soroló

„bodies are pulled from the tiber every day.”

huh, ennyi erőteljes jelenetet egy epizódba préselni, mi marad akkor a fináléra? a tűzpróba (és a vele párhuzamos anatéma) hatása maga alá gyűrt egyből az elején, a keresztelő apró vidámságába folyamatos feszültség keveredett, a mérgezős-szál a végkifejlet felé menetel, juan magányos mélyrepülése a mélyponton, fájdalmas drámába csúcsosodik ki a szomorú história. méghogy a böjt után a húsvét egy felszabadító boldog ünnep... (ismét köszönjük az írói kikacsintást, hogy lucrezia a mérgekről kérdezi a bátyját...) (**06.17.)

„feel my soul slide out of my ass.”

imádnivaló káoszt is lehet csinálni egy pregnant-parából, látjátok kedves más sorozatok írói? selina minden pofavágása, a szokásos magas színvonalú dumák, küzdelmek a száj-olvasó, dokumentáló, kis és meleg-kezű fotóssal, alantas pisi-poénok, gary és az apa-komplexus, megérné inkább megnézni, mint hogy én itt sótlanul sorolgassam... (baszki, most döbbentem rá, hogy a szöszi a mygirl-ös kiscsaj...) (**06.15.)

„that was definitely stolen from ali’s grave.”

nem lehettem ráhangolódva, mert nyögvenyelősen rágtam át magam rajta -pedig nem volt rossz. megint kiderült egy szelet múlt (ali-flessel, ahogy illik), a lányok hamar rájöttek a jenna-titokra (de tervet kovácsolnak a bosszúra, ajjajj...), mona szálán is volt meglepetés, megint beugrott egy emlékdarab a hiányzó éjszakából. bár ha ez utóbbit nézem –em drámája sehogysem akar működni, de ha jobban belelovallom magam, mind a négy csajnál találnék bosszantó apróságokat. de most minek húzkodjam a szép lányok haját...? (**06.14.)

„we’re trying to save our city from the evil olympic empire!”

szépen végigvitték ezt az olimpia-ellenes szálat a részben, a mayor szerepe megint fekve-röhögős volt, főleg a himnusszal. (és figyeltétek a szállítmányozó biciklistákat az anti-lánggal futás közben?) a többi skeccs is őrült volt, igaz, akadt olyan, amit nem is értettem (öreg a kajakban...?). (**06.14.)

„we fight like siblings, but we fuck like champions.”

erős kezdet, már a coldopen-ben is hengereltek, aztán jött az igazi trueblood-felvágott -ahol mindegyik szálban lehetett valami pozitívumot találni. a humor-vonal természetesen jason (és andy-sheriff) köré összpontosult, tarát végre izgalmasabbá tették, a vérfarkasok szokás szerint arcoskodtak, még terry-nél is kilyukadunk valamerre talán. de a legjobban a bill és eric harca a hatalommal vonulat mozgatta meg a fantáziámat -és nem azért, mert ott volt az epizód egyetlen szex-jelenete... (btw, én ennyi pucér férfisegget még egyetlen epizódban sem láttam...) (btw, hogy röpködtek a fuck-ok is...) erős kezdés jó évadot sejtet...? (**06.12.)

„well, look at you. all barefoot, smelling of french soap and wearing a bathrobe. you are a cruel woman.”

szépen kicsúcsosodtak az évad problémái, de újabb gondok és drámák is gördültek a szereplők elé, hogy biztosan senkinek se legyen jó a vége-főcímre. a biztonság kedvéért még néhány szereplőt is kinyírtak. de az igazán ügyes nők túl tudnak élni bármit, és ehhez nem elég szétrakni a lábakat, ennél fifikásabbnak kell lenni. btw, tetszett, hogy a sok mini-hiszti után mrs. evans végre megmutatta, hogy tényleg erős nő, akibe bele lehet bolondulni. (**06.11.)

rejtély, hogy a retró-hangulatból és a jó karakterekből hogy sikerült ilyen vontatott málháslovat kikeverni... és nem a lassúsággal van baj (azt rég megszoktam már más kábeles sorozatoknál), hanem az ásító érdektelenséggel. ennek ellentmondóan azt vallom, hogy jövőre is megpróbálkozom vele, mert érdekel a karakterek sorsa, működik az 50-es hangulata -és nem (csak) a csöcsök miatt... inkábbtetszett. a főcímért is plusz pontot számoltam fel.

„i look down at the pavement, and i can feel the butterflies in my stomach. i mean... i actually have to take a step back. even though i know it’ll kill me... i still fight the pull... to, you know... jump.”

nagyon szorul a harapófogó ike körül, a maffiózók és az ügyészség között. a két evans fiú nem is lehetne különbözőbb, az egyik szőrös mellkasú, ja nem, az egyik okos és lelkiismeretes, a másik folyton hülyeségeket csinál. egyéb problémák: miami környékén táncoslány-hiány lépett fel, egy kurva meg hajfestés után is kurva marad. (na, csak összekapartam néhány dolgot...) (**06.11.)

