.)
merész kísérlet volt kenny-építésbe fogni idén, de a műtét sikerült, a beteg túlélte. persze a gyerek-ügy és egyéb szarságok a humor/dráma arányon is billentettek egy nagyot, de ha visszagondol az ember, azért eddig sem a maximálisan felhőtlen szórakozásról szólt a sorozat. meg bőven maradt benne elég kemény duma, őrült fordulat, bitang arcoskodás, hogy jól szórakozzunk. tetszett.
„i’ll be here all week, with my eye on you, k-p.”
az igazi nagyságok még a legnagyobb nyomás alatt sem törnek meg, hiába fenyegetik, nézik le, rabolják el a gyermekét, ki kell tartani, meg kell keményedni. még ha aztán bele is szakad a szíved. (túl happy lett minden a végére, nem is értettem, hogy lesz finálé, ezért még egy szomorú csavart be kellett passzírozni oda.) (**04.18.)
„who the hell’s happy?”
esőtánc helyett pokoljárás. hát ma sem fukarkodtak a nyomasztással a készítők, szerencsére. nem elég, hogy a larsen-család egyre lejjebb merül (anyu is előkerült, bűntudat-kefélésbe menekül, szomorú), de holder-t is lenyomják a szarba (autók közötti nagyjelenet, wow!). sőt, a kórházban is zajlik a dráma természetesen, talán a tanácsos úr is belátja a helyzetét a végére. egyedül linden nyomozgat kicsit, de majd most a reunion után. sűrű hangulat-koncentrátum, mint mindig, nagyszerű képekkel és zörejekkel. (**04.17.)
„it’s hard to know who to trust when it comes to money.”
(mindennek eljön a magam ideje.) második rész, második pipa a 'kin kell bosszút állnom' listán, méghozzá nagyszerűen, stílusosan, ahogy kell. bár hősnőnknek könnyen megy a behálózás, de hát ha valaki ennyire bájos(nak néz ki), az használja is ki az adottságait. a jó kis bosszú-szál mellett még pont elviselhető mértékű a szappan, csak a kocsmárosék vannak kicsit beleerőltetve a sztoriba, de sebaj. a lovas-póló hozott egy kis plusz ízt a részbe -nem mellékesen még mindig kicsit o.c.-feelingem van a háttérben, de majd kinövöm... (**04.17.)
„welcome, guys, to the cooper anderson acting master class.”
a legutóbbi drámai befejezés után nem gondoltam, hogy egy ilyen feelgood + csipetnyi dráma epizód következik. de megoldották. azzal, hogy quinn-t pozitívnak állítják be, ahogy artie mellé párosítják, hozzák a mosolyokat. sue-val is jó irányba indultak el, megmaradtak a kőkemény beszólások, de már nem a csapaton vezeti le a feles gonosz energiáit. és hát jött matt boomer, aki tökéletesen hozta az egoista, nárcisztikus method actor-t. a dalok többsége is működött. egyedül ez a túl direkt ’az sms-ezés rossz, értem?’ üzenet zavart picit. fura, mert a visszatéréseket nem szoktam szeretni... (**04.17.)
„it wouldn’t be fair to judge two men, who have either entered, eddie, or exited, kenny, my vagina.”
ez a family reunion még akkor is nehéz ügy, ha történetesen anyu jófej, átlátja a dolgokat és megbocsátó típus. mert hogy nehéz dolga van a tolvajló volt urával és az apaság nehézségeitől és a sztárság súlyától majdnem összeroppanó fiával. de az erős kötelékek legyőznek minden nehézséget. a hihetetlen dumák megint ellensúlyozták a szomorkás hangulatot. (**04.17.)
„the small council grows smaller every day.”
idén ez a rész húzott be eddig a legjobban. elkezdtek az írók játszani az arányokkal, és ez most jól jött ki, úgy látszik (érthetőség kedvéért: nincs dany, sárkánykő; északiakat letudjuk öt percben az elején; arya-ék csak a végén zúznak; többi időn felesben osztozik királyvár valamint pyke és a renly-brancs). és mindez úgy, hogy igazából szinte csak párbeszédeket kaptunk, de azokból jobbnál jobbakat. tyrion újra zseniálisan keveri a kártyákat, ez nem is kérdés. és még mindig jönnek új arcok, asszem ma margaery nyert mellbedobással (főleg, hogy brienne-en még csúnyíthattak volna egy kicsit). és azt mondtam már, hogy mennyire jó epizód volt...? (**04.16.)
„let rome be full of joy!”
visszatekintő: tavaly ilyenkor, amennyire vártam a sorozatot, annyira csalódtam a nyitó dupla-részben, szegényesnek és vontatottnak éreztem, még a mindig zseniális jeremy irons és a magas csöcsfaktor sem bírtak maradásra. aztán nyáron katedrálist olvastam, és kellett mellé valami, aminek hasonló íze van. és a legnagyobb meglepetésemre elkezdett működni a dolog, barátok lettünk, én és ez az istentelen család. jelen: nagyon vártam a második évadot, és nem okozott csalódást. erős volt a kezdet, a nyitó percekben megvolt a keménység, meglepően sok humorral oldva, plusz a kötelező cicik is bekukkantottak. és szép tempósan haladtunk tovább a többi negyvenöt percen át. kiteljesedni látszik a borgia-uralom, rodrigo még mindig perverz, a testvér-harcból is kisülhet jó, a fhranciák is teszik a dolgukat (őszintén, ki sajnálja a köcsög nápolyi herceget...?), csak lucreziát keveselltem. úgy látszik, idén a statisztákra is több pénz jutott. és az ókori hangulat beemelése is jót tett. na, ennek sok leírt karakternek egy a lényege: jó kis évad elé nézünk. (**04.16.)
„dj blu-ray”
megy a nyomasztás, ömlik egyre a szar, csúnya vége lesz. nem elég a poronty, felbukkan apu, cserbenhagy stevie, a kommunista konkurenciára vannak ráizgulva, még egy kibaszott partira sem képesek eljönni, hihetetlen. pedig mindenki térdelhetne segget nyalni myrtle beach legendájának. fuck you all! (**04.16.)