soroló

„voluntary commitment.”

hát túl sok vidámság nem szorult a részbe, de a legutóbbi szar-roham után nem is volt várható. a monica-érvágás miatt szomorkodó család miatt megszakad az ember szíve (főleg debbie-ért), karen mindenki ellenvéleménye ellenére is ragaszkodik a könyörtelen hidegségéhez, még a szex is alig akar összejönni fionáéknak. azért valahol látszik, hogy mennyire kötődöm a gallagher-ékhez, hogy egyetlen porcikám sem kívánta, hogy anyu kijöjjön a pszichiátriáról (az csak még több szart jelentene…), szurkoltam is rendesen frank ellen, de aztán egy huszár-vágással megoldották az írók a problémámat (hehe, jenna elfman-nek respect a kis cameo-ért!). aztán szerencsére a végére bekúszott a bátortalan kis feelgood, hogy nyugodtan várjuk jövőre is ezt az őrült családot. vajon merre megyünk tovább? semmi cliff...? (**05.20.)

a hektikus nézés semmit sem jelent (nagyrészben nem is az én hibám volt), még mindig nagy a szerelem. hiszen még mindig szeretnivalóan szertelen, realistán őrült, pofátlanul élvezetes. nagyontetszett. emmy rossum-nak tessék kibulizni valami díjat, és most nem a mr.skin által osztogatott ’legformásabb cici’ díjára gondolok. na jó, arra is...

„i’ve never fucked a god before.”

volt itt hulla-lefoglalás, piti betörő által kulminált szarkeverés, egyre erősödő kubai szál, egyezkedés a maffiával, kennedy-k emlegetése, de mindezek eltörpültek a közepén lévő két szexjelenet mellett, óhh, áldott kábel-tévézés. és mielőtt mindenki azt kiabálná, hogy nézzél inkább pornót köcsög, nem a csöcs-faktor volt a lényeg egyik esetben sem. a szöszi kurvánál ott volt a drámai mélység, a ’tudom, hogy csak pótlék vagyok’ érzése. na jó, a maffiafőnök csábítás csak kurvára erotikusra sikerült, és mondjuk ezzel máris túlhaladta a pornó-filmek 87 és fél százalékát. kezd ez egyre érdekesebben alakulni, és ezt nem csak altesti tájékon érzem... (**05.20.)

„mutual disarmament?”

hát hova lett az én drága flessem...? oké, nem nagyon lett volna idő bepasszírozni, mert mind a négy drága hölgyünk külön szálat kapott. volt itt: kínos szülőknek bemutatás; morcos öreg kapitánnyal küzdelem és barátban csalódás; világbéke és atom-leszerelés iránti harcias hév; szokásos félresikerült küldetés. elosztódott szépen a drámai, romantikus, humoros, izgalmas vonulat is. extraként a lányoknak volt csupasz kapitányi mellkas -fiúknak alsóneműs lányok és ashley greene, aki végre kivehette az idióta tvájlátos kontaktlencséjét... (**05.20.)

„oh, a stickus phallus? well done, wanklicus.”

kambodzsai harcos törpék, jótékonykodás, hibbant hajléktalan, partiállat, szex-gép, szexi fém-bugyi, segg-dugó a szexshopban, nudisták, faroknézés az edzőteremben, csimpánzok és sárkányok, kenguru-fasz-evés... kérdés van...? (**05.20.)

„port-au-prince, nous avons un passager mourant.”

egy apró ötlet (kényszerleszállás a forrongó haiti-n), és máris hogy megtelik feszültséggel a rész, egy új arcát mutatja a sorozat. (azt nem mondanám, hogy filler volt, hiszen ahhoz túl sok utalás volt a korábbi romantikus vagy titkosszolgálati kapcsolatokra, inkább jellegében volt olyasmi.) hatásos volt, hisz' tudtuk úgyis, mi lesz a vége, mégis szorítottuk a karfát a felszállás végéig. örültem, hogy colette kisasszony újra ennyire a középpontba került, de kate is aranyos volt az öregemberrel. és egységben az erő! (btw, hova lett a fless?) (**05.19.)

„there is no way a monkey launched a rocket, you idiot!”

ricky rajongóként most már muszáj ezt is bepróbálnom, főleg a sok dicséret után. mentek is a nagy vigyorgások, hisz’ ez tulajdonképpen karl-show, és hát az idiot aborad óta köztudott, mily’ bölcseletek tudnak kiesni a dinnye-fejű száján. a rajzos megoldást még szoknom kell, mert folyton magam előtt látom a valódi mivoltukat a hangjuk alapján, de kétségtelen, hogy ezen a fronton is tudnak bedobni elvetemült ötleteket. (**05.19.)