„i want my family back.that’s what i want.”

szakaszokra lehet bontani ezt a finálét -az eleje pörgős akció volt, aztán jött egy jó adag mindfuck, majd megbűnhődött, akinek meg kellett bűnhődnie. és itt eldöntöttnek látszott, hogy melyik világ is az igazi. de kellett még egy csavar, egy ilyen sorozathoz nem is illett volna egy sima lezárás, törd csak a fejed, ha eddig ezt tetted, haver... (főleg, hogy a készítői interjúk kizárták a legnyilvánvalóbb megoldást, aludj csak tovább drága pamela ewing...) (**06.11.)

kicsit mérges vagyok a megalkuvásért. emlékszem, a pilot után mennyire lelkesen meséltem mindenkinek, hogy mekkora alapötletre bukkantam, nagyon megvettem ezt a feleség vs fiú koncepciót -aztán a nyomozás valahol a második/harmadik rész közepén elvette a kedvem majdnem az egésztől. nem érdekeltek az ügyek, nem ezt kértem, én azt szerettem volna, ha fejbecsapnak egy virtuális péklapáttal hétről-hétre. és oké, hogy a végére ebből visszajött valamennyi, de lehetett volna ebből valami sokkal nagyobb is -persze csak kábelen... a pacsi azért jár -az operatőröknek, a rendezőknek és a szereposztóknak (jason isaac most is bizonyított, laura allen love...). inkábbtetszett. most megyek lefekszem, hátha odaát tökösebbek voltak az írók...

„a paranoid delusion”

howard gordon párhuzamosan írta ezt a homeland-del? mert ide is jól beférkőzött a paranoia-hangulat... jól mozgásba lendültek a dolgok, mindenki próbálkozik elegyengetni a gubancot -de egyelőre a gonoszok állnak nyerésre. a többi pozitívum a szokásos, hangulat, fényképezés, két világ kapcsolódása. az eddigi negatívum, a tipikus nyomozás viszont hiányzik, so... (**06.11.)

„you need to figure out a way to get me back to my son.”

ott van az írókban a tehetség, ez most nagyon kijött, de akkor miért volt az epizódok fele olyan amilyen...? végre megkaptuk a mindfuck-ot, ismét léptünk egy nagyot a rejtély megoldása felé, és együtt érzelmi vasútoztunk hősünkkel zavarodottság, kétségbeesés, megszállottság, feladás útvonalon. ehhez persze kellettek jason isaac erőteljes alakítása és laura innes szépen komponált képei is (temető! btw, nem is tudtam, hogy rendez is). máris nagyobb érdeklődéssel fordulok rá a célvonalra. (**06.11.)

„sometimes you got to know when i’'s time to move on.”

alámerülünk kicsit la sötétebb oldalán, bár itt is a pénz motivál. úgy tűnik, a nagy rejtéllyel is léptünk egy nagyot ezzel a heroin-szállal. a költözés motívuma jól átszőtte az epizódot. a maradást végül is megoldottuk, kár, hogy közben véletlenül átkapcsoltam egy ’16 and pregnant’ epizódra. oh, wait... ez most valahogy jobban pörgött, mint mondjuk az előző, jobb passz? (**06.11.)

„it is a game of love- and lust.”

jócskán foglalkozunk a balsikerű ostrom következményeivel. juan egyre lejjebb csúszik, ott a betegsége, a sebe, a hazugságai, az ópium, sok lesz ez neki. cesare szépen tanul bele a hatalmi kavarós játszmába, de az lesz a veszte, hogy jó szíve van. lucrezia simán csak habzsolja az életet, minek is tagadna meg bármilyen finomságot édességekből / férfiakból. a mérgező szál is kezd szépen kiteljesedni. de hol vannak rodrigo csajai? vége lehetne már a nagyböjtnek... (**06.10.)

„there’s nothing i like better than watching a spic and a nigger kicking the living shit out of each other, you know?”

újra event volt a kaszinóban (boxmeccs), de nem is az dobta fel a részt egy kicsit, hanem az ezzel járó szerencsejáték, az azzal való trükközések és illegális mivolta. kicsit megélénkült tőle az ember a sok jackie-probléma és fotó-para közepette, mint amikor jól kinyalnak vásárlás közben a próbafülkében. (bocs, kihagyhatatlan hasonlat volt...) (**06.10.)

„silver from top to bottom.”

tudjuk le a nehezét: még mindig nagyon vontatott... ugyanakkor ott vannak benne a tök jó részek, a vudu-jelenet és következményei, a kidobós-történet, a teljes napi főszál a bonyolult lélek szöszivel, és valahogy mégsem áll össze érdekessé. azzal meg nincs kedvem megint védeni, hogy milyen szépen tapadnak össze a pucér testek felső kameraállásból... viszont talán valami karakterizáció, hogy újra pozitívat írjak... napi tanulság: aki kurvának áll, ne csodálkozzon, hogy meg akarják ölni... (**06.10.)

„one murder makes the news, but two dead girls and a missing body?”

jöhetnek az új rejtélyek és új titkok? bár ugrunk öt hónapot, hogy ne kelljen a nyárral foglalkozni, azért sok fontos múltbeli szál előkerült, gyorsan átfutottuk a jelenlegi kapcsolati hálót. és hát alapoztunk az évadra az új gubanccal (ügyes kiszólás volt, hogy elég volt az ásókból…), em fejébe szépen lassan lehet majd visszacsepegtetni az infókat, elrágódunk majd ezen egy darabig úgyis. a rész hozta a szokásos hangulatot, mini-suspense-ekkel wc-kben és fák között, romantikával a hálószobákban. a végén meg nem tudod elfojtani a mosolyt, amikor a csajok megkapják az sms-t... welcome back, bitches, izé, babies! (**06.10.)