soroló

„- is she okay?

- hell, no! she’s a vampire!”

tisztességgel végigmosolyogtam a rész nagy részét -és ezt most minden negatív felhangtól mentesen- egy rakás jó jelenetet kaptunk. tetszik, ahogy a múlthoz nyúlnak, mind pam emlékei, mind salome behozása ilyen. jó, hogy a vámpír-lét első lépéseivel ennyire alaposan foglalkozunk (végre tara szála is értelmet nyer), és kezd érződni, hogy merre is akarnak haladni idén az írók. eközben a jó dumák, cool nézések, szép cicik között még pluszban oldják az amúgy sem gyászos hangulatot –mondjuk jason lelki problémáival. (túllekesedtem, állnak az agyaraim, bocs…) (**06.28.)

„we’re in the same business. fixing problems. i had information that you might be in danger.”

mr.reese nem csak hideg gyilkológép, de a nők nyelvén is ért... jó karakter volt a probléma-megoldó néni, jöhetne még vissza, működne ez párosban is (btw, mr. finch is ráérzett a hideg leszámolás ízére). a keret ismét panelekből állt, gonosz gyógyszervállalattal, ahol csak a pénz számít, az emberélet nem -de amíg van stílus, hangulat és pörgés, nem nagyon izgat, hogy kiszámíthatóság is van. sőt, még az átívelés is búvó-patakként bukkant elő. (**06.28.)

„judges get plenty of death threats.”

az az én hibám, ha egyszerre látom a nolan nevet és a pénzmosásos maffia-szálat, akkor a batman ugrik be...? meglepetés most sem volt, de gördülékenyen haladtunk, a közel-harc részek is dinamikusak voltak, épp jól vannak vágva. és ezúttal a lengyelekre osztották a rosszfiú-szerepet, nem ránk... (**06.28.)

„she fixes people... not like us. we break them.”

egy újabb komolyabb téma, bosszúból, gonosz emberen elkövetett, jogos gyilkosság. ami ugyanúgy megöli az ember egy darabját, mint bármely élet-elvétel. úgyhogy lélek-vájkálás megy ezerrel. jó látni, hogy hősünk sem sebezhetetlen. és jó volt újra látni linda cardellini-t, szegény, nem nagyon szabadul a kórházi környezettől. flesst viszont nem kaptunk ma (ejjejj...), de a rendőrségi vonal szépen halad. (hidegen írok, pedig nem halott a lelkem.) (**06.27.)

„what the hell are we fighting for?”

amerikában szeretik pedzegetni a katonák helyzetét, a nehéz visszailleszkedést az iraki és afganisztáni pokol után -hát szívük rajta, tegyék. főleg, ha ilyen pörgős epizódok születnek belőle (nem mintha eddig gond lett volna a tempóval!). ráadásul belefért egy mini-fless mr.reese-nek is (valahol ez is kapcsolódott a katona-léthez), valamint úgy néz ki, egy komolyabb átívelést is szabadon-eresztenek az írók. nagyon rendben van ez így... (**06.26.)

„absolute anarchy.”

na, lehet úgy is epizódot írni, hogy összefügg az egész, mégis jelenetekből áll össze, és a szereplők a korábbi részekből kerülnek elő, vagy ottani karakterek esszenciái. ma a legtöbbet mégis egy új vendégen, tim robbins-on nevettem, aki nagyon ozzy-sra vette a figurát. (**06.24.)

ugyanaz a lemez, mint tavaly, és valószínűleg jövőre is ezt fogom írni: a szkeccs-só jó dolog, de óhatatlan a hullámzás. nem úgy nevetsz rajta, mint más sorozatokon, sőt, igazából egyik jelenleg nézett cuccomhoz sem hasonlítható hangulatban, és ez a jó. és ha néha várni kell néhány percet a nevetésig, vagy inkább a fanyar mosolyig, mert épp az adott jelenet nem működik, vagy hosszabban kifejtős a poén, megéri. kellően őrült, görbe tükör, szerethető, tetszett.