soroló

„domo arigato, mr. roboto.”

mióta lett ilyen meta a chuck? japán és a koporsóból kikelés egyértelműen a ’you only live twice’ bond-filmre kacsint, aztán jött a nyolcvanas-évek főcím, és gondolom, ha jobban ismerném a ’száguldó erőd’ című seagal-opuszt, abból is csipekedhetném az utalásokat. vagy bármelyik filmből, ami a robogó vonat toposzt használja, ugye. (az olyanokat már nem is említem, mint a tarantino-shot…). a rész igazi célja, hogy csavarjunk még néhány utolsót, de annyira sulykolják belénk a véget, hogy ettől még nyílegyenesen siklunk, mint egy gyorsvonat (figyeled...?). a buymore-vonal most egész jó humort hozott az alex-mentés ürügyén, sőt, azt is le merem írni, hogy ügyesen volt fűzve az a szál (mindenki ott toporgott, aki csak számít). már csak egy hét, és meglátjuk, hogy beváltják-e a beígért drámai véget... (**01.22.)

„i’m on a dark path, sir.”

természetesen fel kellett bukkannia a főszálnak itt az évad-végen, kíváncsi voltam, kihúzzák-e bohannon alól a motivációját (bosszú, ugye. btw, a coldopen flesse megint erős hangulati nyitány volt!), de egy csavarral kitértek ez elől az írók, ebben semmi meglepetés nincs, annak tudatában, hogy lesz folytatás, ez egy vállalható lépés volt. egyébként is jól borogatták a statusquo-t, bohannon el, a svéd megalázva, szerelmek romokban, bőven lesz mit helyrehozni ősztől. a párhuzamos vágás megint erőssége volt a résznek. ahogy a feeling is, de ez már nem újdonság. remélem senki nem várt nagyobb, epikusabb lezárást, vagy ha igen, akkor eddig milyen sorozatot nézett...? (**01.22.)

tudjátok, én megértem, ha valaki, aki kívülről fújja a johnwayne-összest, és otthon kétszárnyú saloon-ajtója van a konyha meg az étkező között, az húzza a száját a sorozat láttán. mert nem hiszem, hogy westernben túl sok újat lehetne mondani az ezerszer látott toposzok mellett. de nekem, zöldfülüként, majdnem-western-szűzként élvezetes volt végignézni ezt a tíz részt. oké, meglepni engem sem sikerült a történettel, de nem is arra koncentráltam elsősorban, annyira maga alá gyűrt a nagybetűs hangulat. (ez gondolom nem volt nagy újdonság, kábé minden epizód-értékelőben felbukkant...) nem tudom, lehet, hogy titokban hormon-injekciókat kapok, de mostanság kifejezetten élvezem az ilyen maszkulkin mókákat. én elhittem a mocskot, a keménykedést, az akkori világot. plusz sikerült a főhőssel is jól beválasztani (anson mount), a csúnyánnézős versenyen dobogós lenne, igaz, a viggo mortensen hasonmásversenyen is. de a többiek is jól teljesítettek (imádom colm meaney hangját!). tetszett. már most várom, hogy ősztől újra megcsapjon a mozdony füstje...

„i killed my own brother.”

ismét nagyszerű kezdéssel ajándékoztak meg minket a készítők, tudom, biztos vannak olyanok, akiknek elcsépelt ez a lassítva zenére harcolunk, de nekem működött, elsősorban hangulatilag. de később is jól kezelték a karmesteri pálcát és a kamerát, ahogy felpörgött minden a 40 mérföld elérésénél, ahogy beúszott a fenyegető hangulat a végén (ehhez a párhuzamos vágás is sokat adott). közben meg volt idő foglalkozni a nőkkel is. olyan egyszerű az ember, tudja az egész írói szándékú huzavonát, mégis úgy várja már, mikor hozzák össze bohannont a szöszivel... a szív meg olyan fura szerkezet, egyszerre tud érezni gyászt és szerelmet is. (az utóbbi részekben mintha több lenne a vér meg a brutál nem? (skalpolás, lőtt seb közeli, fejlevágás...) bezzeg a kurvák csöcse, az nem látszik...) (**01.22.)

