soroló

„nous sommes perdus. (we are lost.)”

bár a csatorna épp elkaszálta, nekem pont most jött meg a kedvem a retrózáshoz. és gyorsan pörgött a rész, úgy látszik, most nem fulladok a szappanhabtól, bár tudjuk, hogy nem is olyan rég égettem meg magam (revenge), de most több, mint bizakodó vagyok. szépen folytattuk a pilot-ban feldobott szálakat, persze különböző hangsúlyokkal (ma kiemelt: mother-issue, „eltűnt” lány). jól kijön, hogy ezek a lányok mások voltak, másképp éltek, mint az akkori átlag, mégis mennyi megaláztatást kellett nekik is elszenvedni. jól hozták a bagett-illatú fhrancia-hangulatot is, reméljük legközelebb is a miliő-teremtésre költik a pénz javát. (**05.13.)

„funeral crazies”

jó, hogy nem felejtkeztünk meg a múltkori halálesetről, a greendale seven tagjai szépen a karakterüknek megfelelően reagáltak. de más szálakból is szép átívelés alakul (mondjuk chang, pl.). aztán jött még egy csavar. és elszabadult a káosz... a rész vége meg a sorozathoz képest elég szentimentálisra sikerült. de hogy ebből mit akarnak kihozni…? (kicsit darabosan írok így reggel, sorry.) (**05.13.)

„you have always been playing god.”

hogy miért jut eszembe mindig a lost...? most is bevillant, ahogy pörögtünk fel és fel, az ottani fináléknál éreztem hasonló zsizsegést, mint most. szépen lezártuk az idei nagy átívelést, érezni, hogy azért sorozat-végként is funkcionáló befejezést akartak írni a srácok. imádom, hogy most is egy csomó minden előkerült régről, mindig lenyűgöz a komplexitás, egy-két rejtélyt is kipipáltunk (olivia halála –azért itt egy percig nem bíztam az írókban...). megvolt a szokásos creepy-faktor is rebecca mader szemeivel. de a legfontosabb a nem eresztő feszültség volt. szerettem. (**05.12.)

igénytelen rajongó vagyok... na jó, az évadnyitónál még csalódott rajongó voltam, de utána maximum apró pillanatokig húztam a számat (bár nem emlékszem ilyenre, de lehet, hogy volt ajak-biggyesztés, meg ez így jobban hangzott… -a szerk.). továbbra is imádom a hangulatát, kötődöm a szereplőkhöz, bírom az átgondoltságát, és várom hétről-hétre, hogy szombat legyen. lehet, hogy már nincs glóriája a többi ember szemében, de attól még én fülig szerelmes vagyok belé. nagyontetszett. jövőre sírás lesz…

„live from kazakhstan.”

a sorozat-írók kiskátéja, 23. szabály: ha esküvőt tervezel írni, akkor azt muszáj a fináléba tenni. oké, hogy próbálták feldobni kicsit (flashback-szerkezet), de nekem végig jóbarátok-feelingem volt, esküvői gondok, szabadtéri ceremónia, barát(ok) általi összeadás. oké, ott nem volt wolovitz-anyu, hogy a bekiabálásokkal emelje az ünnep fényét. egyébként cukik voltak howie-ék. (**05.12.)

pontosan ugyanazt tudom elmondani, mint egy évvel ezelőtt... hogy mennyire hullámzó a színvonal, hogy mennyire háttérbe szorult a geekség a kapcsolati hálóval szemben, hogy mennyire eltávolodtuk én és a sorozat. kapott még egy évad esélyt, és közepesen élt vele, és az a bosszantó, hogy 1. néha még mindig villan valami a régi fergetegességből, tehát nem felejtettek el az írók humorizálni, 2. igen nehezen szánom rá magam a kaszára (karakter-szeretet, befektetett idő, reggeli mellé belefér...), úgyhogy lehet, hogy ősszel kap még egy esélyt... inkábbtetszett.

(update: nem kapott...)