„boy trouble”

tudtuk, hogy össze fognak törni azok a szívek... kate keserű módon tanult némi külpolitikát. laura társadalom-ismeret órát kapott (btw, bármennyire is felbosszant ez a néger-utálat kérdés -mármint az emberi butaságnak ez a szintje- jó, hogy foglalkoznak vele, sajnos nagyon is belepasszol a korszellembe). collette csupán csak repülés-oktatást kapott, igaz, ő volt a legcukibb. vagyis, mind együtt voltak a cukiság magasfoka, ahogy mezítláb hancúroztak a gépen, hmmm... kicsit csajos epizód volt, sok románccal és drámával, de bőven az elviselhető szint felett. csak aztán tartsuk a magasságot, kapitány... (hopp, majdnem lemaradt: fordított szerkezet volt: repülés = fless, mindig visznek bele valami csavart.) (**05.18.)

„and the winner for prom queen is...”

képzelt riport az epizód írásáról: ryan jó mélyet szippantott a tudatmódosító szeréből, és röhögve brittany őrültségeket kezdett firkálgatni a lapra. közben kinézett az ablakon, mintha egy dinoszauruszt látott volna az elmosódott horizonton, ez az, meg is van a prom témája. kell sok becky is, gondolta, vele jól lehet manipulálni. a rádióban selena gomez szólt a háttérben, jó lesz zenének, villant be neki, igazából tök mindegy, a tinik torkán bármit le tudunk nyomni. és ekkor kezdett rossz irányba fordulni a trip, könnyes szemmel körmölte a rachel és finn hisztiket, a szokásos quinn ide-oda forgatást. a végére kicsit kitisztul, így egy megható pillanatot oda tudott biggyeszteni. aztán megrázta a fejét -miért nem horrort írok inkább..? (**05.18.)

„therapy”

meg kellett rágni, hogy mit érnek a srácok a greendale nélkül. először egy csomó mini-poénnal melegítettünk, aztán jöhetett az igazi meta, horror-filmes hangulatban az őrültek-házán egy csomó utalással. szeretnek játszani velünk az írók, még ha most egy percig sem hittük el, hogy minden csak a fejükben játszódott le. bár... (**05.18.)

„it’s like a fish and a turkey beat themselves to death with a pepper.”

megint jönnek a nézeteltérések és problémák (cam modern gyermeknevelési stratégiája, phil konfrontáció-kerülése, luke lelkiismeret-hiánya, gloria ízlése és féltékenykedése), de a végén úgyis mindig egy nagy boldog család lesznek. ja, és jó tanács a végére: sose dugd a kezed a konyha-malacba... (**05.18.)

„i don’t speak portuguese.”

érdekes ötlet volt levenni az ügynökösdit a gépről, és külön szálként kezelni. maradt így is elég idő maggie karakterének építésére, ebben meg az az érdekes, hogy hiába tudtuk meg, hogy csaló és törtető cafka (a fless nagyon lost-os volt, bocs, nem tehetek róla...), mégse utáltuk meg, sőt, igaz a végén látszott, hogy ő kaka alaknak tartja magát. de csitt édes, mi szeretünk! ahogy a karaktereink is egyre nagyobb szerelem-boglyába kavarodnak, lehet, hogy az egyenruha teszi, arra bukik mindenki, nem...? (**05.17.)

„plane is coming in dark.”

megleptek, hogy már egy résszel a vége előtt wofat-ezünk, főszálazunk. mondhatjuk, hogy nem is nyomoztunk ma, mert a néni halála eléggé kamu-ügy szagú volt, azért kellett csak, hogy bevonjuk a srácokat is a részbe, ne legyen steve-show az egész. mondjuk a dzsungel-harc és helikopterezés között (btw, multifunkciós steve!) azért egész jól kavartak az írók, bosszúálló yakuza, érdek-cia, van még spiritusz ebben a szálban valami nagy összeesküvéshez. talán már a jövő heti fináléban... (**05.17.)

„i would like him very much to drill me in my oval office. in fact, i need him to put the finger on the button and come into my rose garden.”

azért valahol szar lehet, hogy minden egyes mondatodra figyelni kell, hogy nincs egy nyugodt perced, egy szabad hétvégéd, zavartalan magánéleted. de hé, övék a (majdnem) hatalom, és ez ezzel jár. maximum kiröhögjük őket. nagyon. (**05.17.)