„we really are poo-going-through people.”

rég volt már, hiányzott is ez az őrült család. nem csalatkoztam, komplex élmény volt, (kaka-kalandok, jimmy és a küzdelem a 13 évessel, barney és a szerelem, richard dean anderson), de igazság szerint elég volt mawmaw-t meglátnom az első másodpercben, és kész is voltam... (**01.22.)

„a bottle episode”

minden sorozatba kell szereplőket-összezárós rész, költségkímélő és rá lehet menni a karakterekre. és igen, ezek filler vagy bottle epizódok, de a./ ezt így nem szokás kimondani az epizódban, b./ egy szitkomban nincs olyan, hogy filler, hiszen főszál sincs (na jó, most nagyot kacsintok a pyrex felé...). bzzz, hablaty, a lényeg, hogy itt is hozták a karakterek magukat, fokoztuk egyre feljebb az őrületet -egy toll miatt. (kár, hogy csak az egyik annie’s boobs-ot láttuk ismét...) (**01.22.)

„pawnee killer”

jól bekezdett az epizód a kisiklott vonattal (és az ebből következő vészhelyzetes véres forgataggal) és bohannon dühével. aztán visszább-vettünk a tempóból, három hölgy is középpontba került (a nők csak lassítják a sorozatokat... bocs, vicc volt...), de nem csak a szerelemmel foglalkoztunk, hanem a mindennapi élettel a mocsokban és mocsok emberek között. meg a drámai múltakkal is. ami persze előkerült a férfiak vonalán is, egy indiánok utáni hajsza és menetelés unalmas lenne némi észak/dél ellentét nélkül. (van olyan sorozat, ahol ty olsson nem bukkan fel...?) meglehetősen nyomasztó hangulat áradt a részből, elsősorban a zenének köszönhetően. kivéve, amikor spagetti-westernesre vették a figurát. azt ismeritek, mikor egy indián, egy néger meg egy déli útrakelnek... (**01.21.)

„have you ever heard of a man named david robert jones?”

szép tempóban hasítottunk az úgynevezett főszálon, az egyszeri néző örömködik is egyre, az ilyenek miatt szereti az úgynevezett high-concept sorozatokat... persze nem csak kergetőzés volt az első évadból ügyesen ide-transzportált gonosszal, az azért kevés lenne, de elgondolkozhattunk a terrorizmuson is, a terroristákkal való bánásmódon, a két walter önostorozásával és peter-anyu segítségével erős érzelmi töltetet is kapott a rész. na jó, ez bullshit, úgyis egy pörgős főszálas nagyszerű részként marad meg az emlékezetünkben... (ugye azt mindenki tudja, hogy david robert jones david bowie eredeti neve?) (**01.21.)

„bobby newport’s never had a real job in his life.”

(az idézethez képzeljétek oda a mély, tekintélyt-parancsoló hangot!) paul rudd, csak ennyi kell írnom! nagyszerűen hozza a buta, beképzelt, elkényeztetett gazdag-csemetét. a többiek meg csak önmagukat kellett adni (leslie és a pozitív személete, ron mosolya rosszhír-közlés közben, andy és april a doktoroknál...), és máris kész a szokásos színvonalú epizód. (**01.21.)

„i will always have feelings for you.”

(brrr, ez a mondat majdnem olyan rossz, mint a ’legyünk inkább barátok, jóóóó?’) 100. epizódhoz mérten a klasszikus penny/leonard-kapcsolathoz nyúltunk, megnéztünk belőle egy 2.0-ás verziót, és nekem most tetszett is, (főleg a csavar okán) nem volt erőltetett. közben persze akadt némi shelly-humor is („live long and suck it, zachary quinto.”), és újra volt lépcsőn-felfelé-beszélgetés is. good job, gentlemen. (**01.21.)

„a place of peace and balance”

elég elszállt rész volt ez is, a titkos trambulinnal (+egy meglepő fordulattal a végén), és abed robot(zsaru)-szerűen ontott osztásaival. leld meg a békét és ne légy ribanc -kell ennél több tanulság? (**01.21.)