„a free woman in a man’s world.”

sűrű napok járnak megint a borgia-kompániára. a női szakasz nagyon ügyködik a bíborosok megleckéztetésén, kurvákon át vezet az út. micheletto magánéletet is kapunk, töményen, férfi-szerelemmel. ellensúlynak ott vannak a sforza-nénis, igencsak szexire sikerült szex-jelenetek, határozott ez a nő a politikában és az ágyban egyaránt. della rovere továbbra sem bír magával, de csak én érzem rossz ötletnek, hogy egy borgiát méreggel próbálnak megölni? ...de ez mind semmi! a végén lecsap isten és cesare keze, olyan erős drámát produkálva, hogy benn szorult a levegőm. itt az évad fele, és még nem kellett csalódnom a pajkos papokban. és ezt még fokozzák majd...? (**05.11.)

„no man gets left behind.”

ha az összetartásra tanítanak, azzal nincs baj, a családon belüli erőszak elleni fellépésre meg nagyon nem, csak miért kell közben a southpark-os mr. mackey hangsúlyát éreznem a háttérben? („éééértem?”) (tudom, minden résznél feljön ez, de minden résznél zavar...) már nagyon kíváncsi vagyok, mit ötlött ki ryanmurphy, mert most épp nem áll happyendre rachel és puck szénája. voltak ma jó nagy pozitívumok is ám: beiste működő drámája, a florence dal interpretálása és whoopy. ...jaj, félek a jövő heti prom-tól... (**05.11.)

„claire’s biggest fear was running into the evil queen. my biggest fear was that i married her.”

milyen jó, hogy az abc a disney tulajdonában van, így könnyen megy az árukapcsolás. de igazából mindegy a helyszín, amíg ilyen idióta a családunk. lássuk a mai nevetésre ingerlő kulcsszavakat: lilly póráza, phil szédülése, gloria cipői, biznisz-manny, a visszatérő dylan minden megmozdulása –és már fel is soroltam az epizód nagyrészét... (**05.11.)

„i always hated new year’s.”

kábeles sorozatokból és csöcsökből sosem elég, úgyhogy: viva starz! viva miami! viva 1959! nagyszerű korhangulattal öntötték le a hagyományos ’mindent megteszek az álmaimért’ történetet, és ezzel én meg is voltam véve. minden kilátszó intim testrész csak finom adalék e-mellé. még csak ismerkedünk a karakterekkel, akkor lesz az igazi, ha majd mélyen elmerülünk a mocskos alvilágban, mert remélem a szakszervezet lesz a legkisebb probléma. jeffrey dean morgan hozza a maga cool valóját, olga kurylenko szebb, mint bond-lányként. egyedül a fiatalabb generációtól tartok kicsit, hogy rossz irányba viszik a szálaikat, de egy pilot-nál legyen bizakodó az ember: jó lesz ez érzem! (**05.10.)

„i imagine that i would mix ape shit with bat shit, raise it to a whole new level of fury, then i’d probably rip your face off and use your eye sockets as a sex toy.”

hurricane selina lecsap újra, fantasztikusan lavírozik az érdek-csoportok között, folyton a hozzáértéséről tesz tanulságot, mélységesen őszinte, és persze lányával is mintaszerű kapcsolatot ápol. ja nem, visszavonom... (hehe) (**05.10.)

„i just wanted to win... for once.”

azt hitted, csak simán belerakják a megmérgezést, és annyi? hát akkor eddig milyen sorozatot néztél? ezt is szépen az evil-bosszúhoz kötjük. sűrű egy rész volt egy csomó nagyszerű jelenettel (a mérgezés mellett jelölném még a nyitó álmot, a szabadítási kommandó ügyködését (az a jó, hogy ezt nem vették komolyan, én legalábbis végig vigyorogtam), a kalap-trükköt), valamint lana parrilla ismét tündökölhetett. emma megkaphatja a legbizonytalanabb hősnő díját, először összetörjük, majd felépítjük -vallják a srácok. hogy a vége kiszámítható volt? who cares? …a fináléval korona lesz az évadon? van rá esély. (**05.09.)

„i worry about schmidt. he is a jew in the desert. i don’t want him to wander”

elég annyit írnom, hogy néhány perccel a vége előtt meg kellett állítanom, mert kiakadt a röhögés-mérőm? nem...? fináléhoz mérten a kapcsolatokat boncolgattuk, összezártuk a karaktereket -szabadtéren, és hagytuk, hogy elszabaduljon a humor-pokol. kis komolysággal. nagyszerű arányokban. love it. jöhet a prérifarkas blues? áááááááuuuuuuúúúúhhh!!! (**05.09.)

