„i killed my own brother.”
ismét nagyszerű kezdéssel ajándékoztak meg minket a készítők, tudom, biztos vannak olyanok, akiknek elcsépelt ez a lassítva zenére harcolunk, de nekem működött, elsősorban hangulatilag. de később is jól kezelték a karmesteri pálcát és a kamerát, ahogy felpörgött minden a 40 mérföld elérésénél, ahogy beúszott a fenyegető hangulat a végén (ehhez a párhuzamos vágás is sokat adott). közben meg volt idő foglalkozni a nőkkel is. olyan egyszerű az ember, tudja az egész írói szándékú huzavonát, mégis úgy várja már, mikor hozzák össze bohannont a szöszivel... a szív meg olyan fura szerkezet, egyszerre tud érezni gyászt és szerelmet is. (az utóbbi részekben mintha több lenne a vér meg a brutál nem? (skalpolás, lőtt seb közeli, fejlevágás...) bezzeg a kurvák csöcse, az nem látszik...) (**01.22.)