„there are 47 slats in the picket fence.”

tényleg annyira nem lenne nézője egy igazi high-concept sorozatnak az országos tévéken, hogy bármihez nyúlnak, abból nyomozós lesz...? oké, a hangulat maradt, a 60-as-évek-szál érdekesebb lett (mind a heti-gonosz, mind az igazgató bemutatása), jöttek újabb wtf-csavarok a nagy egészhez, de az ember csőrét csak bassza, hogy ez csak némi körítés a nyomozáshoz. tudom, tudom, a fringe is hetiügyesből lett az a komplex valami, amit most szeretek, tehát kénytelen leszek bízni. mert azért messze van a kasza-szinttől, belefér a jelenlegi heti két nyomozós mellé a harmadik, csak rossz, hogy már megint világ-megváltást, űrbetöltést várt az ember, ez van (tudom, ott voltak már az előzetes híresztelések, de...). néhány hét, és tisztább lesz a kép. (**01.20.)

„hope you had a nice time on the rock.”

ugye nem kell mondanom, hogy ez volt a legvárósabb network-pilot az idényben nálam? részleges lost-reunion (elizabeth sarnoff, jack bender, brian burk, jj, jorge, még giacchino is beugrott a pilotra), plusz itt van sam neill, parminder nagra, a rendező a csi-tól jött, az operatőr és a vágó a bsg-ből, wow, tudom, sok száraz adat, de sokatmondó lehet ez a név-erődemonstráció. kezdjük a legfontosabbal: igen, ez is flashback-sorozat, mi más, és érdekes is lesz látni a hatvanas évek börtönviszonyait. na jó, vicceltem, a legfontosabb természetesen a hangulat, ami kicsit hideg, ahhoz képest, hogy san francisco-ban járunk, de működik, hat. és fura módon nem a nagy előd lost-ra hajaz, hanem a kistestvérre, a fringe-re (a vancouver-i forgatás lehet a ludas?) pilot-ként jól megállja a helyét, vázolva van az alapszitu, bevezetődnek a karakterek, összeáll a csapat, lefektetve az alapszabályok. ígéretes kezdet, csak a főszál / hetiügy arányt kell jól belőni. good work bad robot... (**01.20.)

„...don’t touch my face, don’t roll my eyes, don’t point my fingers, and definitely don’t go viral.”

végre előkerült claire jelöltségi-szála, julie bowen kihozhatta magából a maximumot, ahogy claire fogta vissza magát a vitán. de tök mindegy volt, mert phil szólásra emelkedett... de persze az „öngyilkos” kutya, meg a csúnyánbeszélős kislány sztorijában is bőven volt sok hasfal-repesztés. (azok az esküvői ruhák...) (**01.20.)

„zombie attack!”

hálovínre tematikus-epizód dukált, de nem csak beöltözős (már ez sem volt semmi, ripley-ékkel, gagával, beckhammel), hanem igazi klasszik zombi-feelinggel. egy főiskola is van olyan alkalmas, hogy elszabaduljanak a dögök, mint egy pláza. de persze nem elég a z-filmeket jól ismerni, volt itt alien, meg starwars, meg egyéb metaságok. én egyébként azt vártam, hogy a végére mindenki elbukik. miért ne? a communitybe még ez is beleférne... (**01.20.)

„about death and resurrection”

mi ez a vallás-fixáció az íróknál? üzenem, nem működik... még a jimmorrison külsővel és charliekaufman lélekkel felvértezett abeddel sem. pierce öreg-bandája meg? ehh, hagyjuk... (**01.20.)

„don’t... eat... anything.”

azt hiszitek, hogy a mai mese jancsiról és juliskáról szólt? (szöveghűség most sem volt, de a változások nem túl jelentősek -iránytű, vak boszorkány hagyományos orral, evil queen, mint felbujtó. na jó, mégis...) itt bizony emma és henry kapcsolata volt a lényeg (reméljük az apuról való hazugság nem fog visszaütni...). és persze, ismerve emma múltját, jól megérthető a megszállottsága, hogy segítsen a két bajbajutott gyermeken. kicsit talán standalone epizód volt, bár felsejlettek némi snow-s szálak, amiket majd kifejthetnek később. meg a motoros idegent is. (arra meg törvény van, hogy minden kanadában forgatott sorozatban szerepelnie kell nicholas lea-nak...?) (**01.19.)

„i’m 29, folks. what’s up?”

bezzeg nekem tavaly nem volt ilyen partim... nem volt parti-buszunk, nem ittunk bro-juice, nem sütizett be senki, és sajnos nem smárolhattam le lizzy caplan-t... végre visszatért a douchebag jar, és benne schmidt teljes fizetése, teljesen megérdemelten (mennyire jó lehetett kiötölni ezt a sok surmóságot!). ugye lizzy marad még pár részt, léééééégyszi... (**01.19.)