„we’re a guy, a girl, a cat, and a kidnapper.”

jól oda tudnak sózni néha: ma bőven kaptak az indie-zenekarok és rajongóik, meg a pitchfork is. vagy az ékszer-készítést magas fokon űző asszonyok... és helló amber tamblyn és kristen wiig. (na jó, haverokat könnyű beszervezni egy kis őrültködésre...) (**05.17.)

„i like those european gals the best, though.”

mi a nehezebb, trükkösen eltávolítani a maffiát a szálloda érdekeltségéből, vagy ha jackie kennedy lemondja az eseményen való részvételt...? megjelentek az első repedések a tökéletesnek látszó házasságon, folyamatosan szivárognak be a múlt árnyai. de itt csordogálnak a már megismert problémák, a maffia macájának melegszívű megszeretése, a szakszervezetis halál, a kubai válság. és szándékosan használtam a csordogál kifejezést, mert sajnos nem igazán sikerül érdekesre formázni a nagy egészet, ami fura, mert a csomó apró részletre meg nagyon figyelnek. (**05.16.)

„le casino côte d’azur... magnifique.”

a hormonok 35 ezer láb magasban is erőteljesen befolyásolják az ember döntéseit... megy a flörtölés ezerrel, marakodnak a lányok a jóvágású diplomatán (goran višnjić marad még néhány részt?), de a pilóták is elcsábulnak egy lehengerlő barna csoda-baba láttán. csak aztán nehogy veszélyes ütemet verjenek azok a szívek, pedig nagyon úgy tűnik, hogy így lesz. és akkor egy harlem-i bizniszelés ehhez képest egyszerű kiruccanás lesz csak. (btw, remélem ezzel lezártuk a szöszi-hisztit...) monaco-ban működött a mediterrán hangulat, viszont a casino-ban vártam, hogy felbukkan őfelsége ügynöke is... (**05.16.)

„marvin wait for it eriksen”

jelentem, a howimet 40 percben is jól pörög. igaz, az első fele volt a viccesebb (oké, ott meg olyan érzése volt az embernek, hogy a korábbról megmaradt poénokat dobálták bele...), de kellett ez a negyven perc, hogy szülést, lánykérést, esküvő(i készülődést), yodá-ra ivást, szóval egy csomó mindent zsúfoljanak bele. azt még emésztem, hogy victoria visszatért -megint... vagy, hogy ki áll majd az oltár elé barney-val. de szokás szerint semmi sem biztos. majd jövőre (sem) leszünk okosabbak... (**05.15.)

már a hetedik évad? jézusom, öregszem, és még mindig szingli vagyok... széllel szemben állva azt kell mondanom, hogy én ezt az évadot is élveztem. persze, hullámzó a minőség, néha nem találnak el a poénok, de amíg az ötletek kitartanak, addig én is. tetszett.

„this is the best chicken curry in indonesia.”

na, nem csak a korabeli európa rekonstruálása megy, jól átjött a délkelet-ázsiai hangulat is. de mindegy, hogy merre indulunk a világban, a problémákat visszük magunkkal -legyen az testvéri ellentét, vagy baráti féltékenykedés. esetleg sötét katonai múlt -btw, meglepően kevés volt a flashback, de örültem, hogy a co-pilot-ot is elkezdtük kiszínezni. a humor feldúsulása mellett a férfiember a bikinik látványának örült a leginkább. vagy az apró korfestéseknek (bobdylan, űrutazás). ja, és az uncsi lenne, ha egyszer egy mission simán lezajlana...? (**05.15.)

„i have to save my son.”

az évad végére kell rakni a legnagyobb pörgést, a legnagyobb csatát, a legnagyobb drámát, a legnagyobb katarzist. sűrű volt, igaz én már öt perc után azt mondtam, hogy wow, mennyi minden történt máris. a fless-ben szépen elértünk a pilot nyitó-jelenetéig, a jelenben meg történtek a big event-ek, ahogy vártuk. bár a sárkány felbukkanásánál felhúzódott a szemöldököm a tarkómig, de azért belefért még. a lezárás tipikus ’innen meg hova tova’ érzésű, lehet jókat elmélkedni róla őszig. és vágni centit. (**05.15.)

