„let rome be full of joy!”
visszatekintő: tavaly ilyenkor, amennyire vártam a sorozatot, annyira csalódtam a nyitó dupla-részben, szegényesnek és vontatottnak éreztem, még a mindig zseniális jeremy irons és a magas csöcsfaktor sem bírtak maradásra. aztán nyáron katedrálist olvastam, és kellett mellé valami, aminek hasonló íze van. és a legnagyobb meglepetésemre elkezdett működni a dolog, barátok lettünk, én és ez az istentelen család. jelen: nagyon vártam a második évadot, és nem okozott csalódást. erős volt a kezdet, a nyitó percekben megvolt a keménység, meglepően sok humorral oldva, plusz a kötelező cicik is bekukkantottak. és szép tempósan haladtunk tovább a többi negyvenöt percen át. kiteljesedni látszik a borgia-uralom, rodrigo még mindig perverz, a testvér-harcból is kisülhet jó, a fhranciák is teszik a dolgukat (őszintén, ki sajnálja a köcsög nápolyi herceget...?), csak lucreziát keveselltem. úgy látszik, idén a statisztákra is több pénz jutott. és az ókori hangulat beemelése is jót tett. na, ennek sok leírt karakternek egy a lényege: jó kis évad elé nézünk. (**04.16.)