„you horrible, horrible girls”

eljött az ideje, hogy megismerjük a ház lakóit? (hogy bővítsük az univerzumot...?) nem tudom, hogy a szokásos szitkom-néni (tudjátok, friends, joey, miegymás) marad-e, hozza most is a szokásos arcát, némi lengyel akcentussal... szexpoén? csak néhány... (**01.19.)

„kentucky one, do you read me?”

na, visszatért a meta! olyan űrfilmes-paródiát rittyentettek itt nekünk, hogy elszálltam a plútóra tőle! (túl sok, vegyek vissza, mi?) megvolt minden kötelező elem, a lassítva menés, a houston-nal való kommunikáció, az űrtéboly, az összefogás a küldetés sikerességéhez, a lemaradt űrhajós -aki kintről segít, az ünneplés a visszatérés után, a lengedező (segglyukas) zászló... az ilyen részek jobban a (geek) szívemhez nőnek, ez van. (**01.19.)

„temple of doom”

komoly kérdéseken rágjuk át magunkat ma -élet, halál, hit, vallás, környezet-szennyezés. okosan, de kevésbé viccesen. (tényleg kicsit hiányzott abed a részből.) ha igazi férfi lennék, akkor most azt mondanám, hogy a girlfight kárpótolt. de hé, várj, tényleg így volt! (**01.19.)

„this is a real ebony and ivory moment here.”

elkezdünk mélyen belemászni az évadba, itt a tipikus nigga-repper, tipikus ganggel, lesz még ebből baj... hank úgy néz ki, újra veszélyes szerelembe esik (oké, mikor nem? peter berg is tudna erről mesélni... btw, battleship póló? csúnya önreklám...), de azért bizonyítja azt is, hogy (nagyjából) jó apa. a gusztustalan vonalat természetesen runkle-ék hozzák, mondjuk úgy, hogy a kicsi sokat örökölt charlie rossz szokásaiból, és akkor nem kell egy mondatba leírnom a gyerek és a fasz szavakat. upsz... (**01.18.)

„we’re not here for marriage counseling.”

na, csak kérnem kellett, és máris sokkal többet kaptunk a csapatból, a munkájukból, a randizási szokásaikról, a csajozási képességeikről. (ezzel együtt hősünk családja háttérbe szorult, de itt vetítődik előre némi dráma, mégiscsak dramedy ez, vagymifene...) visszábbvették a kiszólásokat, de azért maradt elég humor. cat deeley meg úgy érzem, üldöz engem. lehet, hogy nem kéne vaníliát kennem a fülem mögé... (**01.18.)

„management consulting 101”

méghogy a közgazdaság-tan unalmas, mi...? a showtime-nál értenek hozzá, hogyan csináljanak a szám-íze-szerinti sorozatokat. mondtam már, hogy mennyire imádom, amikor áttörik a negyedik falat, ha kinéznek (netán kiszólnak) a kamerába? (és itt még rá is dobtak a képmegállítós trükkel) de mindez csak kis színes lenne a karakterek nélkül, és velük sem lesz gond, igaz, jelenleg még csak a hőst (don cheadle nagyszerű!) építették fel (problémás család, konkurens ex és egyéb magánélet, egy szerethető cool surmó), a többiek majd később jönnek gondolom (kristen, hello, jean-raphio, hello). jó a tempó végig, segít a sok pörgős kamera-kezelés meg a rengeteg zene. van stílusa. és persze showtime, csöcs, szex, sztrip, leszbi, spricc. újabb félórát vesztettem hetente az életemből, fuck... (**01.18.)

„get on your feet”

rászánunk egy részt arra, hogy ben legyen leslie kampánymenedzsere, de sebaj, megint záporoztak ránk a poénok -háromlábú kutya, kalandok a teherautóban, komoly előkészületek a káoszba forduló gyűlés előtt, ben videója, de mindenekelőtt a jégkorong-pályán bemutatott piruett-sor... és aztán egyszercsak vége lett, szipp... (**01.18.)

„a bad friend”

jeff huszonhetedszer is megtanulja a leckét: a régi hazug élete rossz, az új barátai nem olyan menők, mégis ők a jobb fejek. break-tánccal és kloroformmal színesítettük mindezt. láttam már ennél vadabb octoberfestet is... (**01.18.)