én szeretem az ilyen indie-ízű cuccokat, de magam is meglepődtem, mennyire hamar a szívemhez nőt a sorozat. és a karakterek. schmidt és nick a legjobban megírt és eljátszott sorozat-karakterek között vannak már most, a lányok cukik, winston-nak is vannak nagy pillanatai. kevés sorozat van, ami számolatlanul váltja ki belőlem a hangos felröhögéseket, üdvözlet a klubban srácok. nagyontetszett. aki esetleg zooey furcsasága miatt szállt ki az elején, tessék visszakapaszkodni, nagyon megéri. és akkor most mindezt dalban is, egy, két, há...

„i almost died, and all i could think about was you.”

végre... bár köztudomású rólam, hogy bírtam a szexuális szikrákat –az első két évadban, de ezt a szenvedést, ami idén volt, muszáj volt így lezárni, különben palota-forradalom lett volna. de most már nem elcseszni, írókáim! megint a komolyabb oldalukra fordultak, de most nem is lett volna vele bajom, fináléként működhet ez, de végig zavart, hogy a semmiből húzták elő az átívelő szálat, amivel gondolom jövőre is kábé három epizódban foglalkozunk majd, és így nekem nincs rá igényem. bár, ha stana és nathan akkor is ilyen erős alakítást hoznak, kiegyezhetünk... (**05.09.)

direkt visszakerestem, a huszonhárom epizódból 11-nél írtam, hogy elégedett voltam a látottakkal -sokkal rosszabb arányra számítottam, mert az maradt meg a fejemben, hogy sokat szenvedtem, vagy csak megszokásból indítottam el a lejátszót, és ez nem jó jel sosem. mondhatjuk, hogy ebből is látszik, mennyire megmérgezte az évadot ez a huzavona-hiszti... kétségtelen, hogy a nyomozós-sorozatok iránti érdeklődésem is erősen kopott, de egy vicces, szertelen, őrült évad esetén ezt eszembe sem jutna felhozni mentségként. a jövő? tettem már olyan kijelentést, hogy a két főhős miatt akármeddig kitartanék, ráadásul most a felállásban bekövetkezett változás is érdekes lehet, de könnyen előfordulhat, hogy a tervezett sorozat-leépítésem egyik áldozata a castle lesz. hetiben semmiképp nem szándékozom követni. ja, az értékelés: pusztán matematikai alapon is: ha a fele évad tetszett, akkor inkábbtetszett. hideg beckett-i logika, mi?

„hemorrhagic smallpox”

egy crossovernek az lenne az alapvető célja, hogy megtetsszen a másik (alapvetően nem nézett) sorozat, és ezentúl kövesse az ember azt is. hát most erre nem sok esély volt, és az ncis:la nem is élt ezzel... mondjuk engem már a képi megoldásai is elidegenítenek (azok a fekete-fehér fotók... plusz az agyon-szűrőzés, és a jól láthatóan (!) digitális kamerával készült felvételek), de a két faarcú főhős sem segített. és hát valljuk be, előtte hawaii-on nagyobb volt a pörgés, a buzz, és nem sikerült igazán ütős fináléval koronázni az előtte lévő 80 percet sem (gonosz szalad öt métert, be a kocsiba, amivel az első falnak nekimegy... ejj-ejj...). azt elismerem, hogy volt néhány szó-csörte, ami működött, de ezek jó részének danno is részese volt, így nem tudom megítélni, hogy máskor is működnek-e. az viszont fura volt, hogy olyan arc bukkant fel hawaii-on, aki la-ben fontos volt eddig, sőt, mondhatni a főszereplő ős-ellensége, erre nem a saját sorozatában nyírják ki...? a csak la-t nézők meg a shelburne miatt pisloghattak nagyokat. szóval az írók sem segítettek… azért azt hittem, hogy nehezebben fogom túlélni, de viszonylag könnyen lecsúszott a két rész… (**05.09.)

„scaring people into participating isn’t success. it’s scientology.”

itt az évad végefelé már túl sok újdonságot nem tudok írni, volt néhány fel-mosolygásom, végülis a két gazdag nő megtett mindent a reggeli jókedvemért, apróság, de néha ennyi is elég. (**05.09.)

