„
absolute anarchy.”
na, lehet úgy is epizódot írni, hogy összefügg az egész, mégis jelenetekből áll össze, és a szereplők a korábbi részekből kerülnek elő, vagy ottani karakterek esszenciái. ma a legtöbbet mégis egy új vendégen, tim robbins-on nevettem, aki nagyon ozzy-sra vette a figurát. (**06.24.)
ugyanaz a lemez, mint tavaly, és valószínűleg jövőre is ezt fogom írni: a szkeccs-só jó dolog, de óhatatlan a hullámzás. nem úgy nevetsz rajta, mint más sorozatokon, sőt, igazából egyik jelenleg nézett cuccomhoz sem hasonlítható hangulatban, és ez a jó. és ha néha várni kell néhány percet a nevetésig, vagy inkább a fanyar mosolyig, mert épp az adott jelenet nem működik, vagy hosszabban kifejtős a poén, megéri. kellően őrült, görbe tükör, szerethető, tetszett.