a két ifjú, edward és adam sok-sok évvel ezelőtt felkerekedett, hogy kitanulják az író-deák mesterséget. találkoztak egy damon nevű mesterrel, aki befogadta őket, és megmutatott nekik minden apró trükköt... ha visszalapoznék, biztos majdnem minden epizódnál látnám, hogy emlegettem az írókat. és ez nagyon nem véletlen. mert az nem lenne elég, hogy milyen szerethető a sorozat, kell a varázslat mellé fifika is, szív és ész, csak így győzhetsz. és lehet, hogy ez csak a saját alap bölcsész-gondolkodásomból ered, de az átgondoltságot nagyon tudom értékelni. az ugyanolyan fontos, mint a hangulat és a jó karakterek. és itt mindenből van bőven (csak egy picivel több pénzmagot dobhatna a disney, de ez az egyetlen kukac...), nem véletlen, hogy már a pilot-ért is odavoltam, és aztán nagyon váróssá változott hétről-hétre. még annak ellenére is nagyontetszett, hogy azért emlékszem egy-két charming/snow szenvedésre, de ezek a buta szerelmes fiatalok már csak ilyenek. vagy csak az ő szerelmük megtöri az én kötekedő varázslatomat...

„the more people you love, the weaker you are.”

igazából egy dolgot tudok kiemelni ebből a részből: valami istentelenül erős párbeszédeket írtak mára, a hét bocsássa meg káromlásomat. és amellett, hogy baromi élvezetesek voltak, szépen utalgattak bennük a múltra, és reflektáltatták egymásra a különböző helyszíneket. ygritte minden szava gyöngyszem, jaime néhány perccel lopja a showt, cercei az emberi arcát mutatja felénk, tywin továbbra is ajándék a sorozatnak. a véreb is kap egy erős pillanatot. lehetne mondani, hogy ezzel a sok beszéddel nem haladunk sehova, de 1. ez nem lenne igaz, 2. kit érdekel, amíg ilyen idült mosollyal nézem végig az 50 percet. (**05.14.)

„you’re the worst jew in miami.”

bár még süt a nap miami egén, azért gyűlnek a viharfelhők (sőt, a végén el is ered a szimbolikus égi áldás). és egy bas mitzvah vagy egy szépségkirálynő-választás szervezése eltörpül a maffia fenyegető árnyékában, azért azokkal is van gond bőven. és ha nem lenne elegendő a kőkemény mészáros cseppet sem burkolt fenyegetése, az ügyészség is mozgolódni kezdett. szép lassan őrölni kezdtek a kerekek... az igazi zúzásig (miért, a kutya-ölés az mi volt ma...?) meg maradnak nekünk a napfényben és medencében fürdő testek. (**05.14.)

„ich bin hier um ein buch zu kaufen.”

nagyon élvezem, hogy így megmerítkezik a történelemben a sorozat. kennedy berliner-es beszédét (talán...) mindenki ismeri, öngól lett volna nem kihasználni. de szépen és működőképesen épül be a nácikkal terhelt múlt is (plusz egyre inkább szimpatizálok a francia-lánnyal, közeleg a szerelem). de a hidegháborús hangulat is átjött. a flashback-szerkezet megtartásához trükközni kellett, de ügyesek az írók, megoldották. a romantikus felhangok is épp elég percet kaptak. so, ez a rész is nagyon szerethető volt -persze, nem über alles, de nagyon jó mezsgyén jár. (**05.14.)

„no more chia seed voices?”

nem értem miért akarják az eddig cuki alicia silverstone karaktert idegesítő idiótának beállítani... (na, nem mintha tessá-val másként bánnának...) de a kengurus b-szálat is elintéztem egy vállrándítással, so... (**05.14.)

„who’s your best friend?”

mennyire ismered a munkatársaidat? kit tartasz barátodnak? önmarcangolásra alkalmas kérdések ezek, de az íróknak ez nem volt elég, még jobban meg akarták törni hősünket, úgyhogy beleadtak apait-anyait (fáradtság, cukorbetegség, és innen nem sorolom tovább, mert nem akarom, hogy valaki is véletlenül belefusson...), úgyhogy kenneth is maximális hőfokon rakta ki elénk a szívét. a többi élvezeti faktorról meg gondoskodtak a csavarok és a gyönyörűbbnél gyönyörűbb képek, vagy a tenger zúgása. és nyomokban még humort is tartalmazott! oké, kicsit lassan indult, mint egy regény, oh, wait… (**05.13.)

nyomozós-sorozat, amit egy bölcsész-szakosnak is a kezébe nyomnék jó szívvel? hát ez az. hangulat, stílus, művésziség, és egy szerethető, nagyon emberi főhős. és szokásos angol visszafogottság -háromszor kilencven perc, érd be ennyivel. tetszett. most megyek, és kicsit sajnálom a svédeket, hogy nyáron is kabátban kell járniuk...