„chasing butterflies”

huszadik napja esik a hőseinkre az eső -és a szar, egyre több... ma az indián-kultúráról tanultunk, kiderült róluk, hogy nem bírják a szaglászást, idegesen reagálják le, és csúnya cliffhanger-t hagynak maguk után. de azért a magánélettel is gondok vannak, megy a küzdelem a gyermek-védelmisekkel, larsen-apu belső-vívódást mutat be (az a nagybeszéd a tévében!), még a két detektívünk sem bírja ki, hogy ne szurkálódjon oda egymásnak. szorosan fogtak a hangulattal ma is, az már az én hibán, ha egy-két helyen kalandoztak a gondolataim, ideg-állapot-gondok... (**05.08.)

„the poet detective.”

...hát persze, hogy tépelődő, filozofikus alkat a mi kurt-ünk, nem tagadhatja le a svéd és angol gyökereit. de nem csak ez az emocionalitás jó benne, hanem, hogy tényleg érdekli a megoldás, egész pontosan a ’miért’. és most is van min elmélkedni, a kezdetben egyszerű vonalvezetésűnek tűnő ügyet szépen bonyolították, mélyítették egyre. nem felejtettük a magánéletet sem (sőt!), bár gonosz volt, ahogy az esetlen romantikus hangulat-oldást a visszájára fordították, mondjuk ki, drámába borították. na nehogy már happyend legyen... (**05.08.)

„we all know, the better-looking a park is, the more attention it will get from lady parks, who want to have sex with it.”

mindig ülnek a poénok, de valahogy más szájízzel fogyasztja az ember őket, ha azt látja, hogy amy poehler írta és rendezte a részt. el is szabadult az őrület, főleg, ha a jelölteket meg a dumáikat nézzük. plusz andy-t is levette a pórázról. welldone! (**05.08.)

„strike hard and true, jon snow, or i’ll come back and haunt you.”

kemény oktatás folyik westeros-on és essos-on. jon az igazi északról és a nőkről tanul. bran az árulás kegyetlen leckéjét viszi magával. theon okosabb lesz vadnő-tanból. a királyvári előkelőségek a saját bőrükön tapasztalják az éhező pórnép haragját. dany tovább okul a hatalmi játszmákból. tywin továbbadja bölcsességeit az alatta szolgálóknak. ...most feltűnőbbek voltak a könyvhöz képest a változások, de én külön tudom kezelni a két médiumot, tőlem biztos nem fogtok olvasni olyan nettó baromságokat, mint pl. ’mit keresett ott kisujj, így kaszálom is az egészet a picsába’. az ilyen okoskodók persze arról mélyen hallgatnak, hogy bizonyos jelenetek (lásd deres és a fejezés, menekülés a népharag elől) mennyivel drámaibbak lettek (rendezés, zene miatt), mint ahogy a könyvben voltak. mondhatjuk a készítők is oktattak keményen... (mellékes, de: köszi, hogy most már potter-t sem nézhetek nyugodtan, legalábbis a tonks-jeleneteknél most már csak ’arra’ tudok majd gondolni...) (**05.08.)

„let me pray with you. for rain.”

tervek és trükkök százai... öröm nézni, ahogy borsot törnek orrok alá a szép itáliában. az istentől egyre inkább elforduló cesare kemény csapatot gyűjtve maga köré ég a bosszú-vágyában, rodrigo mindenből sikeresen hasznot húz (egyszerre lesz az övé a győzelem, a szövetség, a zsákmány és a punci, mi ez, ha nem isteni gondviselés), a pápai székbe ültetett lucrezia (ez is megérne pár szót azért...) meg a bíborosokat oktatja keményen. aki akar, kössön bele nyugodtan (nem láttuk a csatát, kevés volt a csöcs, gyalázzák istent ezek a mocskos sátán-fiak, stb...), én végig nagyszerűen szórakoztam -megint. (**05.07.)

„why do they always run?”

az élet nagy kérdése: miért futnak el mindig a gyanúsak a nyomozós sorozatokban...? zseniálisan vitték végig a law&order paródiát, jól osztották le a szerepeket (troy&abed-nek milyen jól állt a nyomozó-ruha!), megvolt minden kötelező fordulat és külsőség. michael ironside behozása is jól sült el. tiltakozol? elutasítva! (**05.07.)